A kínai tavaszünnep, azaz a holdújév, a kínai nemzet legnagyobb hagyományos ünnepe, úgy, mint Európában a karácsony. Hivatalosan ez egy háromnapos ünnep, de a népszokás szerint három hétig tart. A holdújévhez sajátos dekorációs, díszítési népszokások kapcsolódnak. Falun az emberek mindmáig megtartották ezeket a szokásokat, egyebek között az úgynevezett páros újévi feliratok kiragasztását, a kapuisten képének kiakasztását, az újévi grafikák és a szerencsét jelző kínai kalligráfiák kifüggesztését.
A hagyományos kínai naptár a Földnek a Nap körüli keringése és a Holdfázisok alapján készült. Eszerint az év első napja, a tavaszünnep, azaz a holdújév a kínai nemzet legnagyobb ünnepe, amely körülbelül olyan fontos a kínaiak számára, mint a karácsony a magyaroknak. A tavasz-ünnep családi ünnep – ilyenkor valamennyi családtag összejön, a távolabb élők, dolgozók is hazamennek, bármilyen messze is éljenek. A holdújév az egész kínai nemzetet megmozgatja, a lakosság zömét adó han nemzetiségen kívül mintegy 20 kisebbség is megünnepli a holdújévet. A tavaszünnep a hagyományos kínai holdnaptár szerint az óév utolsó hónapjának 23. napjától az új év első hónapjának 15. napjáig tart. Ennek során az óév utolsó napja, az úgynevezett szilveszter és az új év első hónapjának elseje a legjelentősebb. A törvény szerint a tavaszünnep háromnapos ünnep. Az emberek azonban egyhuzamban hét napot pihennek, hiszen a hétvégén a plusz két napot ledolgozzák.
Több feljegyzés foglakozik a holdújév eredetével. Az egyik vélemény szerint az ókorban egy rendkívül mérges, Nian nevű szörnyeteg minden év utolsó napján házról házra járt, hogy megegye az embereket. De egyszer egy faluban találkozott két fiúval, akik abban versenyeztek, hogy ki pattogtatja hangosabban ostorát. Nian az ostordurranások elől elmenekült és egy másik faluba érkezett, ahol egy parasztház előtt piros ruha száradt. A szörnyeteg erről sem tudta, hogy micsoda. Megint csak elszökött. A harmadik faluban egy parasztház fényesen ki volt világítva, a lámpafény nagyon bántotta a szemét, így hát Nian innen is azonnal távozott. Ebből az emberek rájöttek, hogy Nian fél a csattanástól, a piros színtől és a fénytől, és ennek megfelelő ellenlépéseket tettek: egyebek közt petárdát robbantottak, lampionokat gyújtottak és piros színű feliratokkal díszítették fel a lakóházak kapuját. Később ünnep lett ebből a szokásból, amely mindmáig fennmaradt. A legelterjedtebb vélemények szerint a kínaiak ősei már több mint 3000 évvel ezelőtt megtartották a tavaszünnepet. A holdújév kínai neve: Nian. A teknősbéka-páncélra és más állatcsontokra vésett szövegek szerint a Nian a jó terméssel függött össze. Az ókorban őseink azért tartották meg a Niant, azaz a holdújévet, hogy megünnepeljék a bő aratást, és hálát adjanak az isteneknek. Annakidején az emberek úgy hitték, hogy minden tárgynak és anyagnak lelke, azaz istene van, és minden mezőgazdasági termény az isten áldása. Az őskorban Kínában több ilyen hálaadó jellegű ünnep alakult ki. Közülük a legnagyobb a holdújév, amely az őszi aratás és a tavaszi vetés közötti szünet közé került. Ez a kínai tavaszünnep eredete. Az ősközösségben az emberek az év vége előtt szertartásokkal ünnepelték a jó termést, állatokat és ennivalót áldoztak az isteneknek hálájuk jeléül. Még van egy írott feljegyzés, amely szerint több mint 3000 évvel ezelőtt őseink a Jupiter által megtett egy teljes kör idejével határoztak meg egy évet. Az időszámítás előtti 206-tól az időszámítás után 220-ig uralkodott Han-dinasztia első császára alatt az évnek a régi kínai hagyományos holdnaptár szerinti első napját nyilvánították a holdújév kezdetének.
Mivel emelkedik az emberek életszínvonala, megváltozik a kínai ünnepelés formája is, így például sok kínai tesz ilyenkor kirándulást más területeken.