Egy fiatal kínai kukoricaszakértő, aki Mexikóban kutat

Mai hangos jegyzetünk kulcsszava a kukorica, kínaiul: 玉米 (ejtsd: jü mi). A kukorica nem kínai származású haszonnövény. Kutatások szerint a külföldi kereskedők első alkalommal a Ming-dinasztia végén, vagyis a 16. században hozták be a kukoricát az országba. A következő, Qing-dinasztiában (Csing) egyszer Cixi (Ce-hszi) kínai császárnő véletlenül megkóstolta a kukoricát és nagyon ízlett neki. Nem sokkal később a kukorica máris a királyi családnak szentelt, „udvari gabona” lett (kínaiul 御米, yu mi, ejtsd: jü mi). A kukoricát azután nagy területen kezdték termeszteni szerte Kínában, s a hétköznapi emberek asztalára is eljutott, fogyasztása többé már nem volt a királyi család kiváltsága. Ezért nevének első karakterét fokozatosan egy másik „yu”-vel helyettesítették, a kiejtése azonban maradt a régi. Mai elnevezése szó szerint „jáde rizst” jelent, nevét valószínűleg megjelenése miatt kapta.

Ismerkedjenek most meg Ren Jiaojiao (Zsen Csiao-csiao) fiatal kínai kukoricaszakértővel, aki életét a kukorica kutatásának szentelte.

Ren Jiaojiao 2006-ban kezdte meg tanulmányait a kínai Mezőgazdasági Egyetemen, 2012-től 2017-ig pedig doktori képzésben vett részt a kukorica genetikai kutatásaira specializálódva a terület legmagasabb szintű kínai kutató intézményben, az egyetem kukoricanemestő központjában. 2017-ben egyetemi oktatóként kezdett dolgozni a Xinjiang (Hszincsiang) Mezőgazdasági Egyetemen. 2019 októberétől kezdve a Mexikóban található Nemzetközi Kukorica- és Búzanemesítő Központnál (CIMMYT) folytatta kutatómunkáját a betegségeknek ellenálló kukorica genetikáját és termesztését vizsgálva.

Élethivatásáról a harmincas éveinek elején járó Ren, a Kínai Kommunista Párt tagja, a következőket mondta:

„A kínai kormány által 2004-ben kiadott első számú központi dokumentum az agrárium fejlesztésére összpontosított, a vidék és a mezőgazdasági termelők aktuális problémáinak kezelésével foglalkozott. Úgy gondoltam mindehhez magam is hozzájárulhatok a mezőgazdasági kutatások révén. Az ország helyzete szoros összefüggésben van a mezőgazdaság helyzetével, fejlődésével, egy erős mezőgazdaság a társadalmi stabilitás fontos tényezője. A kukorica genetikájára és termesztésére vonatkozó kutatás, ami a kutatási területem, olyan kulcsfontosságú technológiai kérdések, amelyekkel Kína csak később kezdett el foglalkozni, és ez akadályozta a hazai kukoricatermesztés minőségi fejlődését. Ezért is gondolom úgy, hogy a szakterületem kilátásai jók, én magam pedig kivehetem a részem ebből a nagy munkából” – mondta Ren.

A májusban elhunyt Yuan Longping (Jüan Lung-ping), a hibridrizs atyja olyan agrártudós volt, aki a laboratórium mellett idejét főleg a mezőkön, a forró nap alatt töltötte. Az effajta munkakörülmények sokkal fárasztóbbak az átlagosnál, különösen azon fiatalok körében, akik már hozzászoktak a légkondícionált körülményekhez és a wifi-hez. Rent ez nem zavarja:

„Persze fárasztó munka ez is. A munkánk, amivel foglalkozunk, az egyik nehézsége éppen az, hogy az idő nagy részében a mezőkön dolgozunk, nem számít, ha erős szél fúj, vagy tűz a nap. A valós kísérleti adatok begyűjtése érdekében munkánk nagy részét a terepen kell elvégezni, ami próbatétel a számunkra, de egyfajta felhatalmazás is.”

Ren kutatásának fő iránya a kukoricatáblák gyakori vendége, a rozsdabetegség (Puccinia sorghi), amely világszerte előfordul. A betegséget a gazdacserés rozsdagomba okozza, s szinte minden kukoricamezőn szembe kell nézni vele. A legrosszabb esetekben a termést akár 50%-kal is csökkentheti. Kínában az elmúlt években ezt a területet ritkán kutatták, a mexikói Nemzetközi Kukorica- és Búzanemesítő Központban (CIMMYT) azonban a világ legfejlettebb technológiájával kísérleteznek. Elmondható, hogy Ren egy olyan munkába kapcsolódott be, amelynek pozitív hatása lehet a betegségnek ellenálló kukorica genetikájára és termesztésére.

Ren elmondása szerint Mexikó a kukorica szülőhelye és gazdag a genetikai erőforrásokban. A délnyugat-kínai régió a földrajzi és a talajadottságok tekintetében közel áll Mexikóhoz, ezért Kínának előnyös lehet kukoricafajtákat és technológiát behozni Mexikóból.

„Én főleg elméleti alapkutatással foglalkozom, azért jöttem Mexikóba, hogy megismerjem és elsajátítsam a fejlett helyi tudást és technológiai ismereteket. Ugyanakkor részben azért is, mert Mexikó rengeteg genetikai erőforrással rendelkezik és szeretnék néhány kiváló minőségű fajtát visszavinni Kínába, a sajátjaink javítása, frissítése érdekében” – mondta Ren.

A COVID-19 járvány kitörése óta Ren kutató tevékenysége során több váratlan nehézséggel is szembe találta magát. Tavaly volt olyan időszak, amikor a fertőzött esetek száma szinte az egekbe szökött. Sok megkezdett munkáját nem tudta a terv szerint folytatni, ezért inkább a tanulmányírásra összpontosított. A dolgozatát egy világhírű botanikai szakfolyóiratban publikálta. Ren perspektívikusnak ítéli meg eddigi tevékenységét.

„Nagyon biztatónak találom az eddigi eredményeket és törekszem arra, hogy kitartással folytathassam a munkát. Egy posztdoktori nemzetközi csereprogram lehetőséget kínált a számomra, ahol folytathatnám a kukorica genetikai és termesztési területét érintő kutatásaimat. Különösen ebben látom a mélyreható cserekapcsolatok lehetőségét a mezőgazdasági területen. Mexikóban tartózkodásom révén jobban megismertem a helyi kultúrát is, amelyen a jövőbeni együttműködések alapulhatnak. Mint ahogy Xi Jinping (Hszi Csin-ping) elnök egyszer kijelentette, a Kína és Mexikó közötti barátság olyan, mint az érlelt tequila, amelynek illata sokáig tart” – idézte az államelnököt a 33 éves kutató.