中国国际广播电台
A történelmi feljegyzések
szerint az ókori Kínában az
uralkodók rendkívüli módon
szívükön viselték a zeneművészet
sorsát. Úgy vélték, hogy a líra
és a költészet szellemi
ösztönzést nyújt az embereknek.
A hagyományok és a protokoll
szabályozza az emberek
viselkedését és magatartását. A
kiváló zeneművek pedig egy
ország virágzását és erejét
szimbolizálják. Ezért egy ország
fellendülését vagy hanyatlását a
zeneművészet fejlődésén is le
lehet mérni. 1978-ben a
közép-kínai Suizhou város
környékén egy ősi sírból több
bronzharang – egy egész
nagyméretű harangjáték került
elő. Ez a felfedezés teljes
mértékben igazolta ennek a
hangszerfajtának addig csak az
ősi könyvekből ismert az
ábrázolását. A leletek
adalékként szolgáltak az ősi
kínai kultúra megismeréséhez.
1978 februárjában a közép-kínai
Hubei tartományban Suizhou város
környékén egy építkezés során az
építőmunkások váratlanul a
természetes talajtól eltérő
döngölt földréteget találtak. Ez
felkeltette a helyi régészek
érdeklődését, akik ásatásokat
végeztek az építkezés helyszínén.
Végül egy 21 méter hosszú és 16
méter széles sírt találtak.
Miután feltárták a sírt, a
régészek 47 óriási kődarabra
bukkantak az egymásba helyezett
koporsók fölött. Daruval
eltávolították a köveket. Az
egymásba helyezett és félig
szétrohadt koporsók három méter
mély vízben álltak. A víz
kiszivattyúzása után az
előkerült csodálatos leletek
bámulatba ejtették az
ott-tartózkodókat.
A régészek több mint 15
ezer tárgyat találtak a
sírkápolnában. A leletek
között bronzhangszerek,
bronzedények, protokolláris
és szertartási célokat
szolgáló bronztárgyak,
bronzfegyverek,
kocsifelszerelések, arany-
és jádetárgyak, lakkozott
tárgyak, fafaragványok és
bambusztárgyak is vannak. A
leletek formája, színe és
minősége lenyűgöző.
Különösen a 65 nagy
bronzharangból álló ütős
hangszer keltett nagy
feltűnést országszerte.
Ez a legnagyobb méretű régi
harangjáték Kínában. Kitűnő
öntési technológiával
készült, hatalmas mérete,
teljes épsége és nagyszerű
hangja miatt össze sem lehet
hasonlítani az eddig kiásott
hasonló hangszerekkel.
Különböző alakjuk és
nagyságuk következtében
különböző hangfekvésben
nyolc féle hangot lehetett
kicsalni belőlük. A
legnagyobb harang magassága
153,4 centiméter, a
legkisebb pedig 20,4
centiméter. A
harangkészlet-hangszer
összsúlya meghaladja a 2500
kilogrammot. A harangokat
bronzból és fából készült
háromlépcsős állványra
függesztették fel. Több mint
2800 kínai írásjelet véstek
rájuk. A zeneművészeti
szakértők felmérése szerint
minden harang két zenei
hangot adhat, hangolásuk
pontos, a hangjuk szép. Ezen
a harangjátékon különböző
zenedarabokat lehet játszani.
A régészek vizsgálatának
eredménye szerint a sír az
időszámításunk kezdete
előtti 475 és 221 közötti
idószakban, a Hadakozó
Fejedelemségek korszakában
uralkodott Zeng Houyinak,
Zeng állam királyának a
kriptája volt. A tárgyakra
vésett írásjelek és a
Karbon-14-es vizsgálat
eredménye szerint az
időszámításunk kezdete
előtti 400 körül temették el
a királyt. A sírkápolnát
vörös színű kőzetből ásták
ki. A koporsókat faszénnel
takarták le, majd agyaggal
ledöngölték. A sírbolt egy
nyugati, középső, északi és
keleti teremből áll. A külső
koporsót bronzkeret védte. A
belső koporsón színes
festmények, mégpedig
szentek, vadállatok és
tábornokok képei láhatók. A
keleti teremben temették el
Zeng Houyi királyt több
egymásba helyezett
fakoporsóba. A középső
teremben hangszerek és
szertartási eszközök voltak.
Az északi teremben
fegyvereket,
kocsifelszereléseket
találtak. A nyugati teremben
pedig 13 olyan koporsó volt,
amelyekben 13-25 éves
lányokat temettek el, akik
elkísérték a királyt a
másvilágra, azaz a király
áldozati szolgái lettek.
A sírbolt a talajvíz szintje
alatt volt. A sírtárgyak
mindig vízben álltak, ezért
több mint 2000 éven
keresztül sem mentek tönkre.
Ez megvédte a sírt a
kirablástól is.
A sír feltárása után a helyi
kormányzat múzeumot
létesített, ahol állandó
kiállításon mutatják be a
régészeti tárgyakat.
Zenekart is alakítottak,
amely a bronzharang játék
kíséretében ősi zeneműveket
ad elő.
|