Újabb és újabb csodákat ásnak ki a Sanxingdui romok közül

A délnyugat-kínai Sichuan (Szecsuan) tartományban található Sanxingdui (Szanhszingtuj) romokat a 20. század egyik legnagyobb régészeti felfedezésének tartják. A tavalyi év második felétől kezdve az ásatások itt új szakaszba léptek, főként a 3. és a 8. számú áldozati gödrök feltárására összpontosítanak.

A legutóbbi ásatások során számos lenyűgöző műtárgyat tártak fel, bronz tárgyakat, elefántcsontokat, jáde eszközöket, aranyfóliákat és kőeszközöket. Eddig összesen 534 tárgyat és mintegy 2000 darab töredéket találtak.

„Már majdnem befejeztük az elefántcsontok kiásását a 3. és a 4. számú gödörben, a következő lépés az elefántcsontok alatti tárgyak kiásása lesz. Az 5. számú gödörben már befejeztük az északnyugati terület ereklyéinek feltátárását, kivéve a kerek aranyfóliát. Elmondható, hogy elértük már a gödör alját, a további kutatások majd a laboratóriumban folytatódnak. A 6. számú gödörben most a gödörfalakon és egy fa ládán dolgoznak. A 7. és a 8. számú gödörben a talaj és a hamu felszedése, átvizsgálása zajlik. Eddig több mint ezer darab emléket tártunk fel, köztük vannak elefántcsontok, bronz tárgyak, jáde- és aranytárgyak” – tájékoztatott Hu Bing (Hu Ping), a kínai Nemzeti Kulturális Örökség Hivatalának alelnöke.

Az egyik ritka különlegesség egy térdelő bronzfigura, amely kezével egy négyzetes oltár alakú tárgyat tart a fején. Ez a 115 cm magas 3 ezer éves bronzfigura az eddigi legfigyelemreméltóbb felfedezés a több ezer feltárt tárgy közül. Ez az áldozati szertartás tárgyaival megtöltött 3. gödörből feltárt bronzalak a kezében tart egy „boros edényt”, amelyet az ókori Kínában zun-nak (cun) hívtak. A gesztusa és az edény elárulják, hogy a figura egy nagyon komoly istentiszteleti folyamat részét képezhette, ami tükrözi az ősi Shu (Su, Szecsuan alternatív neve) kultúrájában a szellemi világ iránti tiszteletet. Wang Wei (Vang Vej), a kínai Társadalomtudományi Akadémia történelmi osztályának vezetője szerint ez a térdelő bronzfigura bizonyíték arra, hogy szoros kapcsolat állt fenn az ősi Shu és Shang (Sang) dinasztiák között.

A térdelő bronzfigura a négyzetes oltár alakú tárggyal a fején

„Először is ez a szobor ritka nagynak számít, az általunk mért magassága 1,15 méter. A testhelyzet – a tény, hogy térdel és boros edény van a fején – arra utal, hogy oltár lehetett. És mi van a fején? A Shang-dinasztiában feltalált bronz áldozati edény, s hogy a feje tetejére teszi, azt fejezi ki, hogy nagyon nagyra értékeli. Ez minenesetre utal arra, hogy akkoriban szoros kapcsolat volt az ősi Shu királyság és a Shang-dinasztia között” – mondta Wang.

A bronzfigura azért különleges, mert Sanxingduinél a korábban feltárt emlékek általában álló bronzfigurák, bronz- és aranymaszkok, valamint bronz fák voltak Ehhez hasonló áldozati szertartásra használt tárgy soha nem került elő eddig.

Idén március 20-án a régészek első alkalommal találtak selyemfehérjét a 4. gödör hamurétegében. Később az első hat gödörből gyűjtött több mint száz mintát megvizsgálva a 2. és a 6. gödörben szintén találtak selyemfehérje maradványt, ami azt jelenti, hogy az ősi kínaiak már több mint 3000 évvel ezelőtt elkezdték használni a selymet.

Érdemes megemlíteni, hogy az 1. és a 2. gödörben az ásatások 1986-ban kezdődtek. Meglepő tehát, hogy 35 év után még találtak szövetmaradványokat a régészek. Zhou Yang (Csou Jang), a kínai Selyem Múzeum vezetője szerint a 2. gödörből feltárt 16 lelet közül 40%-on találtak szövetmaradványt, ami a rézion védelmi hatásának köszönhető.

Eddig még nem találtak semmilyen szöveget, hieroglifákat, vagy más írásos jelzéseket. Az 1., a 2. és a 4. számú gödörben találtak nagymennyiségű cinóbert, de még nem sikerült kideríteni, mire használták. Díszítésként szórták szét a gödörbe, vagy íráshoz használták a selyemre? Szakértők szerint ha sikrülne a cinóber nyomait megtalálni a selyemszöveten, illetve betűket vagy szimbólumokat fedeznének fel rajta, akkor ez azt bizonyíthatná, hogy a selyem lehetett az ősi írott nyelv hordozója.

A Sichuani Kulturális Örökség és Régészeti Kutatóintézet Sanxingdui kutatási irodájának vezetője beszámolt arról, hogy az újonnan megtalált néhány gödörből és az 1986-ban talált első két gödörből összesen 211 elefántcsontot tártak fel, köztük a 3. gödörből 60 darabot ástak ki; a leghosszabb 1,5 méter.

Az elefántcsontok a 3. gödörben

Az elefántcsontok kiemelése a gödörből a védelmi munka egy része, a feltárás utáni megőrzésük kulcsfontosságú, és mindig is nagy kihívást jelentett a régészeti világ számára. Az elefántcsont szerves anyagai ugyanis már régen lebomlottak, ahogy a csontritkulásban szenvedő emberek csontjai is. A 3000 éves elefántcsontok tehát rendkívül törékenyek. A feltáráson résztvevő régészek szerint ma már a csúcstechnológia segítségével és az új anyagok használatával e problémára megoldást találhatnak. A sanxingdui elefántcsontok beltérben való elhelyezésére a leletek megőrzését szolgáló laboratóriumot terveznek építeni.

Hu Bing szerint a Sanxingdui régészeti felfedezések a Sanxingdui kultúra gazdagságát mutatják, és bizonyítékként szolgálnak az ősi kínai kultúra sokszínűségére, továbbá arra, hogy az ősi kínai kultúra mennyire befogadó volt.

A Sichuan tartományban található romok a Chengdu (Csengtu) tartományi székhelyen fekvő Jinsha-romokkal (Csinsa) együtt pályáznak az UNESCO kulturális örökségi státuszára – közölte a napokban a tartományi kormányzat.

Ernesto Ottone, az UNESCO kulturális főigazgató-helyettese nyilatkozatában az új felfedezéseket mérföldkőnek nevezte a régészet és az emberek kínai civilizációval kapcsolatos mélyebb megértése szempontjából.

„Olyan időkben, amikor számos ásatást a COVID-19 járvány miatt le kellett állítani, ez a felfedezés különösen inspiráló” – állapította meg egyebek mellett Ernesto Ottone gratuláló videóüzenetében.