A Matouqin a mongol nemzeti kisebbség körében elterjedt húros hangszer. Kínai nyelven a matouqin lófejű hangszert jelenti, hiszen a nyak fejére díszként egy lófejet vésnek rá. Ennek a hangszernek hosszú múltja van, hiszen már a 13. századtól elterjedt a mongolok körében.
A hangszer hangszekrénye négyzet alakú. Nyakára egy lófejet faragnak. A hangszer erről kapta a nevét. A Matouqin hangszer egyik jellemzője: a két végükhez selyemfonalat fűzött több tucatnyi lószőrt feszítenek ki a hangszerre. A szintén lószőrrel kifeszített vonóval szólaltatják meg a hangszert, amely szép, vastag hangot ad.
A korábbi Matouqin házilag készített hangszer volt. Hangja halk, ezért csak a mongol jurtában és fedett teremben játszottak ezzel a hangszerrel. Később a kínai hangszerkészítők továbbfejlesztették a hangszert. Nylonból készült húrokkal helyettesítették a korábbi lószőr-húrokat. Ez szélesebbé és erősebbé tette a hangszer hangját, ugyanakkor négy fokkal emelte a hangfekvésben. Ez a felújítás nemcsak fenntartotta a hangszer eredeti kellemes, enyhe, vastag hangját, hanem növelte világos, tiszta hangját is. A felújított Matouqin húros hangszer teljesen alkalmas a színpadi és szabadtéri színelőadásra, nemcsak húros hangszerként, hanem pengető hangszerként is alkalmazható.
Emellett a hangszerszakértők kifejlesztették a közepes és a nagyméretű Matouqin hangszereket is. Ezt a két fajta hangszert nagyjából úgy kezelik, mint az európai mély hangú gordonkát és nagybőgőt. Ezzel kialakult a magas, közepes és mély hangú hangszerek sora, amely gazdagítja a kínai népi hangszerek tárházát. Említést érdemel, hogy a felújítás után a Matouqin húros hangszer továbbra is megőrizte mongolos díszítését.
Hallgassák meg a Matouqin húros hangszer kíséretében előadott zeneművet a négy évszak címmel.