中国国际广播电台
A kínai Fujian tartományban
Yü nevű kishegyen van egy
templom, a templomban
épitették Qi Qiguang
szobarját, mindig sok
turista ide utazik és ezt a
szobrat megnézi. Qi Qiguang
az egyik kínai nemzeti hős,
aki Wokou kalózok ellen.
A pontos kínai elnevezés a
címben is szereplő „wokou”.
A szó első szótagja, a „wo”
a japánokra vonatkozik.
Eredetileg megvető értelmű
jelentésben használták,
hiszen azt jelenti „törpe”.
A második szótag, a kou
jelentése „bandita, briganti”.
A „törpe banditák” jelentésű
kínai szó ugyan már
legkésőbb a magyar
államalapítás idején
megjelent a kínai nyelvben,
de feljegyzések csak a XIII.
századtól kezdve említik
őket, mint Kína és Korea
partvidékének fosztogatóit
(1223-as az első írásos
emlék gaztetteikről a
számukra könnyebben
megközelíthető Koreában,
1302 Kínában). Ahogy echte
kalózokhoz illik, vegyes
összetételű népség voltak.
Legtöbb a volt japán katonák
volt köztük. Gazdátlan
szamuráj, azaz ronin, és
kereskedő is volt a wokouk
között. Később már kínai
banditák és csempészek is
fel-feltünedeztek soraikban.
A XIV. század második feléig
tartott a wokouk első
aranykora. Hatalmuk ekkor
olyan nagy volt, hogy
Koreában még egy dinasztia
bukását is nagyban ők
okozták. A Korea elleni
támadásaik ugyanis úgy
meggyengítették a
Goryeo-dinasztiát, hogy az
1392-ben össze is omlott. A
Yuan-dinasztia végén és a
Ming-dinasztia elején
természetszerűleg nagyobb
sikereket értek el a wokouk.
Ekkor azonban a
Ming-dinasztia hatalmának
megszilárdulásával, majd az
új dinasztia érdeklődésének
a tengerek felé
fordulásával, a kiváló
hajós, Zheng He
megjelenésével a wokouk
összébb húzták magukat, más
vizekre tették át működési
területüket.
Minthogy azonban Zheng He
utolsó expedíciós útja után
a Ming-császár a hatalmas
flotta felszámolása mellett
döntött, hamarosan a wokouk
újra megjelentek Kína
partjainál, másodjára is
eljött az ő idejük. Ez a
fénykoruk a korai XVI.
századtól ugyanezen század
közepéig tartott. Az 1550-es
években Kelet-Ázsia
tengereinek urai voltak, és
még a nagy folyókra is
elmerészkedtek.
Mivel többségükben japánok
voltak a kalózok, támadásaik
nemcsak a megtámadott
katonai erejétől függött,
hanem a hátországuktól is,
azaz a Japánban uralkodó
állapotoktól is. Az erős
központi japán hatalom
ugyanis vissza tudta őket
szorítani. Ennek hiánya
pedig a wokouk erejének és
pimaszságának megnövekedését
jelentette.
Hogy milyen gyakran támadtak
a kalózok, arra álljon itt
egy példa. 1369-1466 között
34 alkalommal fosztották ki
Zhejiangot, azaz átlagban
háromévente egyszer. Ez
ugyebár nem a fénykoruk
volt. Annál inkább az volt a
következő, 1523-1588 közé
eső időszak. Ekkor összesen
66 támadást hajtottak végre
Zhejiang ellen, azaz
átlagban minden évre jutott
egy.
Ugyanakkor nemcsak a wokouk
erejének növekedése miatt
volt ez így, hanem mert
ekkor már egyre több kínai
bandita is akadt a „japán”
kalózok között. A
ténylegesen japán kalózoknak
lett is egy másik neve, őket
bahan néven emlegették.
De miért jelentek meg
kínaiak a wokouk között? Nem
mindannyian jókedvükből. A
Ming-dinasztia Zheng He
tevékenysége után
tudvalevőleg lezárta a
tengereket, vagyis aki
kereskedni akart például
Japánnal, az máris törvényen
kívülinek tudhatta magát.
Úgyszólván akaratukon kívül
lettek kalózok, igazából
kereskedők voltak.
Úgyszintén akaratukon kívül
lettek wokouk azok is,
akiket a magas adóteher, a
helyi korrupció a legjobban
sújtott, vagyis a parasztok.
Sok egyszerű földműves
Fujiang, Guangdong és
Zhejiang tartományokból nem
látott elkeseredésében más
kiutat helyzetéből, mint a
kalózkodást.
Ilyen körülmények között
nevezték ki a Mingek Zhu
Want Fujian és Zhejiang
tartományok tengerparti
védelmének élére 1547
novemberében. Több támadást
is vezetett a kalózok,
illetve a velük együttműködő
kereskedők hajói ellen, és
sikereket is ért el, mégis
alkotmányjogi felelősségre
vonással hamarosan
leváltották. 1550
januárjában öngyilkosságot
követett el, partőrző
hajóhadét szétszélesztették.
Azaz a Ming-dinasztia Zheng
He után másodjára is el
tudta ugyanazt a hibát
követni, hogy egy hatékony
hajóhadat felszámol.
A wokouk ellen harcoló egyik
leghíresebb parancsnok Qi
Jiguang volt. Mintegy 4
ezres hadseregével (főleg
földművesekből és
bányászokból toborozta őket)
1555-ben sikeresen védte meg
Taizhout.
|