A kínai, francia és német vezetők videokonferenciája nagy jelentőséggel bír az éghajlatváltozás szempontjából

Április közepén Hszi Csinping kínai államelnök, Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár videokonferenciát tartott. A három ország vezetői mélyreható véleménycserét folytattak az éghajlat-változási együttműködésről, és egyöntetűen kijelentették, hogy ragaszkodniuk kell a multilateralizmushoz, átfogóan végre kell hajtani az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást, közösen ki kell építeniük a tisztességes, ésszerű, együttműködő és mindenki számára előnyös globális éghajlat-változási rendszert, és az éghajlatváltozásra való reagálást a kínai–európai együttműködés fontos pillérévé teszik. Ez nagyon fontos konszenzus mind Kína, mind Európa, mind a világ számára.

Jöel Ruet, a „the bridge” nevű francia agytröszt elnöke elmondta, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében a multilaterális együttműködés rendkívül fontos.

„Az éghajlatváltozás kezelése nagyon fontos helyet foglal el Hszi Csin-ping elnök által felvetett századokon át nem látott nagy változásokban. Ma az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések kezelése nyilvános termékké vált, és minden résztvevőnek ki kell fejeznie véleményét és konszenzusra kell jutnia. A Párizsi Megállapodást egyre többen elfogadják, és minden fél felgyorsítja kötelezettségvállalásainak végrehajtását. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy a jelenlegi ígéretek nem elegendőek a maximum 2 Celsius-fok globális hőmérséklet-emelkedéshez. Minden félnek további erőfeszítéseket is kell tenni, ebből a szempontból a video-csúcstalálkozó nagyon hasznos és nagyon fontos.”

Hszi államelnök a tavalyi ENSZ-közgyűlésen bejelentette, hogy a kínai karbonkibocsátásnak arra kell törekednie, hogy 2030-ra elérje a csúcsot, és 2060-ra valósítja meg az ország a karbonsemlegességet. A karbonkibocsátás csúcsának elérése azt jelenti, hogy eléri a csúcsot, nem növekszik tovább és fokozatosan csökken. A karbonsemlegesség azt jelenti, hogy Kína 2060 előtt erdősítéssel, energiatakarékossággal, a káros anyagok kibocsátásának csökkentésével és a gazdasági szerkezet átalakításával ellensúlyozza saját karbonkibocsátását. A karbonkibocsátás az összes üvegházhatású gázok, főleg a szén-dioxid-kibocsátást jelenti. Ez azt jelenti, hogy Kína, mint a világ legnagyobb fejlődő országa, teljesíti a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátási intenzitásának csökkentését, és a globális történelem legrövidebb ideje, vagyis 30 év alatt teljesíti a csúcseléréstől a semlegességig való folyamatot. Az EU 70, az Egyesült Államok pedig 45 év alatt teszi ugyanezt. Ezzel kapcsolatban Lutz Weischer, a „German watch” nevű német Környezetvédelmi és Fejlesztési Szervezet klímapolitikai szakértője elmondta, hogy Kína kibocsátáscsökkentési ígérete nagy hatással van a világra:

„Kína az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátású ország a világon. Vagyis Kína pozitív hozzáállása nélkül a Párizsi Megállapodás céljainak megvalósítása lehetetlen lenne. Ezért Kína ígérete nagyon fontos, ami azt jelenti, hogy Kína többet fordít az éghajlatváltozás kezelésére. Kína bejelentése szerint 2060-ig eléri a karbonsemlegességet, ami azt jelenti, hogy még egy nagyhatalom kerül az olyan országok és régiók közé, akik az üvegházhatású gázok nulla kibocsátási célját tűzték ki. Jelenleg Kína már megtett egy nagy lépést a helyes irányba.”

Lutz Weischer 2008 óta elkötelezett a nemzetközi éghajlat-politika tanulmányozása iránt. Bemutatta, hogy az Európai Unió volt a legkorábbi régió a világon, amely megkezdte a karbonkereskedelem piacának kiépítését. Az EU üvegházhatású gázok kibocsátásának kereskedelmi rendszere a 2005-ös létrehozása óta gazdag tapasztalatokat gyűjtött, Kína várhatóan az idei év közepén elindítja ehhez hasonló kereskedelmi piacát. Ezért úgy véli, hogy Kína erősítheti az EU-országokkal, például Németországgal és Franciaországgal folytatott eszmecserét a kapcsolódó rendszerek tervezésével és megvalósításával kapcsolatban.

Hszi Csinping kínai államelnök a videokonferencián azt is kijelentette, hogy Kína elfogadja a Montreali Jegyzőkönyv kigali módosítását a nem üvegházhatású gázok, például a fluorozott szénhidrogének (HFC), fokozatos csökkentése érdekében.

Pár nappal a kínai, francia és német videokonferencia előtt Japán úgy döntött, hogy a fukusimai atomerőmű balesetéből származó nukleáris szennyvizet az óceánba engedi, ami erős kritikát váltott ki a nemzetközi közösségben. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által kinevezett három önálló szakértő közös nyilatkozatot adott ki, amelyben mély sajnálatát fejezte ki Japán döntése miatt, szerintük ez a lépés emberek millióinak életét befolyásolhatja a csendes-óceáni térségben, több mint 100 éves kockázatot jelent az emberekre és a környezetre, nagy veszélyt jelent az emberi jogok védelmére.

Csao Li-csien kínai külügyi szóvivő ismét kijelentette Kína ezzel kapcsolatos komoly hozzáállását.

„A világ országainak nehéz megérteni, hogy még nem tettek meg minden erőfeszítést, még nem próbáltak ki minden biztonságos megoldást, akkor miért ragaszkodik Japán a teljes tengeri környezetet károsító veszélyes kezeléshez? Japán hangsúlyozza, hogy a már kezelt, tisztított vizet engedi ki, de miért építettek tárolótartályokat a víz lezárására? Japán azt állítja, hogy a kibocsátás megfelel a nemzetközi szokásnak és a nemzetközi szabványoknak, de a világon még nem volt precedens a nukleáris balesetből származó szennyezett víz óceánba bocsátására, akkor pedig hogy van ez a nemzetközi szokás? Objektíven és függetlenül ellenőrizte-e bármely harmadik fél a japánok által említett szabványt?”

A szóvivő hangsúlyozta, hogy a nukleáris szennyvíz óceánba engedése nem lehet az első választás, nemhogy az egyetlen választás. Japánnak felelősnek kell lennie az egész emberiségért, a jövő nemzedékekért, felül kell vizsgálnia és vissza kell vonnia a téves döntéseket. Japánnak őszintén szembe kell néznie a különböző országok egyértelmű hangjával, átláthatóan kell kezelni a fukusimai nukleáris szennyvizet.