Angolul Kína neve China. A kínaiban a "ci" pedig porcelánt jelent. A "ci" kiejtése hasonlít ahhoz, ahogy az angolban ejtik a "Chi"-t. Ezért a China szó réges régen összeforrott a porcelán jelentéssel, hiszen a régmúltban a külföldiek a porcelán országaként emlegették Kínát.
A régészeti vizsgálatok adatai szerint a porcelán elődje egyfajta primitív kékszínű porcelán volt, amely egyesíti a porcelán és a primitívebb kerámiatermékek tulajdonságait, tehát egyfajta közbülső termék, átmenet a porcelán és a kerámia között. Kína legrégibb kék porcelántermékeit Shanxi tartományban, Xiaxian járásban a Longshan közösség településének romjainál találták. Ez a közösség mintegy 4200 évvel ezelött élt.
Kínában az igazi porcelántermékeket az időszámítás kezdete előtti 23 és az időszámítás szerinti 220 között uralkodott Keleti Han-dinasztia időszakában kezdték gyártani. Porcelánt legelőször a dél-kínai Zhejiang tartományban állították elő. Utána Ézsak-Kínában is meghonosodtak a porcelánkészítési eljárások. Ebben igen nagy szerepet játszott a fehér porcelántermékek gyártásának elterjedése.
A fehér porcelánt a kék színű porcelán készítése alapján fejlesztették ki. Csak annyi az eltérés, hogy a kék színű porcelán alapanyaga, a kaolin több vasércet tartalmaz a kék esetében, a fehér porceláné pedig kevesebbet. A nagyobb vastartalmú porcelán a kiégetés után sötétebb, vagy világosszürke, vagy sötétszürke színű lett. A kisebb vastartalmú porcelán pedig fehér. A porcelángyártás technikája később az egyszínű porcelántermékek készítésétől a többszínű előállítása felé fejlődött. A porcelán alapszíne azért a fehér maradt, ezért a fehér porcelán készítése nagy jelentőségű találmány.
A X-XIII. században, tehát a Tang és a Song-dinasztiák korszakában a kínai porcelánkészítés eljárásai gyorsan fejlődtek. A Tang-dinasztia időszakában kifejlesztették az úgynevezett háromszínű porcelánt. Ennek lényege, hogy a kaolin alapra egyszerre piros, zöld és fehér festéket vittek fel. Az égetés során a vegyi reakció során különböző színárnyalatok keletkeztek. Igen színes porcelántárgyak készültek így. Ebben az időszakban bevonták a festészetet és szobrászatot is a porcelánkészítésbe.
1368 és 1911 között, azaz a Ming és a Qing-dinasztiák korszakában élte a kínai porcelán aranykorát. A termelés minőségileg és mennyiségileg a legmagasabb szintet ekkor érte el. A Ming és a Qing-dinasztia korszakában a dél-kínai Jindezheg város vált a porcelánkészítés központjává. Ma is itt állítják elő Kína legjobb minőségű porcelántermékeit.
Legkorábban a VIII. században vitték ki a porcelánt Kínából külföldre. Ezt megelőzően már kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat építettek ki külföldi országokkal. A Selyemúton keresztül nagy mennyiségű selyemterméket szállítottak ki az országból. Annak idején a selyem országának nevezték Kínát. A VIII. századtól kezdve exportálták a porcelántárgyakat is, amelyek jó hírnevet szereztek külföldön, ezért az emberek most már „Ci„ ország, azaz porcelán-országként is emlegették Kínát.
A kínai porcelántárgyakat legelőször az ázsiai országokba vitték ki, később pedig Európába és a Közel-Keletre. A XVII. századtól kezdve a nyugat-európai országok királyi udvarai nagy előszeretettel gyűjtötték a kínai porcelántárgyakat. Miután a portugál hajósok megnyitották a Kína és Európa közötti új tengeri útvonalat, a kínai porcelántermékek az európai országok uralkodó rétegei számára kedvelt ajándékká váltak. Ebben az időszakban Európában rokokó stílus uralkodott, amelyet az élénkség, a szépség, a vidámság és az élet élvezete jellemez. Ez megegyezik a kínai művészet finom, harmonikus, könnyed és színpompás stílusával. A kínai porcelán-kultúra a kínai művészet része, ezért egész Európában nagyon szeretik a kínai porcelánt. Nem teljes statisztikai adatok szerint a XVII. században évente több mint 200 ezer kínai porcelántárgy érkezett Európába, a XVIII. században pedig már évente mintegy 1 millió kínai porceláncikk került az európai piacra.
A kínai porcelán később egyre jobban elterjedt az egész világon. A China szó, azaz a kínai nyelvben a Ciqi szó a kínai porcelánt és az országot egyaránt jelöli. Ezért a porcelán és az ország angol neve elválaszthatatlan egymástól.