Koncert a karsztbarlangban

A felcsendülő furulyák hangja szépen visszhangzik a barlangban, ahol éppen koncertet tartanak. A „színpadon” a helyi általános iskola diákjai lépnek fel. A különleges élményben pedig a Guangxi Zhuang (Kuanghszi-Csuang) Autonóm Terület Chuanshan (Csuansan) városának Ruiliang (Zsujliang) karsztbarlangjában helyet foglaló közönségnek lehet része. Az erősítők nélküli barlang-koncertterem és a benne szereplők több ok miatt is figyelmet érdemelnek.

Egy évvel ezelőtt ezeknek a falusi gyerekeknek fogalmuk sem volt a hangjegyekről, most pedig büszkén mutatják meg képességeiket a világ előtt. Köszönet ezért Zhao Qianyi (Csao Csien-ji) zenetanárnak, karmesternek, aki elültette a zene magját a helyi lakosok szívébe.

Zhao Qianyi zenetanár

Zhao 2019. szeptemberben érkezett meg Guangxiba önkéntes zenetanárként a Guangdong tartományi Shenzhenből (Sencsen), Kína egyik legfejlettebb régiójából. „Az első órán kértem a gyerekeket, hogy énekeljenek egy dalt, énekeltek is, de nekem nem volt ismerős. Amikor megkérdeztem, hol tanulták, megmutatták a tankönyvüket. Megdöbbentem, mert amit hallottam és ami a könyvben volt, még csak nem is hasonlítottak” – mondta. Kiderült, hogy még a hatodik osztályos diákok sem tudták, mi az a szolmizáció. Zhao felírta a táblára az 1 2 3-at, és a diákok kórusban mondták: „egy, kettő, három”. De a do, ré, mi-ről sosem hallottak.

„Rájöttem, hogy ha csak néhány dalt tanítok nekik, annak nincs értelme, egy év múlva, amikor majd befejezem az önkéntes tanári munkámat, semmi sem marad utánam – nem tanultak a gyerekek a zenéről. Guangzhouban (Kanton) foglalkoztam hangszeroktatással, s úgy gondolom, hogy a diákok képesek lesznek az egész életen át tartó tanulásra némi „eszköz” segítségével. Például a kottaolvasás tudományának elsajátításával képesek lesznek hangszeren játszani, s akkor már tanár nélkül is folytatódhat a „mulatság”, a hangszer a gyerekek jó barátja lehet. Elkezdtem tanítani nekik a furulyát, azért mert ez a legolcsóbb, mindenki beszerezhet egyet. A második évben kiválasztottam néhány gyereket és alapítottam egy furulyazenekart. Szabadidőnkben gyakoroltunk, de azt nem gondoltam, hogy egy hónap után már el tudnak játszani egy többszólamú zeneművet. A haladásuk üteme meghaladta a várakozásaimat” – számolt be élményeiről Zhao tanárnő.

Nagy örömében arra gondolt, hogy akár szervezhetne egy koncertet a gyerekeknek. Viszont a faluban nincs koncertterem, a helyi lakosok még sosem voltak koncerten, sőt, nem is tudják, mi is az. Végül arra gondolt, hogy az iskola közelében van egy karsztbarlang, amelynek kitűnő az akusztikája. A furulyazenekart még szeptemberben összeállította, decemberben pedig már olyan gyorsan tanultak, hogy elég volt reggel adni nekik egy új kottát, délután már mind négy szólamot együtt játszották a gyerekek. „A beteljesülés érzésével úgy döntöttem, bemutatjuk a gyerekek teljesítményét a színpadon.”

Középiskolásként Zhao célja az volt, hogy bejusson az egyetemre, fizika szakra. Egy évvel az egyetemi felvételi vizsga előtt otthona közelében nyílt egy hangszerbolt. Zhao rendkívül érdekesnek találta és iskola után majdnem mindennap odajárt. Később elkezdett zongorázni tanulni. Teljesen lenyűgözte a zene, s annyira megtetszett neki, hogy szinte nem akart semmi mást csinálni. Egy évbe se telt, amikor úgy határozott, hogy a zene alapjainak elsajátítására fog törekedni. Az egyetemi felvételi vizsgák után sikerült beiratkoznia egy tanárképző főiskolára, amely nem volt annyira jó, de legalább zenét tanulhatott. A nap legizgalmasabb része Zhao számára mindig az volt, amikor gyakorolt a zongorán. Arra gondolt, hogy ha majd zenetanár lesz, ezt a boldogságot a gyerekekkel is megismerteti.

Az órák és a próbák érdekesebbé tétele érdekében Zhao megtanulta a programozást is, s szerkesztett egy egyszerű játékot a gyerekeknek. Ezt később egy profi csapat segítségével érettebb alkalmazássá fejlesztették.

