A lopótökből készült cikáda-tartók általában lapos alakúak. Készítési módjuk a következő: Először leszedik az érett lopótököt és kiszárítják, belsejét üregesre vájják. Utána különböző technikákat alkalmazva a szárított lopótök külsejére mintákat vésnek. A vésésnek két fő technikája van, amelyek eredményeképpen két fajta cikádia-tartó készíthető. Az egyik a finom lopótökös tartó, a másik a virágos lopótökös cikádia-tartó.
A finom lopótökös cikádia-tartót így készítik: jó alakú és jó minőségű lopótököket választanak ki, amelyekre aztán finom vonásokkal, elegáns technikával különböző témákat vésnek. A tartóra vésett témák között többek között színdarabok, mesék részletei, madarak, állatok, virágok képei találhatók. A vésett lopótökös cikádia-tartókat tussal vagy korommal lefestik, utána még nedves állapotban törölközővel gyorsan letörlik, így a tus és a korom a kivésett vonalakba beivódik, a többi részen azonban megmarad a lopótök eredeti színe.

A második típus, a virágos cikádia-tartó az alábbiak szerint készül. Előszőr pirosra festik az egész lopótököt, utána a piros színű lopótököt kocka, vagy virág alakúvá vésik. A lopótök felületének vésése után a felső részénél, pontosan a közepén nyílást vágnak, amely köré virág alakot vésnek.
Hideg időben a cikádát, vagy kabócát a tartóba szokták tenni. Ha azután a cikáda-tartót a rovarral együtt a ruha kebelébe rejtik, akkor onnan hallatszik a ciripelés, ami nagyon érdekes és hangulatos jelenség.
A képen lopótökös cikáda-tartók láthatók.