A változás évtizedeinek élő tanúja - Yann Layma francia fotográfus kínai élményei

Yann Layma az első fotós, aki a délnyugat-kínai Yunnan (Jünnan) tartományi Honghe (Hong-ho) járás hani nemzetiségiek által lakott területét szemelte ki arra, hogy fényképezőgépe lencséivel hitelesen bemutassa. A vidék attól is különleges, hogy teraszos mezői álomországbeli tájakat alkotnak. A francia fotográfus tanúja volt Kína reformjának és nyitásának.

„A kínai nevem Yan Lei (Jan Lej), francia vagyok és imádok fényképeket készíteni Kínáról. Ezt tettem az elmúlt 35 évben” – mutatkozott be Yann Layma.

Yann 1962-ben a közép-nyugat franciaországi Saint-Avertin városban született és ott is nőtt fel. 16 éves korában amerikai útja során azt olvasta az újságban, hogy Kína megkezdte a vízumok kiadását külföldieknek. Akkor úgy döntött, hogy független fotósként – ha tudja – majd bejárja a kelet-ázsiai országot, s megörökíti a szépséges Kínát.

1979-ben Yann édesanyja születésnapjára megajándékozta a National Geographic folyóirat francia nyelvű példányával. Akkor ismét felötlött benne a gondolat, fotós akar lenni Kínában. Annyira izgatott volt emiatt, hogy alig tudott aludni. A fiatalember aztán egyszer elmondta pszichiáter barátjának az igazi álmát. Az orvos vásárolt neki egy fényképezőgépet, megtanította a fényképezés alapjaira, és barátként arra biztatta, valósítsa meg az álmát.

„Kína akkoriban éppen nyitni kezdett a külvilág felé és megkezdte a turista vízumok kiadását. A National Geographic című folyóiratnak épp akkor jelent meg először a francia nyelvű kiadása. A két hír együtt annyira felvillanyozott, hogy már arról képzelődtem, hogy az életem majd Kína fényképezéséről és a kínai nyelv tanulásáról szól majd” – mondta Yann.

Fotó: Yann Layma

El is kezdett kínaiul tanulni. Egyidejűleg Marc Riboud nemzetközi hírű fotós keze alatt megkezdte elsajátítani a fényképezés tudományát. Ez annyira sikerült, hogy később egy ideig François Mitterrand, akkori francia elnök fotósa is volt. A 23 éves Yann első ízben 1985-ben tette be a lábát Kínába fotográfusként, és azzal meg is kezdődött hosszan tartó, gyönyörű útja az országban. Több mint 30 év elteltével emlékei első útjáról még mindig elevenen élnek benne, mintha minden csak tegnap történt volna.

„1985-ben jártam Pekingben, Shanghaiban (Sanghaj), Wuhanban (Vuhan), és fotósként részt vettem egy Hongkongtól Pekingig tartó autós versenyen. A kezdet kicsit nehéz volt, de nagyon élveztem hogy tanúja lehettem Kína nyitásának és változásainak. Hallatlanul érdekes és izgalmas volt. Úgy éreztem, mintha összeütközött volna két különböző világ, és én ezt az időszakot a fényképezőgépemmel megörökíthettem.”

Fotó: Yann Layma

Yann első kínai útja 6 hónapig tartott, ami megerősítette benne korábbi elszántságát arra, hogy fényképezőgépének lencséjével bemutassa Kínát a világnak. A 80-as években egyszer egy kínai barátjával folytatott beszélgetés nyomán hallott a délnyugat-kínai dong (tung) etnikai csoport kultúrájáról és népszokásairól, amit nagyon izgalmasnak talált. Ezt követően négy alkalommal utazott a Guangxi Zhuang Autonóm Terület (Kuanghszi-Csuang) Sanjiang (Szancsiang) és Guizhou Liping (Kujcsou Liping) dongok által lakott járásokba, hogy fotósorozatokat készítsen.

