Gazdagon terítettek a holdújévi vacsorához a szegénységtől nemrég szabadult családokban is

Egy kínai mondás szerint a tavaszünnepi vacsorából következtetni lehet az emberek életszínvonalára. 2020-ban Kína az egész országra kiterjedően győzött a szegénység elleni küzdelemben. A 2021. évi tavaszünnep sok szegénységből kikerült család első tavaszünnepe volt. Vajon hogyan ünnepelték ők Kína legfontosabb hagyományos családi fesztiválját?

Liu Ningfu asszony a Shanxi (Sanhszi) tartományi Yonghe (Jungho) járáshoz tartozó Qiqili (Csicsili) falu egyik földműves gazdálkodója; a gyerekei valamennyien vidéken dolgoznak. Az idei tavaszünnep alkalmából az egész család végre összejött. A holdújévi ünnepi vacsora előkészítése során Liu asszony néhány héttel korábban már megvásárolta a különféle zöldségeket, halakat, tengeri gyümölcsöket, emellett még tejet és friss gyümölcsöt a kisebb gyerekeknek.

Holdújévkor Liu asszony legfiatalabb fia, Jilin (Csilin) volt a szakács, ő készítette el a sokfogásos vacsorát. Összesen tizenhárom féle étel került az asztalra. Közöttük ott voltak Shanxi tartomány specialitásai, mint például a vízben főtt húsok, az almás csirke és a tészta, de megkóstolható volt a városiak kedvence, a paprikás halfej is.

„A kínai mondás szerint az év végén rendelkezned kell többlettel, így élelmiszerrel. A mondás a yu (jü) szót használja, amelynek kiejtés szerint a másik jelentése a hal”- mondta Jilin.

Liu Ningfu emlékeztetett rá, hogy nem is olyan régen ez még nem így volt. Akkoriban otthon nem is volt hűtőszekrényük. Tavaszünnep előtt csak egyszer jutottak el a járási piacra, ahol néhány kiló húst vásároltak, amit kint, fagyottan tároltak. A mai helyzetet össze sem lehet hasonlítani a régivel – mondta. Az asszony beszélt arról is, hogy régen a gyerekek, akik vidéken dolgoztak, sokszor nem jutottak haza holdújévkor sem. Ezért Liu asszony és a férje otthon kettesben ünnepelt. Az utóbbi években a helyi kormányzat segítéségének köszönhetően a Qiqili településen nagy erővel fejleszteni kezdték a falusi turizmust. Liu Ningfu családja is vendégeket fogad egy parasztházban. Tavaly Liuék jelentős bővítésbe fogtak, aminek köszönhetően már több mint tíz turistát fogadhatnak egy időben. Ebből az elmúlt évben több tízezer jüant kerestek.

„A falusi idegenforgalom fellendülésének köszönhetően itthon is kereshetünk pénzt. Tavaly ismét átépítettük a házunkat, hogy több tér jusson a vendéglátásra. Ebből évente körülbelül húszezer jüan nyereséget érhetünk el. A helyi kormányzat támogatott minket, most már nincs gondunk. Azt tervezzük, hogy a következőkben még szebbé tesszük a házunkat, ezzel még jobban emelve a lakásbérlet minőségét”- mondta Liu asszony.

Az utóbbi időkben egyre többen keresik fel Qiqili falut, időközben pedig a család parasztházának „gondnoki” feladataiból a legkisebb fiú is kiveszi a részét. Míg régen csak Liu asszony és a férje dolgozott a házban, tavaly a legkisebb fiú, Jilin hazaköltözött, s a szüleivel együtt részt vesz a vállalkozásban.

Jilin már 16 éves korában vendégmunkásként dolgozott a városi építkezéseken és szállodákban. Utóbbiakban tanult meg jól főzni. Tavaly, amikor látta, hogy szülőföldjén fejlődésnek indult a falusi turizmus, Jilin és felesége úgy döntöttek, hogy végleg hazatérnek.

Most ők ketten látják el a vendéglátással összefüggő munkát. Az ebből szerzett jövedelmük több mint amit a városban kerestek. Jilin a konyhában ötvözte a helyi specialitásokat a városi főzési technológiával. Az általa készített ételek rendkívül ízletesek és keresettnek bizonyultak a turisták körében. Az almás csirkét például kivétel nélkül minden látogató megkóstolta.

„Úgy tudjuk, hogy Yonghe járásban körülbelül 700-an foglalkoznak parasztházak kiadásával. A falusi idegenforgalom fellendülése elősegítette a közlekedés, az oktatás és az egészségügy fejlődését is. Mindez nagyban megváltoztatta az itt élők eredeti életmódját” - fogalmazott Jilin.

Mint arra Jilin is utalt, mára nemcsak Liu Ningfuék, hanem egész Qiqili falu arculata gyökeresen megváltozott. Néhány évvel ezelőtt még a tartományban közismert szegény faluként tartották számon, a helyi parasztok csak a gyümölcsfák ültetéséből éltek. A vízhiány nagy mértékben nehezítette a szántóföldi gabonatermesztést. A több mint 800 falusi lakosból 300-an tartoztak a szegények kategóriájába. Ám az elmúlt két esztendőben a helyi kormányzat támoatásával a falu nagy erővel fejlesztette az úgynevezett szabadidős mezőgazdaságot és a falusi idegenforgalmat. A szegények száma ennek következtében nagy mértékben csökkent, a szegénységi ráta 50%-ról 20% alá esett vissza. 2020-ban pedig Qiqili falu teljes lakossága kijutott a szegénységből. 　　

Az idei tavaszünnep idején a Qiqili faluba visszautazott lakosok száma jelentősen megnőtt, a falu forgalmasabbá vált. Guo Ruoqiao (Kuo Zsuo-csiao), faluvezető arról beszélt, hogy régen alig százan töltötték a faluban a tavaszünnepet, ám idén legalább 400-an tértek haza.

Liu Ningfu parasztháza

Emellett Jilinhez hasonlóan több falusi fiatal is azt tervezi, hogy a tavaszünnep elmúltával nem utaznak ismét vissza a városokba, mint régen, hanem a szülőföldjükön maradnak és részt vesznek a falusi idegenforgalom további fejlesztésében. „A falu arculata sokat változott, fejlődésének üteme nem rosszabb, mint a környező városoké.”

Jelentések szerint a tavaszünnep után Qiqili falu szomszédságában, a Sárga folyó mentén létrehozott modern agrárbázis is hivatalosan megnyitja kapuit. Arra lehet számítani, hogy ezt követően még több városi turista keresi majd fel a környéket és kóstol bele a falusi életbe. Qiqili idegenforgalmának jövője tehát még perspektívikusabb.

A holdújévi ünnepi vacsora után Liu Ningfu szokás szerint kihívta a gyerekeket az udvarra, hogy ők is begyújtsák tűzijátékaikat. A falu családjainak egyidejű tűzijátékai vörösre festették a falu fölötti eget, ami számukra az új esztendő reményteli kezdetét jelentette.