Az „öröm” szót választom az elmúlt év meghatározásához: Tao Yong szemész 2020-as éve

2021-02-18 10:12:07

„A kézsérülésemből való felépülés nem olyan jó, mint vártuk, de fokozatosan alkalmazkodtam az élethez, főleg a jobb kezemet használom” – mondja Tao Yong (Tao Jong) szemész, miközben a jobb kezével folyamatosan masszírozza a bal kezét.

2020. január 20-án egy mérges páciens a műtét utáni szövődmények miatt berohant a pekingi Chaoyang Kórházba és késsel rátámadt az ott dolgozó Tao Yong szemészre. A támadás következtében eltört az orvos bal keze, elszakadtak az idegek, az izmok és az erek az érintett kezében, illetve nyakszirtcsont-törést szenvedett és veszített 1,5 liter vért. Két nappal később az erőszakos támadót szándékos emberölés vádjával letartóztatták.

Az embereket sokkolták a történtek, rendkívül sajnálják az ártatlan szemészt, nincs rá szó, ami kifejezné az érzéseket. Ám Tao Yong szemében már nincs nyoma annak, amit tavaly ilyenkor átélt, ami élete legsötétebb időszaka volt. Békésen, szelíden beszél róla, mintha már csak egy nagyon régi történet volna.

“Ahogy kiléptem a szabadság felé vezető kapun, tudtam, hogyha nem hagyom hátra a keserűséget és a gyűlöletet, akkor továbbra is börtönben maradok” – írta Tao Yong a Weibo-n január 25-én Nelson Mandelát idézve.

Tao fokozatosan hozzászokott az egykezes élethez – ahhoz, hogy másként kell arcot mosni, más a fogmosás, az öltözködés és a gépelés…„Amikor mélypontra kerül az ember, tudnia kell, hogy nem tart örökké a mélypont, lehet, hogy éppen most kezdődik egy új szakasz az életében” – mondja Tao. Bár nagyon sajnálja, hogy nem tudja hasznosítani az elmúlt évek műtétei során szerzett szakmai tapasztalatát, megváltozott az életritmusa, de ha nem ilyenkor nem lenne képes az új életére és az új feladatokra koncentrálni, akkor az nagyobb baj lenne.

„Nem hiszem, hogy elértem volna az életem csúcsát, úgy érzem, mindennap próbálom megvalósítani önmagam. Az erőszakos támadással vagy anélkül, gyakran elgondolkodom az életen. Úgy gondolom, hogy az orvostudomány nem arról szól, hogy ha probléma van a szemmel, gyógyítsák a szemet, ha fáj a fej, kezeljék a fejet. Figyelembe kell vennünk a szervek és a test, az emberek közötti, illetve az emberiség és a természet közötti egyensúlyt. Azt hiszem, ha képes vagy lelkierőt gyűjteni az elolvasott könyvekből és az élet során megtanult bölcsességekből, erőt meríteni a barátaid és a családod szeretetéből, akkor talpra tudsz állni bármilyen szerencsétlenségből. Így pedig ez már egyáltalán nem veszteség az életben, hanem óriási öröm” - mondja.

Tao Yong a dél-kínai Jiangxi tartomány egyik kisvárosában nőtt fel, apja ügyész volt, az anyja pedig egy könyvesboltban dolgozott. Tao gyermekkora óta szemész akart lenni - egészen pontosan azóta, hogy az édesanyjánál trachomát gyógyítottak az orvosok. 28 évesen végzett Peking Egyetem orvostudományi karán, 32 évesen pedig egy klinikát nyitott, amely egy ritka, de komoly szembetegség, az uveitis kezelésére szakosodott. Három évvel később a Peking Egyetemhez tartozó Népi Kórház szemészeti osztályának főorvosa lett. 36 éves korától orvosprofesszorként tanít a Fővárosi Orvostudományi Egyetemen, majd 37 évesen kinevezték a Pekingi Chaoyang Kórház szemészeti osztály vezető-helyettesének.

Tao az uveitis kezelésének kutatásával foglalkozik, és az intraokuláris, vagyis szembe juttatható folyadék vizsgálatának kutatásának és népszerűsítésének szentelte magát. A technológia révén a szem folyadékjában lévő patogén mikroorganizmusok nukleinsav-, antitest- és citokinek-tesztjei segítségével derítik ki a betegség okát. Ez jelenleg a világ legfejlettebb technológiája.

