1949-től 1958-ig kínai külügyminiszter volt.
Zhou Enlai a proletariátus nagy forradalmára, politikus, katonai vezető és diplomata, a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Népköztársaság egyik fontos vezetője, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg megalapítóinak egyike volt. Őseinek szülőföldje a Zhejiang tartománybeli Shaoxing város, ő maga 1898. március 5-én a Jiangsu tartománybeli Huai’an városban született. 1976 januárjában Pekingben hunyt el.
Zhou Enlai más kínai vezetőkkel együtt kidolgozott és végrehajtott sok fontos külügyi határozatot. 1954-ben részt vett a genfi konferencián, ahol megoldották az indokínai kérdést. Ennek eredményeként a nemzetközi közösség elismerte Vietnam (Dél-Vietnam kivételével), Laosz, és Kambodzsa függetlenségét. Kínát képviselve kezdeményezte a békés egymás mellett élés öt elvét, ami az országok közötti viszonyok alapelvévé vált. 1955-ben 29 ázsiai és afrikai ország az indonéziai Bandungban az 1. Ázsiai-afrikai konferenciában deklarálta, hogy békésen élnek egymással, ellenzik a gyarmatosítást, és kezdeményezik, hogy a vitás kérdésekben tárgyalások útján jussanak megegyezésre. Több európai, ázsiai és afrikai országba tett látogatást és számtalan országokból érkezett vezetőket és baráti személyeket fogadott, megerősítette a kínai nép és világ népei közötti barátságot.