Másnéven a Száguldó paripa, bronzból készült az időszámításunk szerinti 25 és 220 között urakodott Keleti Han-dinasztia korában, 34,5 centiméter magas, 45 centiméter hosszú, 10 centiméter széles. Az északnyugat-kínai Gansu tartomány Wuwei járásában a Leitai sírtelepen tárták fel, jelenleg a Tartományi Múzeumban őrzik.
Az ókori Kínában lovon volt a leggyorsabb a közlekedés, a ló volt a leghatékonyabb eszköz a hadviselés, a szállítás és az információtovábbítás során, egyben nélkülözhetetlen katonai feltétele volt a hunoknak a Han-dinasztia ellen indított támadásainak visszaveréséhez és az északi országrészek stabilitásának megőrzéséhez. Ezért a Han-dinasztia korában az emberek jobban szerették a lovakat, mint addig bármikor, és a nemzeti méltóság, az ország felvirágzásának és az érdemek szimbólumának tekintették a lovakat. Ugyanakkor a hátasok nagy számban képviselték magukat a szobrászatban és más művészeti alkotásokban is. Az őket ábrázoló művészeti alkotások közül a repülő fecske hátán levő lószobor a legcsodálatosabb.
A bronzszobor azt ábrázolja, hogy egy izmos, erős ló nagy sebességgel száguld felemelt, valamelyest balra fordult fejjel, három lábbal levegőben, csak hátsó jobb lábával érve a szárnyát kitáró repülő fecske hátát. Az izmos nagy ló hatalmas erejét mutatja be, de az emberek számára annyira könnyű mozdulattal, hogy nem is tűnik fel az a tény, hogy egész testsúlyát egy kicsi repülő fecskére helyezi.
Ez a bronzszobor olyan alkotás, amely a Han-dinasztia korabeli művészek bölcsességét, gazdag képzelőerejét, romantikus szellemét és magasfokú művészi színvonalát képviseli, egyben az ókori kínai szobrászat kincsestárának egyik remekműve is.