A múlt század hetvenes éveiben a dél-kínai Hunan tartomány fővárosa, Changsha környékén feltártak egy sírt a több mint 2000 évvel ezelőtt uralkodott Han-dinasztia idejéből. A feltárás nagy érdeklődést keltett bel- és külföldön egyaránt, hiszen ennek során előkerült a világ legrégibb bebalzsamozott, de nem mumifikálódott női holtteste. Szinte hihetetlen, de a már több mint 2000 éves holttest arca még mindig jó állapotban van és tapintható a bőre is. Ezen kívül számos értékes leletre is bukkantak.
Changsha város keleti peremkerületében mindig úgy tartották, hogy valahol arrafelé temették el Ma királyt. Ezért az emberek Má király sírdombjaként emlegetik ezt a helyet. Ám egészen a múlt század hetvenes éveiig nem sikerült feltárni a keresett sírt.
1971-ben az építőmunkások egy pince kiásása közben több mint 10 méter mélységben egy fehér színű agyagréteget találtak és egy acélrudat vertek bele. Ennek nyomán valamilyen gáz tört fel, amelyet gyufával meggyújtottak. A helyszínre siető régészek megállapították, hogy itt a föld mélyén egy óriási sírbolt lehet.
Miután feltárták a sírboltot, egy több mint 1 méter vastagságú fehér agyagréteget találtak, alatta egy vastag faszénréteg, majd több tucatnyi bambuszgyékény borította be a koporsókat. A kiemelt faszén súlya meghaladta az 5000 kilót, és négy tehergépkocsin fért csak el. A kripta feltárásakor a gyékények sárga színben ragyogtak, ezután azonban alig 10 perc alatt megfeketedtek, majd szétmállottak a levegőtől. A sírboltban négy különböző nagyságú koporsó feküdt egymásban. A legkülső 7 méter hosszú, 5 méter széles és 3 méter magas volt. A holttest a legbelső koporsóban volt.
Amikor kinyitották a koporsókat, a régészek rendkívül meglepődtek, hiszen a női holttest teljes épségben megmaradt, arca jól kivehető volt, haja ragyogott, kéz- és lábujjainak vonalai is láthatóak voltak. Bőrének még nedvességtartalma is volt. Tapinthatóak voltak izmai. Végtagjain az inakat mozgatni lehetett. A boncolás kimutatta, hogy belső szervei épek maradtak. Nyelőcsövében, gyomrában és belében több mint 100 sárgadinnye-magot találtak. Ez azt mutatja, hogy az eltemetett nő éppen sárgadinnnye fogyasztása közben halt meg, mégpedig dinnyeszezon idején. A sírban megtalálták a meghalt nő pecsétjét is, az erre vésett jel szerint Qie Xinzuinak hívták a hölgyet. Írásos feljegyzések szerint az időszámításunk kezdete előtti II. században temették el. A hölgy a Nyugati Han-dinasztia Changsha fejedelemsége vezérének, Li Cangnak volt a felesége, akit becvenevén Xin Zuinak hívtak.
A több mint kétezer éves felnem bomlott holttest feltárása nagy érdeklődést keltett bel- és külföldön egyaránt. Régészek, tudósok, filmes forgatócsoportok és turisták jönnek azóta folyamatosan Changsha városába az ásatások helyszínére.
A sír feltárását követő két évben újabb két sírra bukkantak az első közelében. Az egyik sírban Qie Xinzui férjét, a Changsha fejedelemség vezérét, Li Cangot temették el. A másik sír pedig fiuké volt. A három sírt a Han-dinasztiabeli Mawangdui sírtelepként emlegetik az emberek.
Ebből a régészeti együttesből számos lelet került elő. A tárgyak listáján ruhák, élelmiszerek, gyógynövények, lakkozott eszközök, fafigurák, hangszerek, kerámiák, selyemfestmények, szövegeket őrző selyemdarabok, falemezek és bambuszdarabok szerepeltek. Ezek a leletek rendkívüli művészi és gyakorlati értéket képviselnek. A talált több mint 1400 selyemdarab rendkívül értékes, az időszámításunk kezdete előtti 206 és 25 között uratkodott Nyugati Han-dinasztia legnagyobb ruhatárának nevezik. Ide tartozik két, több mint 1 méter hosszú fályolruha, közel két méteres ruhaujjakkal. Súlyuk azonban mindössze 28 gramm. Összehajtva egy tenyerben elfér egy ilyen hosszú selyemköpeny. Nem véletlenül írták a régi könyvek a kínai selyemruhákról, hogy ezek olyan vékonyak, mint a pókháló és olyan könnyűek, mint a pehely. A selyemdarabok Kína egykori magasan fejlett textiliparát képviselik. A selyemdarabok, falemezek és bambuszdarabok a világ legrégibb asztrológiai szövegeit és Kína legrégibb gyógyászati könyveit őrzik. Ezekben szó van a pulzus kitapintásáról és 52 fajta betegség elleni receptről.
A Mawangdui ásatás rendkívüli jelentőségű a kínai archeológiában. Ezen kívül Kínában nem volt példa arra, hogy selyemruhák, régi szövegeket őrző selyem-, és bambuszdarabok és falemezek, valamint épségben maradt holttest kerüljenek elő. Ezért ezt az ásatást Kína és a világ egyik fontos XX. századi leleteként tartják nyilván.