中国国际广播电台
A guqin, szó szerint „ősi
hangszer”, más néven qin, vagy
héthúros hangszer, Kína egyik
legrégibb hangszere. A több mint
3 ezer évvel ezelőtti Zhou-dinasztia
korában a kínai nemzet ősei
alkották ezt a hangszert.
A dallama széles, szép,
változatos, amit a kínai ősök
nagyon szerettek. Az ő szemükben
a guqin kiváló hangszer volt,
ezért a guqint sorolták a négy
kínai ősi népművészet élére. A
négy népművészet egyébkent a
következő: a guqin hangszer, a
sajátos kínai sakk, a
kalligráfia és a festészet. Az
átlagemberek, a tisztviselők, a
mandarinok, a tábornokok, és a
császárok egyaránt nagyon
szerették a guqin-zenét.
Szólóhangszer is, de a guqin
érzelmi, hangulati elemekkel is
kísérheti a dalokat. A meglevő
guqin-hangszerek fele szokta
kísérni a dalokat.
Nagyon komolyan vették a
guqin előadóművészetet. A
zenészeknek az előadás előtt
fürdeniük kellett és át
kellett öltözniük. Csak
ezután kezdhették meg az
előadást. Füstölőt
gyújtottak, guggolva a lábon,
ülve pedig az asztalon
elhelyezett guqin hangszeren
játszották a számokat. A
történelem során sok mese
fűződőtt a guqin hangszerhez.
A Magas hegyeket feldaráló
folyó című zeneszámot
hallották, aminek a témája
egy meséből jött. A legenda
szerint az időszámítás
előtti Tavasz és Hadakozó
fejedelemségek korában volt
egy értelmiségi, Bo Ya, aki
járatos volt a guqin
hangszeren való játékban.
Egyszer hajón utazva
gyönyörű tájon kötöttek ki a
meredek falú partnál. Bo Ya
ekkor a guqin hangszerén
játszott. Közben elszakadt a
hangszer egy húrja. Az
akkori hiedelem szerint ez
azt jelentette, hogy valaki
titokban meghallgatta az
előadását.
A guqinon előadott
legismertebb darab:
Magas
hegyeket feldaráló folyó.
|