Sichuan Kína negyedik legnagyobb tartománya, területe több mint 470 ezer négyzetkilométer. Hegységek veszik körül. Közepén termékeny síkság, illetve dimbes-dombos vidék terül el. Chengdutól, a tartomány fővárosától 28 kilométernyire északra, a mai Guanghan környékén volt az ókori Shu állam fővárosa. Ez a kis állam az időszámításunk előtti 5000 és 3000 között uralkodott a mai Sichuan tartomány területén. 1929 tavaszán egy helybéli paraszt mezei munkája közben véletlenül egy rendkívül finoman megmunkált jádetárgyra bukkant. A Shu állam jellegzetességeit felmutató lelet rendkívüli érdeklődést keltett a régészek körében. A múlt század 70-es éveiben aztán megindultak az ásatások. 1986-ban a régészek feltártak két nagyméretű oltárt. Ezen kívül több mint 1000 rendkívül értékes tárgyat találtak. Ez az ásatás nagy feltűnést keltett bel- és külföldön egyaránt. Sok történelmi rejtély vár megoldásra a leletekkel kapcsolatban.
Az oltárok feltárása során sok bronzból készült álarcot találtak. Ezt megelőzően a közép-kínai Henan tartományban is sok bronzedény, bronztányér, a hatalmat szimbolizáló lábasszerű bronztárgy került elő, de bronzmaszkot soha nem találtak ott. Ezek a szecsuáni bronzmaszkok mind vastag szemöldökűek, nagy szeműek, magas orrúak, széles szájúak, de alig van álluk. Az arckifejezés nehezen értelmezhető: nevetnek is, meg haragszanak is. Fülükön két lyuk látható. A maszkokon ábrázolt arcok nagyon eltérnek a ma itt élők arcától. Vajon mit jelenthet ez? A regészeknek hosszú kutatómunka után sem sikerült megoldani ezt a rejtélyt.
Az oltárnál egy magas, karcsú bronzszobrot találtak. Stílusában hasonlít a bronzmaszkokhoz. Hosszú köpenyben, magas talapzaton áll, de mezítláb. A szobor magassága 170 centiméter. Egyik kezét magasra tartja, a másikat pedig valamivel alacsonyabban - mintha valamit fel akarna emelni. Ám a feltáráskor semmit sem találtak a kezében. Arckifejezéséből és kézmozdulatából a régészek azt feltételezték, hogy a bronzszobor nem egyszerű embert, hanem valamilyen varázslót ábrázol, aki éppen egy szertartáson vesz részt.
Az oltár környékén előkerült egy aranyból készült sétabot, egy bronzból készült kegytárgy és számos elefántcsont-tornyocska. Az arany-sétabot 1,42 méter hosszú. Rajta gyönyörű, finoman kimunkált titokzatos motívumok láthatók: két madáralak egymással szemben, két hal pedig egymásnak hátat fordítva. A halak fején és a madarak nyakán egy-egy nyíl látszik. Az arany sétaboton egy mosolygó arcú ember-fej található. A bronzból készült kegytárgy, egy szent fa, igen figyelemre méltó alkotás. Magassága közel 4 méter. Három rétegű, terebélyes, kilenc ágú fa. Minden ágán egy madár ül. A régészek úgy vélik, hogy ez nem egyszerű, hanem a Napot jelképező szent madár.
A szakértők szerint az itt előkerült bronztárgyak nemcsak a több mint háromezer évvel ezelőtti Shu állam jellegzetes kultúráját képviselik, hanem nyugat-ázsiai és más kulturális befolyást is mutatnak. A leletek közül főként a bronszobrok és a bronzmaszkok, valamint az arany sétabot feltűnően hasonlít a dél-amerikai maya és az ókori egyiptomi motívumokhoz. A Sanxindui ásatás során feltárt bronzkultúra sok vonatkozásban eltér a Kína más vidékein talált bronzművészettől. Az oltár mellett például több mint 70 elefántcsonttárgyat találtak. Ez azt mutatja, hogy az ősi Shu állam kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Kína szomszédaival és távoli országokkal. Az itt előfordult boroskancsók alakja hasonlít az európaiakéra. A régészek feltételezése szerint a Sanxindui bronzművészet a nyugat-ázsiai, a közel-keleti és az európai kulturális befolyás jegyeit viseli.
Az oltár közelében létrehozták a Sanxindui múzeumot, ahol bemutatják az előkerült leleteket. Az ősi Shu állam fővárosának romjai mintegy tizenkét négyzetkilométernyi területen találhatók. Eddig csak a két oltárt tártak fel.