15 éve Kínában élő amerikai srác szemtanúja a kínai szegénységcsökkentési csodának

Erik Nilsson 15 éve él Kínában, a kínai kormány barátság díjának 38 éves nyertese, a China Daily amerikai állampolgárságú újságírója, nemrég jelentette meg új könyvét Closer to Heaven — A global nomad’s journey through China’s poverty alleviation címmel. Erik az amerikai Michiganből származik. Az egyetemi tanulás idején gyakornoki lehetőséget kapott a China Daily lapnál. „Miután Kínába jöttem, rájöttem, hogy ez az ország titokzatos és érdekes, mint a hagymahámozás, hámozol egy réteget, és azt hiszed, hogy tudsz róla egy kicsit, de lesz még egy réteg, több réteg, még akkor is, ha egy életet töltesz, lehetetlen mindent megérteni” – fogalmazot Erik, aki egyéves gyakorlat után hivatalosan is a China Daily munkatársa lett.

2008. május 12-én 8,0-as erősségű földrengés történt a szecsuáni Wenchuanban (Ven Csuán), közel 70 ezer ember halálát okozva. Erik összesen 15 alkalommal lépett be a földrengés zónájába, interjúkat 8 hónap készített 2008 és 2013 között.

„A földrengés zónája eltér minden más helytől. Az elején azt láttam, hogy teljes a káosz és az emberek idegesek. De amikor utoljára mentem, láttam az újjáépített otthonokat. A helyi lakosok korábban azt mondták, hogy az újjáépítés 10 évig vagy még hosszabb időig tart, de láttuk, hogy az újjáépítés és a helyreállítás 5 évnél kevesebb időn belül befejeződött. Az új házak és lakóközösségi létesítmények fejlettebbek és teljesebbek, mint a földrengés előttiek. A tragikus hely fokozatosan helyreállt, majd reményekkel és fényekkel telt meg. Szerintem kevés ország érhet el ilyen sikereket egy ilyen hatalmas katasztrófa után.”

A gyors újjáépítés lenyűgözte Eriket, és ami még jobban megdöbbentette, az a szellemi erő, amelyet az emberek a katasztrófákkal szemben mutattak. Például az 57 éves Wang Zhihang (Ván Dzsi Hán) 140 olyan gyermeket gondozott, akik elvesztették a lábukat a földrengés során, Cai Sheng (Chái Sen), a Nemzetközi Fogyatékosságügyi Szövetség önkéntese nonprofit szervezetet alapított ott, barátkozott azokkal, akik a földrengés miatt fogyatékos lettek. Hasonlóképpen, miközben a földrengésről beszámolt, Erik önkéntes csapatot is felállított több hasonló gondolkodású barátjával. 2011-ben ez az önkéntes csapat új programot hajtott végre, elvitte Kína legszegényebb területein dolgozó iskolaigazgatóit Pekingbe képzésre. Egy Yushu (Jü Su) tibeti Autonóm Prefektúrából jött iskolaigazgató elmondta Eriknek, hogy iskolájában nincs áram, de mintegy 10 ezer jüanos, két darab napelem segítségével megoldható ez a probléma. Megkérdezte Eriktől, hogy tud-e segíteni nekik, és Erik a helyszínen igent mondott. „Ha vásárolhat napelemet, hogy gyermekek százai láthassák a fényt, akkor azt hiszem, meg fogom tenni” – mondta Erik.

2011-ben Erik repülőgéppel, vonattal és rögös hegyi utakon Yushuba érkezett. Ott azt látta, hogy közel 80 gyermek tanult 7 sátorban. Amikor Erik és a helyi tanárok napelemeket szereltek fel, először jött villany a gyerekek sátrába. A könyvében Erik ezt írta: „Amikor először világított a fény, a gyerekek éljeneztek, a szívem is felvidult.” Ezt követően a Yushu Tibeti Autonóm Prefektúrában lévő minden iskolában napelemeket telepített, és áramot hozott több ezer gyermek tantermeibe és kollégiumaiba.

Eric felismerte a gyerekek kíváncsiságát a külvilág iránt és arra gondolt, hogy kizárólag áram nem elég. Erik és barátai rengeteg ruhát, ételt, gyógyszert, szenet, számítógépeket és egyéb anyagokat is küldtek a pásztorok otthonába. Yushu fejlesztésével az olyan hardverigények, mint az áram, teljesültek, és a műtétekre és ösztöndíjakra összpontosított Erik.

2011 és 2019 között Erik és önkéntes csapata sokszor járt oda-vissza Peking és Yushu között, és csendben nagy változások történtek. „Korábban 12 óra volt eljutni Yushu belvárosától az iskolákig, az út rögös és egyenetlen volt. Amikor 2019-ben jártunk ott, már csak 3 óra kellett. Az út sima és széles lett, a forgalom nagyon kényelmes. Hihetetlenek azok a változások, amelyek Yushuban történtek az elmúlt években” – emlékezett vissza Erik.

Kína 2013-tól kezdve fokozatosan hajtotta végre a célzott intézkedésekkel történő szegénységcsökkentési tervet az egész országban, 2020-ban átfogó jóléti társadalmat építettek ki. Ennek eredményeként a helyi infrastruktúra, például az utak és az áram már megváltozott.

Több mint tíz évig újságíró volt Erik, és ez idő alatt Kína szárazföldjének minden tartományába elutazott, a kínai szegénységcsökkentés résztvevője, tanúja és krónikása lett. 2016-ban a 33 éves Erik lett a legfiatalabb külföldi nyertese a Barátság-díjnak. Ez a legmagasabb kitüntetés, amelyet a kínai kormány alapított a külföldi szakértők elismeréséül Kína társadalmi és gazdasági fejlődéséhez nyújtott kiemelkedő hozzájárulásukért.

„Ha nem jövök Kínába, soha nem fogom megérteni ezeket a csodákat. A reform és a nyitás politika bevezetése óta Kínában csaknem 800 millió embert szabadítottak ki a szegénységből, ami majdnem megegyezik Európa teljes népességével, az ország 70%-os mértékben hozzájárult a világ szegénységcsökkentéséhez. Ez egy nagyszerű történet az emberi fejlődés történetében, de sokan nem tudnak róla. Amikor azt olvastam, hogy Kínát gyakran félreértik és rágalmazzák a nyugati médiák, nagyon csalódott vagyok. Az ilyen jelentések nagyon kedvezőtlenek az emberek számára, hogy megértsék Kínát, és nagyon megnehezíti az országok közötti együttműködést is, de az együttműködést el kell érnünk. Remélem, hogy ez a könyv segíthet a világnak jobban megérteni Kínát, mert az általam elmondott történetek nemcsak Kínáról, hanem emberiségről szólnak.”

A Closer to Heaven már kapható, Erik a könyvért kapott pénz yushui rászoruló pásztorcsaládoknak adományozza. Pár évvel ezelőtt, amikor megtudták a pásztorok, hogy megbetegedett Erik egyik családtagja, együtt imádkoztak a családjáért. Erre Erik mindig emlékezni fog. Erik régóta mély kapcsolatot ápolt a kínai néppel. Családját a világ tetejeként emlegetett Qinghai–Tibet-fennsíkra is elvitte. Eriken kívül minden családtagja súlyos magassági betegségben szenvedett.