Ahogy Xu Xian nagy örömmel nézegette a fiát, a kapuban megált egy házaló buddhista szerzetes és felkiáltott: gonosz szellem van a házban. Hosszú keresgélés után megálapította, hogy épp az anya a gonosz szellem. A rémült Xu Xian nem tudta mitévő legyen. Akkor a szerzetes odaadott neki egy sapkát, hogy tegye az asszony fejére. Xu Xian így is tett, mire az egyre nehezebbé váló sapka alatt a szép asszony fehér kígyóvá változott. Nőttön-nőtt a sapka, végül kőtorony lett belőle, és villámlás-mennydörgés közepette magával vitte a fehér kígyóvá vált asszonyt a Nyugati Tó melletti Leifeng hegy tetejére és ott is maradt véglegesen. Amióta ezt a mondát mesélik, a kínai emberek évszázadonkon keresztül az egyébként undorítónak tartott fehér kígyóval rokonszenveznek és megvetetik az álszent szerzetest.
A XX. század harmincas éveiben egy villámcsapás megroggyantotta a Leifeng-tornyot, amely később teljesen összedőlt.
A XX. század végén a kínai kormány tervbe vette, hogy a régi helyén ujjáépíti a Leifeng-tornyot. A bontás és ásatás során sok értékes archeológiai lelet került napvilágra, de az emberrek mégicsak csalódtak, mert, ahogy az várható volt, nem találtak kígyócsontvázat.
Végül szeretnék még egy érdekes esetet elmesélni: a Leifeng-tornyot 2001-ben a régi helyén eredeti formájában felépítették, majd később egy Vietnámban járt kínai drága áron vett ott egy kétméteres fehér kígyót, amelyet a Hangzhoui Állatkertnek ajándékozott. Ha már nem lehet a toronyban fehér kígyó, legalább a közelében legyen egy. Hiába, a fehér kígyó története a kínai emberek szívéhez nőtt.