Vázlatok a modern kínai építészetről
中国国际广播电台

A modern kínai építészet fogalma alatt a 19. századtól használt eljárásokat és formákat értjük a kínai építményeket terén.
A kínai építészetben a hagyományos kínai és az európai építészeti stílus hatással volt egymásra az 1840-es ópiumháborútól 1949-ig, az Új Kína kikiáltásáig. A hagyományos régi építészeti struktúra számbeli előnyt élvezett ebben a korszakban, ám az operaházak, a vendéglők, a szállodák és más szolgáltatóipari létesítmények – áruházak, üzletek és élelmiszer piacok – megtörték a hagyományos építészeti stílust, mert bennük bővült a mozgástér. Sanghajban, Tianjinben, Qingdaoban, Harbinben vagy más külföldiek által is lakott területen külföldi nagykövetséget, pénzintézeteket, szállodákat és klubokat hoztak létre.
A Kínai Népköztársaság kikiáltása után – 1949-ben – a kínai építészetben új történelmi szakasz nyílt meg, a kínai építmények száma, minősége, mérete és színvonala teljesen megváltozott. A múlt század 80-as éveitől kezdve a kínai építészet nyitott más stílusok felé, és az újdonságokat elkezdte beilleszteni a saját kultúrájába, így az építés folyamán egyre több stílus alakult ki.