Shenzhen és 40 év reformja – nyitás és nyitottság a kínai piacon

Mindaz a fejlődés, ami az elmúlt négy évtizedben Kínában tapasztalható volt, amit az ország elért, lényegében a kínai reform és nyitás eredménye. Vagyis az a világon sehol nem látott és tapasztalt ütemű építkezés és gyarapodás nem következett volna be, ha Deng Xiaoping annak idején, az 1970-es évek végén nem vázolja fel a reform “útitervét” és indítja el a reform és nyitás politikáját és ülteti azt a pártaparátuson keresztül fokozatosan a gyakorlatba. Mindez nem csupán a földszintes házak, viskók helyén épült felhőkarcolós metropoliszokat jelenti, s nem is csak azt, hogy a kínaiak ma már a világ legnagyobb luxusmárka-fogyasztói, vagy hogy több mint 800 millió embert sikerült kiemelni a szegénységből, és még csak azt sem, hogy a Hurun Gobal Rich List 2020-as listájára tavaly további 182 kínai dollármilliárdos került fel, s számuk ezzel 799-re emelkedett. A reform és nyitás nem csak a növekedést, a gazdagságot jelenti, sokkal inkább egy komplex, de természetesen a gazdasági alapokra teremtett fejlődés forrása, amely a teljes kínai társadalmat átalakította, az élet minden területén nyomot hagyott. És Deng Xiaoping zsenialitása nélkül mindez nem történt volna meg.

Az első úgynevezett különleges gazdasági övezet, vagyis az első kísérleti terep 40 esztendeje alakult Shenzhenben. Szinte minden ezzel kapcsolatos cikk, írás, tanulmány megemlíti, a hongkong szomszédságában lévő mai 13 milliós ipari és pénzügyi minta-megacity helyén egykor egy - kínai viszonyok között kis - 330 ezres halászfalu volt. Guangdong tartományban, amelyhez Shenzhen is tartozik, akkoriban leginkább a mezőgazdálkodás volt a meghatározó, az ott élők közül mintegy 150 ezren szegődtek el Hongkongba, valamilyen munkára.

Xi Zhongxun 1978 áprilisában lett a tartományi pártbizottság titkára, s sürgetőnek érzte, hogy az elvándorlást megállítsa, az embereket otthon, a szülőföldjükön tartsa. Xi Jinping, kínai elnök édesapjának akkori elképzeléseit, szándékát és tervét az ehhez kapcsolódó gazdaságépítésre Deng is támogatta, Guangdongnak több autonómiát, exportkönnyítő lehetőségeket ígért.

Kiterjedt helyi felmérések után Guangdong tartomány 3, míg a szomszédos Fujian tartományból 1 településre esett a választás; Shenzhen mellett Zhuhai, Shantou, valamint Xiamen lettek a különleges gazdasági övezetek kísérleti helyszínei. Shenzhen hivatalosan 1980-ban indult, a többiek a következő két évben követték. Shenzhen befeketetés-ösztönző intézkedései, mint például a kedvezményes földbérlet, adócsökkentés, a beruházásokhoz kapcsolódó eljárások leegyszerűsítése viszonylag gyorsan meg is hozták a sikert, s amikor Teng 1984-ben Shenzhenbe látogatott, kijelentette, az eredmény magáért beszél, beigazolódott: Shenzhen jó választás volt. 1985-ben a város GDP-je elérte a 3,9 milliárd jüant, ami 14-szerese volt az 1980-as értéknek. (Ma már a tízezerszerese.)

Shenzhen példája akkor azt bizonyította a központi kormánynak, hogy a tervgazdaság felváltása a (kínai sajátosságú) piacgazdasággal helyes út, de egy ekkora ország esetében annak csakis fokozatos bevezetése lehetséges. Így indult meg a nyitás, illetve az új léptékű fejlődés a keleti partvidéken. Még 1984-ben 14 tengerpari város “nyitott meg”, négy évvel később pedig Hainan-sziget is (Guandongból kiválva) önálló tartomány, egyben különleges gazdasági övezet lett. Sanghai Pudongban 1990-ben indultak a fejlesztések.

Kár lenne elhallgatni, hogy az 1968-ban Magyarországon bevezetett „új gazdasági mechanizmust”, amely a tervgazdálkodás és a piacgazdálkodás egyfajta ötvözete volt, Kínában nagy érdeklődéssel figyelték, illetve széles körben tanulmányozták. A különböző szocialista modellek működését elemezték, azok eredményeit, valamint hangsúlyosan a magyar közgazdászok véleményét a kínai reform továbbfejlesztésében pedig hasznosították. Nem egy alkalommal kínai szakemberek, közgazdászok, kutatók utaztak Magyarországra, ahol közvetlen közelről gyűjtöttek tapasztalatokat.

Magyarország számára, csakúgy mint Európa más országai, a világ nemzetgazdaságai számára ma már az a cél, hogy a kínai gazdaság nyújotta lehetőségeket minél jobban kiaknázza. Kínai tőkét hozzon, munkaerőt teremtsen és piacot találjon a kelet-ázsiai országban. Kína méreteinél és lakosságának fogyasztói erejénél fogva rendkívül fontos; az egymásrautaltság jellemezte villággazdasági körforgásban meghatározó szerepe vitathatatlan. A világ országai itt versenyeznek a kínai piacból kihasítható minél nagyobb szeletekért, hiszen látják hogy válságok előtt, alatt és után a kínai gazdaság eddig mindig lehetőséget jelentett a számukra.

Xi Jinping, kínai elnök a reform és nyitás 40. évfordulóján úgy fogalmazott, a reform és nyitás folyamatos feladat és sosem fejeződhet be; a nyitottság a haladást eredményezi, míg az elszigeteltség elmaradottsághoz vezet. Azt is kiemelte, innováció nélkül nincs reform és nyitás. Mindezekkel együtt az új nemzetközi helyzetben, amikor különösen az Egyesült Államok bizonyos területeken éppen Kína elszigetelésére törekszik, Xi Jinping idén májusban már felvetette az úgynevezett „kettős körforgás” stratégiáját. Ez hosszú távon lazítana azon a függőségen, amely ma még a világgadaság több pontján jellemzi a kétoldalú kapcsolatokat azért, hogy Kína a jövőben ne kerüljhesen kiszolgáltatott helyzetbe. Ehhez a hazai termelés, elosztás és fogyasztás rendszerének korrekcióira, ha úgy tetszik: további reformjára lesz szükség.

Azzal, hogy Xi Jinping, a KKP főtitkára a shenzheni különleges gazdasági övezet létrehozásának évfordulóján a városba látogat, azt az üzenetet küldi, hogy Kína továbbra is elkötelezett a reform és nyitás politikája iránt. Xi első szemleútja 2012-ben a Kínai Kommunista Párt (KKP) 18. kongresszusa után is ide vezetett, majd 2018 októberében, a kereskedelmi háború közepette is felkereste a várost, hogy többek közt megerősítse, Kína nem zárkózik be, utat enged a külföldi befektetőknek.

(CMG)