Kína hosszú múltra tekinthet vissza és ragyogó kultúrával, rengeteg idegenforgalmi látványossággal rendelkezik. 1985-ben csatlakozott a világörökségről szóló konvencióhoz. Két év mulva, 1987-ben az UNESCO elsőként a Nagyfalat, a pekingi Téli Palotát és négy további objektumot vett fel a világörökség listájára. Jelenleg 29 kínai objektum szerepel ezen a listán. Ezzel Kína a harmadik a listán nyilvántartott országok között. 
A világ hetedik csodájaként nyilvántartott Nagyfal a világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi épitménye és több mint 7 ezer kilométer hosszan huzódik Észak Kínában. 
 

A Nagyfal története az időszámítás előtti 7. századba nyúlik vissza. Akkor Közép-Kínában hatalmas őrtornyokat, bástyákat, illetve erődítményeket és az ellenség érkezését jelző létesitményeket épitettek az északon élő népek támadásai ellen. Később falakkal kötötték össze ezeket az épitményeket. Majd a Tavasz és az Ősz, valamint a Hadakozó fejedelemségek korában a különböző fejedelemségek hegemoniára törekedtek, ezért az egyik háború követte a másikat. A fejedelemségek a határvidék domborzatát kihasználva falakat emeltek egymás ellen. Később, az időszámítás előtti 221-ben Qin Shi-huan császár egyesítette az egész országot és összekötötte a korábbi fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mai mongol pusztaságon élő népek lovascsapatainak támadása ellen. Akkor a Nagyfal hosszúsága már meghaladta az 5 ezer kilométert. A Qin dinasztiát követő Han dinasztia több mint 10 ezer kilométerre meghosszabította. Két évezred során a különböző kínai dinasztiák mind építettek valamilyen falat. Ha összeadjuk az összes falszakaszt, akkor hosszúságuk meghaladja az 50 ezer kilométert. Ez hosszabb az Egyenlítőnél. 
A ma is látható Nagyfal az 1368 és 1644 között urakodott Ming dinasztia idején épült katonai létesítmény. Ez a Nagyfal az északkelet-kínai Liaoning tartományból, a Yalujiang folyó partjától indul, kilenc tartományon, tartományi városon és autonóm területen át, egészen Gansu tartományig húzódik, itt van a híres Jiayu bástya. Végül a Gobi sivatag homokjában vész el. Hosszúsága 7 ezer 300 kilométer. 

A Nagyfal rendkivül bonyolult földrajzi körülmények között épült - hegyvidékeken, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át. Kivitelezése a kínai nemzet tehetségét tükrözi. 
A Nagyfal nagy része hegyvonulatokon kígyózik. A fal külső oldala meredek sziklákon nyugszik. A korabeli katonai technikával alig volt lehetőség a Nagyfal bevételére. 
A Nagyfal mindkét oldalát nagy méretű téglákból és tégla alakú kődarabokból rakták fel. Belsejét pedig agyagból, illetve kőzuzalékból döngölték. Magassága 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. Egyszerre négy ló száguldhatott rajta egymás mellett. A háborúk idején csapatok közlekedhettek, élelmiszereket és fegyvereket szállíthattak rajta. A fal tetején kifelé lőnyilásokat alakítottak ki. A belső oldalon kőlépcsőket és bejáratokat vágtak. Szakaszonként bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásait füsttel jelző építményeket építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszereket és fegyvereket tároltak. Az őrködő katonák is itt aludtak. A háboru idején a fal fedezékként szolgált. Ha az ellenség jött, a kilátó pontokon tüzet gyújtottak és füstjeleket adtak. Ezzel a módszerrel rövid idő alatt az ország belsejébe továbbították az információkat. 
Ma már nincs katonai jelentősége a Nagyfalnak. De történelmi, épitészeti és turisztikai jelentősége örökké megmarad. Egy szólás szerint aki még nem járt a Nagyfalon, az nem is igazi férfi. Minden külföldi, így az állam- és kormányfők is, mindig megtekintik a Nagyfal valamelyik szakaszát, ha eljönnek Pekingbe.