中国国际广播电台
A gong hagyományos kínai ütős
hangszer, és igen fontos
hangszerként szerepel a kínai
zenedarabokban. A történelem
során az emberek nemcsak
népzenei darabokban, a helyi
operák előadásain használták a
dobokat, hanem ünnepélyeken,
sárkányhajó- és munkaversenyeken,
az oroszlántáncnál, továbbáa bő
termés érdekében tartott
ünnepélyen is használták a
gongokat.
Kínában az ütős hangszerek három
fajta anyagból készülhettek:
fémből, bambuszból, illetve más
anyagokból. A gong egyfajta
kerek fém ütőshangszer. Rézből
készül, a szerkezete viszonylag
egyszerű, a teste domború. Az
előadóművész az alábbi módon
játszik a hangszeren: a kerettel
szabályozza a gong
hangmagasságát, majd pedig egy
fából készült ütővel szólaltatja
meg a hangszert.
A gong legkorábban
Délnyugat-Kínában a nemzeti
kisebbségek között jelent meg.
Az időszámításunk előtti II.
században a nemzetiségek közötti
cserekereskedelemnek
köszönhetően a gong a
Sárga-folyó vízgyűjtő területén
is elterjedt. Azokban az időkben
a királyságok közötti háborúkban
gyakran használták a gongot. A
parancsnokok a gong segítségével
vezényelték a katonákat. Kínában
akkoriban a gongütés a
visszavonulást jelezte (Ming jin
shou bing).
A különböző felhasználási
területek és alkalmak
következtében Kínában körülbelül
30 féle gongfajta alakult ki -
közülük a legközismertebb a nagy-
és a kisgong. 
A nagygong, miként neve is
mutatja, igen nagy. Átmérője
körülbelül 30-100 cm között
van. Öblös, mély, hosszan
visszhangzó gyönyörű hangja
van. A zenekarok gyakran
használják, a helyi opera
előadásain a zaklatott,
feszült lelkiállapot
kifejezésére használják.
A kisgongnak zenei hangzás
szerint három fajtája van:
felső, közepes és alsó
regiszterű gong. A kisgong
átmérője 21-22,5 cm között
van. A kisgong az egyik
legnépszerűbb hangszer, a
pekingi opera, a ping opera
és a bangzi előadásain is a
kisgong a legtöbbet
megszólaltatott hangszer.
Ezen kívül színdarabokban,
fúvós- és ütőshangszeres
zenekarokban is hallható.
Kínában a gong kísérettel
előadott legnépszerűbb darab:
A hálóját kivető halász.
|
