A kék alapzatú virágcsíkos porcelán a kínai Yuan-dinasztiában (1206-1368) már keresett volt, akkorra az országban számtalan ilyen porcelánt előállító hatósági, vagy népi kemence működött.
A népi kemencéből kikerült kék színű virágcsíkos porcelánt az egész országban árulták, több is volt belőlük, mint a hatósági kemenékben előállítottakból. Volt köztük finoman megmunkált és persze voltak rücskösök is. A finomabbak a hivatalnokok vagy gazdag földesurak birtokában voltak, a rücskösök pedig az egyszerű embereknél.
A népi kemencében gyártott porcelánra általában a mesterkéletlenség, dinamikai attrakció volt jellemző, az alkalmazott festészeti stílus természetes, ami a műalkotás elé semmi akadályt sem gördített. A kék alapú csíkos porcelánok tematikái széles körűek voltak, megtestesítették a társadalmi életet, a népi mondákban, legendákban, közmondásokban vagy szájhagyományban szereplő figurák történeteit, a természetet, az értékes állatokat, a zöldséget, virágokat ábrázoló festményeket, a verseket vagy kalligrafikus írásjeleket, a balszerencsét elüldöző jeleket ölelik fel. Egyes novellákban, szájhagyományos történetekben, vagy operákban szereplő tartalmat a népi fazekasok ügyesen alkalmazták a porcelántermékek díszítésében, ami a termékeknek speciális arculatát mutatja.  

Az illusztrációban az operafigurát ábrázoló csésze formája egyszerű, a mázzal bevont színe jádeszerűen mutatja be a finomságát, a szájának van egy kihajló pereme, a csésze teste viszonylag vastag. A porcelán edényen belüli és kívüli részeit mind-mind díszítették. A vastag alapzatnak az a szerepe, hogy egyrészt jól bírja a magas hőmérsékletet, másrészt az asztalon is stabilabban áll. A csésze hasán harcoló figurát rajzoltak, de nem hangsúlyozza a részleteket, csak a gesztusának körvonalát helyezték előtérbe a rajzolás során, a húzóvonalak egyszerűek, de mindez mégis nagyon kifejező. Sokféle emberi és kígyóvonalas dísztárgy van, de egyiknek sincs bonyolult rajzolata.