|
|
|
|
|
A Leiqin húros pengetős
hangszer |
|
中国国际广播电台
A Leiqin húros pengetős
hangszert a 20. század 20-as
éveiben egy másik kínai
pengetőhangszer, név szerint a
Zuihu alapján fejlesztették ki.
A múlt század elején a
kelet-kínai Shandong tartomány
Yunchen járásában élt egy
szegény ember, Wang Dianyu, aki
gyermekkorában himlőben
megvakult. Tehetsége és
szorgalma miatt jól tudott
játszani számos népdalt és helyi
színdarabok zenéjét a Zuihu
hangszeren. Az 1920-as években
Wang Dianyu átalakította a Zuihu
hangszert: meghosszabbította a
nyakát, nagyobbá tette a
hangdobot, amelyhez megfelelő
vastagságú kigyóbőrt is burkolt.
Így született egy olyan hangszer,
amelynek hangja erősebb,
szélesebb, szebb lett a Zuihu
hangszernél. 1953-ban
hivatalosan a Leiqin nevet adtak
ennek a pengetős hangszernek.
A Leiqin hangszer részei: nyak,
hangdob, fej, húrcsiga és vonó.
A nyak, a fej és a csiga kemény
fából készül. A fej lapátszerű.
A húrcsigára szép motívumokat
vésnek rá, a csiga fejéhez
csontfáragványt is erősítenek. A
hangdob viszonylag rövid,
rézlemezből készül. A vonón
kifeszített lószőr széles. A
Leiqinnek két fajtája van: a
nagy Leiqin hangszer hossza 110
centimétert tesz ki. A kis
Leiqin hangszeré pedig 90
centimétert.
Ugyanúgy játszanak a Leiqin
hangszeren, mint ahogyan sok más
húros pengetőhangszeren. A
zenész a hangszert a bal lábára
teszi, bal kézben tartva a
hangszert és nyomva a húrokat,
jobb kézzel húzza a vonót a két
húr között.
A Leiqin egy nagy kifejezőerejű
hangszer. Hangja széles, erős,
lágy és kellemes. Ezen a
hangszeren szólózenét, zenekari
zenét és együttes hangszeres
zenét, sok színdarab zenéjét
lehet játszani, az emberek, a
madarak és az állatok, továbbá
sok más hangszer hangját is
lehet utánozni.
A következőkben lehet élvezni az
ezen a hangszeren játszott dalt,
amely az ujgur nemzetiség
eposzában szereplő főhöst,
Afatit dicsőíti.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|