中国国际广播电台
A yangqin hagyományos kínai
ütős hangszer és az Európában
ismert cimbalomhoz hasonlatos. A
hangszer magas hangfekvése
kiválóan alkalmas a légies
érzelmek kifejezésére. A yangqin
minden zenekarban fontos
szerepet tölt be, de
szólóesteket is szoktak vele
adni.
A történelmi adatok tanúsága
szerint, az ókorban a
Közel-Keleten nagy
népszerűségnek örvendett egy ún.
steli nevezetű húros hangszer.
Ezt a hangszert a keresztesek
tették ismerté Európában, és itt
dexma néven lett ismeretes. Az
olasz zeneművészek a steliből
kifejlesztették a mai zongora
elődjét. Ezzel szinte egy időben,
a Ming-dinasztia idején
(1368-1644) a steli Kínába is
eljutott. Először Guangdongban
kezdték el használni, majd az
egész országban közismert lett.
A stelit, ugyanúgy mint
Európában, Kínában is
továbbfejlesztették. Így alakult
ki Kínában a ma ismert yangqin.
A yangqin fából készül és
maga a hangszer pillangó
formájú, ezért
pillangó-hangszernek is
nevezik. Általában egy
faállványra helyezik, és
bambuszból készült ütővel
szólaltatják meg a húrokat.
A yangqin kiválóan alkalmas
vidám, gyors ritmusú zene
előadására is. Az utóbbi
évszázadokban a hangszer sok
újításon ment keresztül,
amit a sokféle yangqin
létezése is mutat (tónusváltós
yangqin, elektromos, ún.
Zheng-yangqin) Ezek közül az
előadók körében az
elektromos yangqin a
legközkedveltebb.
A yangqinen előadott
legismertebb darab a
„Tavasz
a Qingjiang-folyó partján”.
|
