中国国际广播电台
Az építményeket “altatott zenének” nevezték, mert jelentős hordozói az emberi civilizációnak. Az ősi kínai építészetet a hanok faszerkezetű építészete uralta, mely magába foglalja a nemzeti kisebbségek kiváló építményeit is. Az ősi építészet azokon a területeken fejlődött tovább és végül érett be, ahol a hagyományos kínai kultúra elevenen élt. Az időszámítás utáni 2. századtól a 19. század közepéig egy zárt, független rendszer alakult ki, melyben szépművészeti és népművészeti szempontból nagy értékű és különleges emlékek maradtak fenn. Az ősrégi kínai építészet egyedülálló, a világon a leghosszabb történelemmel rendelkező és a legnagyobb kiterjedésű, valamint közvetlenül hatással volt az ősi japán, koreai és vietnami építészetre, majd a 17. század után az európai építészetre is.
Kína hatalmas ország sok nemzetiséggel. Az ősi kínaiak a természeti és geográfiai feltételekhez alkalmazkodva és a helyi nyersanyagokat felhasználva hozták létre a különböző szerkezetű és művészeti stílusú építményeket. Az észak-kínai Sárgafolyó vízgyűjtő területén az ősök fadarabokat és löszberendezést építettek, így védték meg magukat a hidegtől, a széltől és a hótól. Dél-Kínában viszont az építőanyagba bambuszt és nádat is kevertek a homokon és a fán kívül. Bizonyos területen a nedvesség ellen és a jobb szellőzés érdekében a lakások alapzatát nem közvetlenül a földre, hanem támpillérekre építették.
Az ősi kínai építészet három aranykort ért meg fejlődése során: az elsőt a Qin- és a Han-dinasztia, majd a Sui- és a Tang-dinasztia, végül a Ming- és a Qing-dinasztia idején. A három korszak közös sajátosságaként felfedezték, hogy számtalan reprezentatív jellegű épületet emeltek ezekben az időszakokban: palotákat, sírtelepeket, erődöket és csatornákat. Az épületek emellett építészeti stílusukat és építőanyagukat tekintve hatottak a későbbi korszakok építészetére.
Az idők folyamán mégis megrongálódtak, szétmállottak a háborúk miatt, egyesek megsemmisültek. A mára fennmaradt ősi építmények többségét a Tang-dinasztia – az időszámítás utáni 7. század – után emelték.
|
