A kínai hagyományos lampionünnep

中国国际广播电台 Ez az ünnep a kínai nemzet legnagyobb hagyományos ünnepének, a tavaszünnepnek a része, egyben az utolsó napja. A lampionünnepet az első telihold ünnepének is nevezik, hiszen a hagyományos, régi kínai időszámítás szerinti év első teliholdjának napjára esik. Ezt az ünnepet Kína legnagyobb nemzetiségén, a hanon kívül több mint tíz nemzeti kisebbség is megtartja. Eredetével két írásos emlék foglalkozik. Az egyik feljegyzés szerint Han Wenti, a Nyugati-Han-dinasztia császára az időszámítás kezdete előtti 180-ban a kínai hagyományos naptár szerinti első hónap 15. napján lépett trónra, amely napot ennek emlékére lampionünnepnek nyilvánította. Később, az időszámítás kezdete előtti 104-ben nemzeti ünnepnek nyilvánították ezt a napot. Az egykori határozat szerint ezen a napon a közterületeken, a lakóházakban, különösen a forgalmas városnegyedekben és a kulturális központokban lampionokat kell kifüggeszteni, lampionfesztivált és -vásárt kell rendezni. Ennek a napnak az estéjén a császárok minden évben kimentek az udvarházból a számtalan színpompás lampionnal díszített utcákra, terekre és szórakozóhelyekre, hogy az emberekkel együtt ünnepeljenek. Az emberek egész éjjel gyönyörködtek a lampionok pompájában, a lampionokkal díszített sárkányokkal játszottak és a lampionnal kapcsolatos találós kérdéseket fejtettek meg. Azóta az emberek mindig megtartják, és egyre komolyabban veszik ezt az ünnepet. Az írásos emlékek szerint a Han-dinasztia időszámításunk szerinti 58-75 között uralkodott Yongping császára rendelte el, hogy lampionokat függesszenek fel a császári udvarban, a templomokban, a kolostorokban és a lakóházakban, hogy így népszerűsítsék a buddhizmust Kínában. Később a Sui-dinasztia idején három éjszakán keresztül égtek a lampionok. A császárok ilyenkor meghívták a külföldi országok képviselőit, diplomatáit is, hogy velük együtt ünnepeljenek. A feljegyzések szerint 713-ban a Tang-dinasztia fővárosában, Chang'anban a lampionünnep alkalmából több mint 50 ezer különféle színes lampionnal egy 7 méter magas lampiondombot alakítottak ki, emelvényeket, dísztornyokat és faoszlopokat állítottak, amelyeket lampionokkal díszítettek és mellette mulatságot rendeztek, amelynek legnagyobb látványossága a lampiontánc volt. A Sung-dinasztia korában hat éjszakára, a Ming-dinasztia alatt pedig 10 éjszakára hosszabbították meg az ünneplést. Az utóbbi években Észak-Kínában elterjedt az úgynevezett jéglampion felfüggesztése, tehát a modern technológia segítségével a kivilágítást összekapcsolják a kristálytiszta jég faragásával, így gyönyörű látványosságot alakíthatnak ki. A lampionokat általában színes papírokból készítik különböző motívumokkal. Az egyik fajtát száguldó lónak nevezik, hiszen a lampionban egy lapátos szerkezet van felszerelve, a lapátokat ló-motívumokkal díszítették. Amikor gyertya ég a lampionban, a felemelkedő levegőtől forog a lapátos szerkezet, és a szerkezettel együtt úgy forognak a rajta levő ló-motívumok, mintha a lovak száguldanának. A lampionünnephez igen sok népszokás kapcsolódik. Az emberek ilyenkor nemcsak a különböző színű és formájú lampionok szépségében gyönyörködtek, hanem úgynevezett dob-, sárkány- és oroszlántáncot is jártak, népdalokat énekeltek, petárdákat robbantottak. Ennivalót, szimbolikus papírpénzt áldoztak a halottaknak és őseiknek. A családtagok összejöttek és egy Yuanxiao nevű ragadós rizsgombócot ettek, amelyet különféle gyümölccsel töltöttek meg, hogy a család egységben, boldogságban és bőségben éljen. A lampionünnepet az egész országban, különösen falun, ma is ugyanúgy tartják meg, mint régen. A városokban viszont sokan családostul vendéglőbe mennek, s nem otthon főznek maguknak. A lampionünnep második napján kezdődnek az új esztendőben a mezőgazdasági munkák. A parasztok kimennek a mezőre, a pásztorok pedig állataikkal elindulnak a rétekre.