A kínai Nuo-opera hosszú múltra tekinthet vissza. Az ókori társadalomban, amikor még totemeket (kínai nevén: tuteng) imádtak az emberek, volt egy imádkozó szertartás, ennek volt Nuo a neve, az opera története egészen idáig követhető vissza. A Shang-dinasztiában, amely az időszámításunk kezdete előtti 1600-tól 1046-ig tartott egy ártó szellemeket elkergető és járványokat megszüntető szertartássá változott. A hagyomány szerint ezzel az akkori Nuo-szertartással lehetett elkergetni a gonosz szellemeket és megszüntetni a járványokat. Ez a Nuo-opera eredetének története. A Nuo-opera fejlődése hatással volt a kínai helyi operákra is.

A Nuo-opera a Nuo-tánc alapján fejlődött a mai opera-formává. A Nuo-opera legfőbb jellegzetessége az, hogy minden szereplő fából készült álarcot visel, és különböző szellemeket személyesít meg. Ebben a szerepben úgy énekel, táncol hogy érzékletesen bemutassa a megformált szellem karakterét, tulajdonságait.
A hazánk délnyugati részén fekvő Guizhou tartomány északkeleti részén máig fennmaradt a Nuo-opera. Egyedül Dejiang-megyében több mint 60 Nuo-operát előadó együttes működik, összesen több száz színészt foglalkoztatva.

A guizhoui Nuo-operában a szereplők által használt álarcok általában fűzfából, nyárfából készültek. Kölünböző alakokat mutatnak az álarcok, általában van igazságos, gonosz, átlagos, és bohóc szellemálarc is, de készítenek marhafejű, lóarcű szellemet is. Az igazságos szellemnek kegyesnek látszó álarcot faragnak. Van továbbá büszke, erős, különleges karakter, és van, amelynek feketén fénylő az arca. A képen látható álarcnak kidülled a szemgolyója, vicsorít a szája, és felfelé áll a szemöldöke, ami azt jelzi, hogy varázserővel rendelkezik.