|
|
|
|
|
Erhu |
|
中国国际广播电台
Az
erhu kéthúrú hegedű. A kínai
zenetörténetben már nagyon korán
megjelent. Több mint ezer évvel
ezelőtt, a VII-X. században, a
Tang-dinasztia idején hozták
létre. Akkoriban főként
Északnyugat-Kínában örvendett
nagy népszerűségnek az ott élő
nemzetiségek között. Az erhu
több mint ezer éven keresztül
mindig fontos kísérőhangszer
volt az operaelőadásokon.
Az erhu felépítése viszonylag
egyszerű. Egy kb. 80 cm hosszú
fából készült hangszernyak,
amelyre két húrt feszítenek ki,
amiket lófarokból készült
vonóval szólaltatnak meg. A
kéthúrú hegedű teste a nyél alsó
részéhez kapcsolódik, úgy, mint
egy teáscsésze.
Az előadásokon az ülő
előadóművész a lábát keresztbe
téve az erhút a combjára állítja.
A művész a hangszert a bal
kezében tartja, és a jobbjával
pedig a vonót fogva hegedül. A
hangszer hangterjedelme
rendkívül széles. Mivel a
hangszeren játszott dallamok a
kínai beszéd hanglejtésére
erősen hasonlítanak, ezért kínai
hegedűnek is hívják. Az erhu
szomorkás hangja kiválóan
alkalmas a mély emberi érzések
kifejezésére.
1949 után az erhu hatalmas
népszerűségre tett szert,
készítése, a vele előadott dalok
is nagy reformokon mentek
keresztül és már nemcsak
szólóhangszerként, hanem
operaelőadásokon, táncdaraboknál,
és a popzenében is gyakran
használták. A zenei koncerteken
és előadásokon az egyik
legfontosabb kísérőhangszer.
Napjainkban az erhút számos
nyugati fúvos és vonós zenekar
is felvette hangszerei közé.
A hangszer könnyű szerkezete,
praktikus nagysága és olcsósága
miatt Kína-szerte igen népszerű,
valamint elbűvölő hangja miatt a
kínaiak nagyon szeretik.
A leghíresebb erhún előadott
darab:
Madárcsicsergés a csendes
hegyekben.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|