„Ez a flash játék úgy működik, hogy amikor furulyáznak, az applikáció a hangmagasságnak megfelelően irányítja egy kicsi űrhajó repülési magasságát. Ha helyesen játszanak, az űrhajó a helyes pályán repül és elkerülheti az összes akadályt. Ha rosszul, vagy téves ütemet játszanak, nem halad az űrhajó. Ezt a játékot mind az órán, mind a külön gyakorlás idején használhatják, szóval a furulyázással be tudnak fejezni egy-egy játékot” – avatott be a találmány lényegébe Zhao.

Mielőtt a guangxi faluba érkezett volna, nem sejtette, hogy az iskola nagyon jól fel van szerelve. Van új gumi futópálya, nagy az iskolaépület, s minden tanteremben vannak multimédiás eszközök.

„Van zenetanterem és képzőművészeti tanterem, csak sajnos nincsenek ott a megfelelő tanárok, akik ezeket a tárgyakat tanítani tudnák. A zeneterem mindig zárva volt, miközben benne van minden: elektromos zongora, kórus dobogó és mások, de még soha nem használták őket. Ami hiányzik a +szoftver+, ahogy az iskolaigazgatónk is mondta: +nagyon jók a hardvereink, de nincsenek hozzá tanárok+. Elmondható, hogy a kormányzat nagyon sok anyagi támogatást nyújtott ezeknek a falusi iskoláknak, kivéve talán a legtávolabbi kis falvakat. Ahol én jártam majdnem minden falusi iskolának voltak multimédiás oktatási eszközei. Szóval ebből szempontból nincsenek problémák” – mondta Zhao.

A falut, ahol Zhao tanárnő dolgozik, főleg a maonan etnikai csoport lakja, amelyhez összesen körülbelül 100 ezren tartoznak országszerte. Azokkal a városi gyerekekkel összehasonlítva, akiket olyan nagy városban tanított, mint Shenzhen, elmondta, hogy a falusi gyerekek sokkal szófogadóbbak, betartják a tanár utasításait, ami megkönnyíti a tanításukat és ami gyors előrehaladást eredményez. A gyerekek ugyanakkor nagyon szórakoztatónak találják új zenetanáruk tanítási módszerét.

„Az első néhány óra után, a gyerekek már jöttek hozzám és boldogan mondták, +Ez milyen szórakoztató! Sokkal jobb, mint más órákon ülni+. Szinte észre sem vették, hogy tanítok nekik valamit. Úgy gondolom, hogy a zeneóráknak mozgalmasnak és szórakoztatónak kell lenniük sok interakcióval és játékkal. Mivel ilyet korábban még soha nem tapasztaltak, ezért úgy gondolták, hogy az nem is volt tanítási óra. Kantonban fuvolákkal népszerűsítettem a zenét, így az iskolaigazgató támogatta ötletemet, hogy itt minden diák vásároljon egy furulyát. Nagyon olcsó, csak 20 jüan (kb. 900 Ft) darabja. Zenei órán megtanultunk játszani rajta, a gyerekek élvezték. Ezzel a kis hangszerrel gyakran játszanak kis csoportokban a szünetben” – mondta Zhao.

A Yao-nemzetiségű hosszú dob tánc

A második tanévben Zhao összeállított egy furulyazenekart, mert úgy érezve, hogy a gyerekeknek alkalmat kell adni arra, hogy megmutassák, mit tudnak. Szerinte a változás nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a gyerekek elsajátítottak némi zenei alapismertet, hanem abban is, hogy pontosabbakká és elkötelezettebbekké váltak a gyakorlás iránt. Ugyanis közösségben kell együtt dolgozniuk, mindannyian felelősek a zenekar sikeréért. Zhao szerint mindez megváltoztathatja a gyerekek életét is, s bár valószínűleg nem lesznek profi furulyaművészek, ez segít nekik jobb emberekké válni, olyanokká, akik felelősséget éreznek egymás iránt, tudnak másokkal együtt dolgozni.

„Amikor megérkeztem a faluba, az egyik gyerek azt írta a fogalmazásában, hogy olyan ember akar lenni, aki segélyt kap a kormányzattól. Ez megmosolyogtatott, de később rájöttem, hogy azért gondolkodnak egyes emberek így, mert nincsenek tisztában a saját értékeikkel, nincs életcéljuk, csak arra várnak, hogy mások adjanak nekik. A segélyezés szerintem nem igazán a szegénység felszámolása. Ezért gondolom, hogy a tanítással segíthetek megváltoztatni a gondolkodásmódjukat. A gondolkodásmód pedig megváltoztathatja az ember környezetét is, ahol él. A zeneoktatás révén ez lett az én a küldetésem” – mondta Zhao Qianyi.