中国国际广播电台
A gaohu szó szerint magas
hangzású hegedű, amelyet az erhu,
azaz a kéthúrú hegedű alapján
alakítottak ki. A gaohu
születése szoros kapcsolatban
van a dél-kínai Guangdong
tartomány helyi népzenéjével.
A guangdongi speciális helyi
népzene, amely a múlt század
elején a guangdongi yueju műfaj
zenéjéből született, és egyre
jobban terjed nemcsak Kínában,
hanem a külföldön élő kínaiak
között is. Kezdetben a
guangdongi népzenei előadáson
nem volt gaohu, az elmúlt század
huszas évei körül Lü Wenchen
guangdongi zeneszerző,
előadóművész átalakítta az erhut.
A hagyományos erhu húrjai
selyemből, a gaohu húrjai pedig
acélból készülnek. Az
előadóművész az alábbi módon
játszik a hangszeren: egy széken
ülve a két combja közé szorítja
a gaohut. A gaohu hangja tiszta
és világos, ezért „magas
hangzású erhu”-nak nevezik a
hangszert, rövid idő alatt a
gaohu a guangdongi népzene lelki
hangszerévé vált.
A gaohu szerkezete és
anyaga az erhujéhoz hasonlít,
a legnagyobb különbség az,
hogy a gaohu hegedű teste
vékony. A gaohu későn
született, ezért amikor a
hangszerkészítő mesterek
átalakították és
megújították a gaohut, akkor
nem kötötte semmi a
fantáziájukat. Néhány mester
a gaohu hegedű kerek testét
oválisra alakította át,
aminek köszönhetően a hangja
nagyobb lett, továbbá
háromhúrú hangszert is
alkottak a hagyományos
kéthúrú mellett, aminek
köszönhetően a
hangterjedelme szélesebb
lett.
A gaohu nevű hangszernek
magas és tiszta hangja van,
mintha szoprán volna, az
alsó regisztere finom és
lágy, kiemelt és fontos
szerepet játszik a kínai
fúvós- és vonós
hangszerekből álló
zenekarokban. Ezen kívül a
gaohu kifejezőereje igen
jelentős, jól tud lírai,
élénk és pompás dallamot
kifejezni, gyakran díszíti a
fődallamot.
A legközismertebb gaohu
kísérettel előadott zeneszám: Az eső a banánfa leveleit
csapkodja.
|