„Akár több mint száz beteget is ellátok naponta, volt olyan, hogy egy nap alatt 89 szürkehályog műtétet végeztem” – mondja. Mikor megkérdezték tőle, hiányzik-e az, hogy újra a műtőasztal mellett álljon, mosolyogva csak annyit felelt, hogy inkább a pillanatnak él és a jövőbe tekint.

A műtőasztalnál betegségeket gyógyíthatunk és életeket menthetünk meg, ám a műszaki kutatás és fejlesztés révén ugyanúgy sokak sorsát jobbra fordíthatjuk - Tao Yong így tekint a megváltozott munkájára.

„Nagyon világos a jelenlegi élettervem. Bár korábban is végeztem kutatást, jótékonykodtam és népszerűsítettem a tudományt, ezek inkább alkalmi jellegűek voltak. Azonban most mintha mindezek összefonódnának és egy célhoz vezetnének, ami a ’vakság nélküli világ’. Ez inkább hasonlít az orvosi és szakmai hitemhez, ezért kész vagyok egy életen át elkötelezni magam a helyes dolgok előmozdítása érdekében. Bizonyos mértékben még azt is hiszem, hogy először magamban kell megbékélnem ahhoz, hogy másoknak segíteni tudjak. Úgy gondolom, hogy hosszú távon csak akkor követheti az álmát az ember, ha egyensúlyba kerül az önállóság és az önzetlenség között” – mondja Tao.

A „vakság nélküli világ” két részből áll – egyrészt segít a betegeknek abban, hogy visszanyerjék a látásukat a génterápia, az őssejt-technológia és az agy-számítógép interfész technológia segítségével, másrészt a rehabilitációs terápián keresztül segít a vakoknak legyőzni a belső félelmeiket, sőt, arra ösztönzi őket, hogy kórusok, színpadi játékok és versmondás formájában mutassák be magukat. „Amikor a remény beköltözik az emberek szívébe, akkor már nem érzik úgy többé, mintha teljes sötétség borítaná be a világukat a vakság miatt. Ezért a technológia segítésével szeretnék fényt és reményt hozni nekik” – mondja.

Az interjúban Tao doktor sokszor említette a „technológia” szót. Elmagyarázta, hogy a korszerű technológia segítségével a látássérült emberek várhatóan további kezelést kapnak. Vegyünk például egy gyermeket, akinek retinameszesedés miatt olyan rossz a látása, hogy kénytelen abbahagyni az általános iskolát. Tao Yong doktor és a csapata egy látásjavító okos szemüveget készített ennek a kis betegnek. „Az okos szemüveggel a látásvizsgálati betűtábla utolsó sorát is el tudja olvasni. Most már visszatért az iskolába és osztályelső volt az utolsó félévben” – mondja Tao.

Tao doktor a támadás után három hónapon át gondolkodott azon, hogy mihez kezdjen az életével, így az egyébként mindig elfoglalt szemész első alkalommal tudta átgondolni igazán azt, hogy milyen jövő áll előtte. Szeretné elérni azt, hogy az emberek felismerjék az emberi természet jóságát, szeretné elérni, hogy még több beteg juthasson kezeléshez, a depresszióba süllyedtek megláthassák az élet értelmét, míg az orvosok és akik orvosnak készülnek, ragaszkodjanak az álmaikhoz.

„Azt hiszem, a boldogság titka az, hogy ne azon gondolkodjunk, hogy mi történhet. Az emberek közötti kölcsönös bizalom kiépítéséhez szerintem önmagunkból kell kiindulnunk - az orvosoknak bízniuk kell a betegekben, a betegeknek pedig az orvosukban. Nem nyerhetjük el egymás bizalmát azzal, hogy bántjuk egymást, mert ez így csak eltaszít, elhidegít minket egymástól. A mások szívébe ültetett bizalom magja egyszer kihajt és hatalmas fa nőhet belőle. Cserébe viszonozzák neked a bizalmat, és tudni fogod, hogy minden megéri, amit tettél.”