Kelet-Kínában Shandong tartomány Zibo területének neve szorosan kapcsolódott a történelemben a porcelánhoz, minthogy területén fontos porcelánkészítő műhely volt, s számtalan népi égetőkemence maradt ránk.
A porcelán fő díszítő eleme mindig a hal volt. Talán azért, mert a ”hal”-nak és a ”többlet, fölösleg” szónak a kínai nyelven a kiejtése teljesen azonos, ezért az emberek között a hal ”többletet” jelez, pontosabban gazdagságot, a jómódú életet, a leszármazottak termékenységét, illetőleg az élet továbbörökítését. A fekete csíkú halakkal díszített tál általában népi égetőkemencében kiégetett termék volt, külalakja mesterkéletlenséget keltő, nehéz súlyú, teste viszonylag nagy, s ennek megfelelően nagy az űrtartalma. A tálat teljes egészében kézzel rajzolták. A halak kerek formája alkalmas a csíkok rajzolására, de az alakozás, a rajzolás művelete és a színharmónia szempontjából a különböző kemencéktől, a különböző művészektől függően egymástól elütő termékeket állítottak elő.  

A hal alakú csíkos díszítésű modell a korai időszakban aprólékos munkával készült, különösen a pikkelyek hálózatának megrajzolása hasonlított az igazihoz, a pikkelyek színe sötétpiros volt. De később a csíkok már nem adtak ki hálózati formát, inkább a művészek elképzelése szerint formálódtak.
Az illusztrációban szereplő hal gerincét egy vonallal rajzolták meg. A mozdulat erős volt, a hal alakjának egésze megtestesíti az alkotó művész bőkezűségét és optimizmusát.