Fotó: Yann Layma

„A legjobb barátommal jártam ott, s úgy vélem sikerült egy nagyon gazdag, érdekes és kivételesen szép kultúrát a képeimen rögzítenem. Csodaszép a fa alapú építészetük, különlegesek a falvaik, benne a menedékhídjuk, a dobtornyuk és sok minden más” – emlékezett vissza Yann.

A nyugati fotós kínai felfedezéseit egyedi módon örökítette meg. 1991-ben egy magazinban figyelt fel egy kis fotóra egy Yunnan tartományban található teraszos rizsföldről. Nem sokkal később ez lett a következő úti célja. Ezzel Yann Layma lett az első olyan nyugati fotós, aki lefényképezte a hani etnikai csoport lakta vidék teraszos rizsföldjeit.

Gyönyörű teraszos rizsföldek a hani nemzeti kisebbség szülőföldjén. Fotó: Yann Layma

„A sokáig gyönyörködtem a teraszos rizsföldek alkotta tájban. Összesen 6 hónapig jártam ott a vidéket. Ma már a honghe-i teraszos rizsföld népszerű turisztikai látványosság és az UNESCO által védett kulturális örökség” – tájékoztatott.

Az etnikai csoportok lakta helyek mellett Yann sok más helyütt is járt az elmúlt 35 évben, s több mint 600 ezer fényképet készített a kínai társadalom és környezet változásáról. Válogatásai négy kiadott fotóalbumot alkotnak.

„1985-ben, amikor a pekingi, vagy shanghai-i utcákon sétáltam, tömegek bámultak meg, s gyakran hallottuk: +ott vannak a nagy orrú külföldiek!+ Nagyon máshogy néztek ki az akkori kínaiak, másképp is öltöztek. 1988-ban már kissé változott a helyzet, az emberek kezdték megszokni a külföldi turisták látványát, és meg-megkérdezték: +where do you come from?+. Az elmúlt 30 év Kínában lezajlott változásait nehéz leírni. Az emberek összehasonlíthatatlanul jobb életet élnek, meggazdagodtak, az ország pedig egyre fontosabb szerepet tölt be a világon. Kicsit szinte elveszettnek érzem magam a gyors fejlődés közepette. Egy dal szövegét idézve: + Nem az, hogy nem értem, de ez a világ gyorsan változik+” – jegyezte meg Yann nevetve.

Yann 11 munkáját választották ki a reform és nyitás politika végrehajtásának 40. évfordulója alkalmából megrendezésre került fotókiállításra. Köztük van egy olyan fénykép, amelyen egy sanghaji tőzsdén az emberek sorba állnak, hogy készpénzzel vásároljanak részvényeket, a tőzsdei kereskedők pedig abakusszal (golyós számolótábla) számolnak. Manapság már készpénzt is ritkán látni Kínában, nemhogy abakuszt.

Yann nem keresi az újdonságokat, sokkal inkább a hétköznapi emberek életét figyeli meg. Úgy véli, Kínában élni nagyon biztonságos, soha senki nem próbálta például ellopni a fotós felszerelését és senkivel nem került konfliktusba az évek során. Kínában nem nehéz fotózni, de a szupermarketekben, vagy a repülőtérnél néha a személyzet megakadályozta a fotózásban.

„Számomra kényelmes volt az élet Kínában. Szeretem a kínai ételeket, köztük a pekingi kacsát. A kínai barátaim nagyon nyugodtak, gyakran együtt járunk ki fotózni. Lényegében senki nem akadályoz bennünket. Azt látom, hogy az emberek optimisták és vendégszeretőek. Nagyon jól éreztem ott magam” – fogalmazott.

Yann a világjárvány miatt már másfél éve nem járt Kínában, pedig még rengeteg terve van, hiszen a múltja mellett az ország jelenét is szeretné megörökíteni. „Kicsit elérzékenyültem, mert nagyon hiányzik Kína, és nagyon szeretnék visszatérni!” – mondta végül Yann Layma.