Kínai teázási szokások
中国国际广播电台

Már több mint 4000 éves múltra tekint vissza a kínai teázás története. A tea nélkülözhetetlen ital a kínaiak életében. Ma az emberek amikor egymásnak teát készítenek, akkor ugyanezzel a mozdulattal köszönetüket is ki szokták fejezni.
A kínai teázási szokásokról van egy mese. Régen 280. évben a kínai Wu fejedelemségben a császár szerette volna alkohollal fogadni a tisztviselőit. Köztük volt a Wei Zhao nevű tiszt, aki betegsége miatt nem tudott alkoholt inni. Ezért a császár megengedte, hogy ő teával helyettesítse az alkoholt. Attól fogva az értelmiség kezdte teával fogadni a vendégeket. Később a kínai Tang-dinasztiában a teázás elterjedt szokássá vált. 731 és 741 között a templomokban külön teát készítettek, így a teázási szokás több helyen elterjedt. Ezzel egyidejűleg az akkori gazdag családok építettek olyan szobát, ahol teázva beszélgettek vagy olvastak, az ilyen szobát “tea-szobá”-nak nevezték.
780-ban a Tang-dinasztia teaszakértője, Lu Yu írta a teáról szóló első könyvet “Teáról szóló klasszikus mű” címmel. A Song-dinasztiában a császár nemcsak teával fogadta a tisztviselőit, hanem ezt szolgált fel a külföldi nagyköveteknek is. A Tavaszünnep alkalmából a kínai minisztériumok máig ünnepi teaköszöntőt tartanak.
Kínában a teának egyedülálló a kultúrája. A teázást is művészetnek tekintik. Mindenütt találhatók különböző stílusú teaházak, ahol az emberek teázva süteményt esznek, és előadást néznek.
Általánosságban szólva a pekingiek a virágteát, a shanghajiak a zöldteát, a délkelet-kínaiak pedig a fekete teát szeretik. Dél-Kínában gyakran sót és gyömbért is tesznek a teába, amit majd el is rágcsálnak. Ezért aztán itt el lehet mondani a teázásra azt is, hogy“teát eszenek”.
A kelet-kínai szokások szerint a teakészítés módja a következő: amikor első ízben öntenek vizet a csészébe, akkor nem nagy távolságból öntik azt, mert úgy tartják, hogy minél közelebbről forrázzák le a füvet, annál finomabb lesz a tea, mert így a tea illata lassabban száll ki a csészéből. Amikor második és harmadik alkalommal öntenek vizet a tealevelekre, akkor már növelik a távolságot, legalább 30 centiméterről kell a forró vizet a csészébe önteni.
Pekingben ha egy idősebb készít egy fiatalnak teát, aki azután ezt nem köszöni meg azzal, hogy két ujjával háromszor az asztalra koppant, különösen nagy faragatlanságnak veszik, és az idős megharagszik a fiatalra.