中国国际广播电台
Jian Zhen a kelet-kínai
Jiangsu tartomány Yangzhou
városának Jiangyang
járásából származik
buddhista hagyományt követő
családból. Az időszámítás
szerinti 708-ban 21 évesen
Jian Zhen Chang’anban
fogadalmat tett, és ezzel
hivatalosan is szerzetes
lett. Utána 40 éven át
tanított, templomot épített
és Buddha-szobrot alkotott.
Az általa fogadalmat tett
szerzetesek száma több mint
40 ezer volt, közülük később
sokan híres
szerzetesmesterek lettek.
Jian Zhent kelet-kínai
hittérítő mesternek
tekintették, akinek a
buddhista hívők között nagy
befolyása volt, és a térség
buddhista vezetője lett.
743-ban Rongrui és Puzhao
japán szerzetesek meghívták
Jian Zhent, hogy Japánban
terjessze a buddhizmust.
Jian Zhen örömmel fogadta a
meghívást, és kész volt
Japánba utazni. Útjára 21
tanítványa kísérte volna el,
de az első próbálkozását a
kormány megakadályozta.
Második alkalommal hadihajót
vett, amelyre sok Buddha-szobort,
buddhista eszközt,
gyógyszert és ennivalót
pakolt. Ekkore már 85
tanítványa kísérte el. De
miután a hajó kifutott a
tengerre a nagy hullámverés
miatt vissza is kellett
térniük kijavítani a hajót.
A javítás után harmadik
alkalommal próbált meg Jian
Zhen eljutni Japánba, de a
szárazföldtől nem messze
zátonyra futottak.
A három kudarc nem szegte
Jian Zhen kedvét. 744-ben
még egyszer megpróbált
Japánba utazni, de a kormány
rosszallása miatt
visszatért. 748-ban a 61
éves Jian Zhen Yangzhouból
indult a negyedik útjásra,
de a tájfun eltérítette a
hajót, és végül a dél-kínai
Hainan sziget déli részén
kötöttek ki. Innen sok
viszontagság után
visszaérkezett Yangzhouba.
Később az ötödik
próbálkozása sem volt
sikerült. Az ötödik
alkalommal az volt a baj,
hogy Rongrui japán szerzetes
és Xiang Yan, Jian Zhen
tanítványa egymás után
betegségben meghaltak.
Ráadásul Jian Zhen szemei is
annyira elfáradtak, hogy a
látását is majdnem
elvesztette.
5 év múlva a 66 éves
Jianzhen bár már teljesen
vak volt és öt kudarc után
volt, de ismét elhatározta,
hogy Japánba utazik. 753.
október 19-én Yangzhouból
indulva december 20-án a vak
szerzetes végre Japán
földjére léphetett. A japán
udvar, a szerzetesek és az
emberek lelkesen üdvözölték.
Nemsokára a japán udvar
hittérítő jogot adott neki,
és felépítette a Jietai nevű
templomot, amelyet Jian Zhen
vezetett. Utána Jian Zhen
tanítványaival építette a
mostani nagyon híres japán
Tangzhaoti nevű templomot.
763 májusában a nagy
szerzetes 76 éves korában
meghalt, utána Japánban
temették el.
Jian Zhen Japánban 10 évig
élt, nagyon sokat tett a
japán kultúra fejlesztése és
a kínai-japán kulturális
cserekapcsolatok érdekében.
Jian Zhen keleti utazása a
kínai Tang-dinasztia
kulturális virágkorára
esett. Útjára rajzolót,
jádefaragót, valamint szép
arcképeket, jádefaragásokat,
bronztükröt, és más
művészeti dolgot vitt
magával. A Jian Zhen által
hozott kínai kultúra és
művészet később a japán
Tianping kultúra része lett.
A Tianping kultúra központi
eleme a buddhista kultúra
volt, és Jian Zhen
legkiválóbb felajánlása
Japánnak éppen ezen a
területen volt. A buddhista
templomművészet területén
Jian Zhen által a kínai
templomok szerkezete alapján
épített Tangzhouti templom
lett a későbbi japán
buddhista templomok
építésének példája. És a
buddhista szobrászat
területén is hasonló a
helyzet: régen Japánban csak
bronz- és faszobrok voltak,
miután Jian Zhen Japánba
érkezett, nagy változás
történt e téren, a szobrok
alakja egyre inkább a
Tang-dinasztia realista
stílusát vette át.
Jian Zhen magával hozta a
kínai hagyományos
orvostudományt is Japánba,
személyesen vizsgálta meg
például a japán Guangming
anyacsászárnét. Bár vak
volt, de mindig helyesen
használta a gyógyszereket.
Jian Zhen 10 évig
szorgalmasan dolgozott a
kínai-japán barátság
építésén, és a kínai-japán
kulturális cserekapcsolatok
történetének egyik
legfontosabb részét jelenti
munkássága. 1973-ban Deng
Xiaoping akkori kínai
miniszterelnök-helyettes
ellátogatott a japáni
Tangzhaoti templomba, és
elfogadta a templom vezető
szerzetesének javaslatát,
hogy Jian Zhen szerzetes
szobra hazalátogasson. 1980.
április 19-én Jian Zhen
szobrát Yangzhouban
kiállították, amit az
emberek nagy lelkesedéssel
üdvözöltek.
|