|
|
|
|
|
Tűzhely Úr |
|
中国国际广播电台
Több mint 2000 éven keresztül
a kínai hagyományos naptár
szerint az év utolsó, azaz 12.
hónapjának 23. napja a tűzhely
urának a napja. A népszokás
szerint ezen a napon minden
családban elbúcsúztatják a
Tűzhely Urát, aki az Égbe megy.
Ez a kínai tavasz ünnep, azaz a
holdújév „előjátéka”.
Kínában igen elterjedt szokás,
hogy a kínai naptár utolsó
hónapjának 23. napján
elbúcsúztatják az Égbe induló
tűzhely urát. A mesevilág
szerint a tűzhely ura az
Ég-isten által felavatott
tűzhely-isten, amely felelős az
összes család tűzhelyéért, ezért
az emberek a családok
védőisteneként tisztelik. A
tűzhely-isten az előző év utolsó
napjától a következő év december
23-áig mindvégig a konyhában
marad, hogy védje, szemmel
tartsa a családokat. December
23-án a tűzhely-isten felszáll
az égbe, hogy beszámoljon minden
család az évi jó és rossz
cselekedeteiről, illetve viselt
dolgairól az Ég-istennek, amely
ennek alapján meghatározza az
adott családot érő következő évi
szerencsét, illetve
szerencsétlenséget, áldást
illetve katasztrófát. Ezért
tűzhely-isten beszámolója
rendkívül fontos minden család
számára. December 23-án minden
család szertartást végez,
amelyen jelképes papírpénzt
égetnek, húst, gyümölcsöt,
pálinkát áldoznak a
tűzhely-istennek. Külön említést
érdemel, hogy az emberek egy
igen ragadós cukorkát ajánlanak
fel a tűzhely istenének, hogy
összeragadjon a szája és ne
mondjon rosszat róluk az
Ég-isten előtt. A szertartás
végén az emberek letépik és
beleteszik a tűzhelybe a
tűzhely-isten képét, majd
elégetik. A tűzhely-istene pedig
a füsttel együtt felszáll az
Égbe. Az év utolsó napján este
aztán minden család ünnepet
rendez, hogy szeretettel
üdvözölje a tűzhely-isten
visszatérését. Ekkor minden
konyha falára kifüggesztik a
tűzhely-isten új képét. Így a
tűzhely istene megint visszajön
az emberek közé.
Réges-régen élt két testvér. Az
idősebbet Zhang Dannak hívták és
kőműves volt, öccse pedig festő.
Zhang Dan különösen jó
tűzhelyeket rakott, ezért az
emberek tűzhely-királyként
tisztelték. A nagyobbik fiú
emellett szeretett közvetíteni a
családi súrlódások és ellentétek
rendezésében. Amerre csak járt,
mindig megbékítette a
családtagokat, ha közöttük
viták, illetve nézeteltérések
keletkeztek. Később a szomszédok
mindig hozzá fordultak
segítségért, ha valamilyen
kellemetlen dolog történt velük.
Ezzel kivívta magának az emberek
megbecsülését. 70 éves korában
december 23-án meghalt. Életében
ő volt a családfő, mindenki rá
hallgatott, teljes nyugalom
„uralkodott” a családban. Halála
után felfordult az élet. Fiai
gyakran összevesztek és szét
akarták szakítani a családot. A
tűzhely-király festő öccse nem
bírt velük. Ám aztán egy jó
ötlete támadt: bátyja halálának
első évfordulóján, azaz december
23-án este a festő hirtelen
elkiáltotta magát: „a bátyám
feltámadt”. Az egész családot a
konyhába hívta. A gyertyafényben
a bátyja képe hol felderengett,
hol eltűnt. Az egész család
nagyon csodálkozott és nagyon
félt. A festő öcs elmondta:
„álmomban találkoztam a
bátyámmal, akit az Ég-isten a
tűzhely istennévé avatott.
Miután megtudta, hogy családunk
civakodik, nagyon megharagudott
és be akart erről számolni az
Ég-istennek, hogy az új évben
megbüntessenek benneteket.” A
kőműves fiai nagyon megijedtek,
letérdeltek, földig hajoltak és
kedvenc édességét áldozták
apjuknak, hogy bocsásson meg
nekik. Ezután az egész család
nyugalomban, boldogan élt, senki
nem akart kiszakadni belőle.
Később a szomszédok révén ez a
hír az egész országban
elterjedt. A valóságban persze a
festő festette meg halott
bátyját és a képét a konyha
falára ragasztotta, hogy
megfélemlítse bátyja veszekedő
fiait. Az emberek mindenhonnan
eljöttek hozzá, ő pedig nem
tehetett mást, mint bátyjának,
tehát a tűzhely-királynak a
képét ajándékozta nekik.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|