Qing
中国国际广播电台

A qing a legrégibb kínai népi hangszer, a formája egyszerű és természetes, egy egész kőből készült. A qing hangszer történelme igen hosszú, az anyajogú társadalomban még „Kő- vagy Hangot adó golyó”-nak hívták. Akkor az emberek halásztak és vadásztak, a munka befejezése után köveket ütve táncoltak, ezzel szórakoztak. Az ilyen összeütögetett kő fokozatosan qing hangszerré vált.
Legkorábban főleg táncok és énekek előadásakor kíséretnek használták a qinget. Ezután hosszú ideig csak uralkodók használhatták a qing és a bianzhong nevű hangszert harcba induláskor vagy egy elhunytról való megemlékezés idején.
Az előadási mód és készítési hely alapján két fajta qing van: teqing és bianqing. A teqinget a kínai császár által az ősök tiszteletére rendezett megemlékező szertartáson használtá. A bianqing pedig a következőt jelenti: egy hangszercsoport néhány qingból áll, amelyeken faállványra felfüggesztve játszottak. Több mint 2000 évvel ezelőtt Chu területen (a mai Szecsuan és Hubei tartományban) nagyon jó minőségű qing hangszereket készítettek.
1978 augusztusában a Hubei tartománybeli Sui járásban fekvő Zeng herceg sírjában több mint százhúsz ősi hangszert és rengeteg történelmi ereklyét találtak, köztük bianqingot is, összesen 32 darabot, amiket bronzállványra függesztettek fel. A bianqingek jádéból, mészkőből készültek, a hangjuk tiszta és dallamos, sajnos azonban, amikor megtalálták ezeket a qingeket, akkor többségükön már nem lehetett játszani, minthogy összetörtek. 1980-ban a Hubei Tartományi Múzeum és a Wuhani Fizikai Kutatóintézet közösen készített másolatot Zeng herceg sírjából származó bianqingról. Ennek a hangja nagyon hasonlít a régi qingre, a hangszíne finom és elegáns.
1983-ban a Hubei Tartományi Tánc- és Énekegyüttes 32 darabból álló összetett bianqinget készített. 1984 szeptemberében a Shuzhoui Népi Hangszerkészítő Műhely egy 18 darabból álló jáde-bianqinget alkotott.
A Zeng herceg sírjából származó bianqingnak másolatával előadott szám: A bambusz ágai.