|
|
|
|
|
Banhu
|
|
中国国际广播电台
A
banhut más néven banghu, vagy
qinhunak is nevezik. A bangzi
nevű helyi opera megjelenésével
egyidejűleg alakult ki a banghu
hangszer, mégpedig a huqin nevű
hangszer alapján. A banhunak más
kínai húros hangszerekhez képest
a legnagyobb sajátossága az,
hogy nagy a hangereje, a
hangvétele tiszta és dallamos,
magas, nemcsak lelki és meleg
számokat tud jól kifejezni,
hanem finom és pompás darabokat
is.
Körülbelül 300 évvel ezelőtt
jelent meg a banhu. A hegedű
teste vékony deszkából készült,
ezért is hívják „banhu”-nak a
hangszert, minthogy a „ban”
jelentése „deszka”.
Kezdetben a banhu Észak-Kínában
jelent meg és vált népszerűvé,
fontos kísérőhangszerként
szerepelt a helyi opera-előadásokon,
mint a Hebei tartományban
használt bangzi, pingju, yuju,
qinqiang. A banhu és a helyi
kínai operák között mély és
hosszú ideje tartó kapcsolat
van, ezért a banhu legjobban a
helyi opera-előadáson tudja
megmutatni képességét. A
különböző területeken játszó
banhuknak saját stílusuk van.
A banhu szerkezete és anyaga az
erhuhoz hasonlít, a legnagyobb
különbség az, hogy ez erhut
kígyóbőrrel borítják be, a
banhut pedig főnix-fából készült
lapokkal. A banhu hangja tiszta
és magas, falusi hangulatú, a
kísérőhangszerek közt vezető
hangszerként szerepel a helyi
opera-előadáson.
Az új Kína megalakulása óta sok
hangszerkészítő mester és
előadóművész erőfeszítése által
a banhu megújítása terén sok
eredményt értek el. A banhu
hangszercsaládban sok új tag
jelent meg, köztük a magas és
közepes hangzású banhu, a
háromhúros banhu, a bambuszból
készült banhu és mások vannak.
A banhut folyamatosan újítják
meg, amivel párhuzamosan az
előadói képessége is
egyfolytában emelkedett, a
kifejezőereje is nőtt. Ma már
nélkülözhetetlen sajátos
szólóhangszerként szerepel a
kínai nemzeti zenekarokban és
fontos kísérőhangszere a
néptáncoknak és a nemzeti
drámáknak.
A legismertebb banhun előadott
darab Kínában a
„Nagy nyitás”.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|