Kína szén-dioxid-piaca elkezdte a kereskedést

A világ legnagyobb szén-dioxid-piacának, a kínainak a megnyitása nemcsak a kínai szén-dioxid csökkentésének folyamatát gyorsítja fel, hanem a klímaváltozásra adott globális válasz előmozdítását is jelenti, közölték nemzetközi szakértők.

A nemzeti piac első tranzakciója nem sokkal azután történt, hogy a piac pénteken reggel 9:32-kor Hubei tartomány fővárosában, Wuhanban (Vuhan) rövid ünnepség után megnyílt. A wuhani Kibocsátási Tőzsde a szén-dioxid kibocsátására vonatkozó alkalmazások kezelésével és a piac számára történő adatgyűjtéssel foglalkozik. A piacon ma már több mint 2000 - az energiatermelő szektorban működő - vállalat vesz részt. Ez még tovább fog bővülni hét nagy szén-dioxid-kibocsátó iparág, mint például az acél-, a vegyipar és a papírgyártás vállalataival.

Jelenleg évente több mint 4 milliárd metrikus tonna szén-dioxid-kibocsátással a wuhani piac máris az EU széndioxid-kereskedelmi programját meghaladva lett a világ legnagyobb ilyen piaca. Zhao Yingmin (Csao Jing-min) ökológiai környezetvédelmi miniszter-helyettes ezzel kapcsolatban elmondta:

Zhao Yingmin

„Idén a nemzeti szén-dioxid-piac első egyezmény-végrehajtási ciklusa (2021. január 1-jétől december 31-éig) több mint 2000 meghatározó kibocsátási egységet fed le. Becslésünk szerint ezeknek az egységeknek az évi szén-dioxid-kibocsátása összesen meghaladja a 4 milliárd tonnát, ami azt jelenti, hogy a kínai szén-dioxid-kibocsátás kereskedelme lefedi a világ legnagyobb üvegházhatású gázokat kibocsátó piacát. A kínai szén-dioxid-piac megnyitása új lendületet ad és bizalmat fejez ki a globális együttműködés iránt a klímaváltozás elleni küzdelemben, és egyben referenciát nyújt más országoknak és régióknak ebben az ügyben” – mondta Zhao.

A szén-dioxid-kereskedelem a szén-dioxid vagy más üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyek adásvételének folyamata. A kijelölt kibocsátók megkapják a jogot bizonyos mennyiségű üvegházhatást okozó gáz kibocsátására. Minden kibocsátási ciklus végén a kibocsátóknak fel nem használt engedélyeket kell vásárolniuk a piacról, ha a már megvásárolt mennyiségnél többet bocsátanak ki. Tíz évvel ezelőtt, 2011. október óta egymás után elindították a szén-dioxid-kibocsátási kereskedelem kísérleti projektjét Pekingben, Tianjinben, Shanghaiban, Chongqingban, Hubeiben, Guangdongban és Shenzhenben (Tiencsin, Csungking, Hupej, Kuangtung és Sencsen), magában foglalva a villamosenergia-ipart, az acél, a beton és további 20 iparágat, összesen közel 3000 fontos kibocsátási egységgel. Az ezeknek a kísérleti projekteknek az üzemelési folyamatában gyűjtött tapasztalatot felhasználták a nemzeti szén-dioxid-kereskedelmi piac mostani elindításához.

A Világbank beszámolója szerint eddig a világ 61 országában hajtották végre a szén-dioxid beárazásnak mechanizmusát, és mivel ezek az árazási rendszerek egymástól függetlenül működnek, a szén-dioxid árai is különböznek egyes piacokon. Zhao Yingmin szerint a szén-dioxid-piac működtetéséhez a különböző országokban először egy sor bonyolult problémát meg kell oldani, politikákkal, jogszabályokkal, új rendszerekkel, szabványokkal, valamint technológiákkal.

„Jelenleg Kína aktívan előmozdítja a Párizsi Megállapodás 6. tételéről folytatott tárgyalási folyamatot, hogy elősegítse a szén-dioxid-piac mechanizmusának kiépítését a Párizsi Megállapodás keretében. Úgy véljük, hogy a feleknek be kell tartaniuk az ENSZ éghajlatváltozásról szóló keretegyezménye által meghatározott közös, de differenciált felelősség elvét. Ennek előfeltétele mellett fenntartjuk a többoldalúságot, együtt kezeljük a klímaváltozást, miközben a rászoruló szerződött feleket ösztönözzük és segítjük a klímaváltozás enyhítését célzó akciókban, beleértve a szén-dioxid-piac megnyitását is, hogy a világ egészséges fejlődési pályán haladjon előre” – mondta Zhao.

A közelmúltban Pekingben rendezett nemzetközi fórumon, amelyen a szén-dioxid-kibocsátás csúcsának elérése és a szén-semlegesség volt a téma, külföldi szakértők elismeréssel szóltak Kínának a kibocsátás-csökkentésére vonatkozó döntéséről. Claire O’Neill, egykori brit energiaügyi miniszter a következőket mondta:

„Az egész világ üdvözli és értékeli Kína kettős célkitűzését - a 2030-as csúcskibocsátás elérését és az szénsemlegességet 2060-ban. Tudjuk, hogy hatalmas feladat megvalósítani ezeket a célokat, miközben szem előtt tartják a gazdasági növekedés és a jólét céljait. Kína kész bemutatni vezető szerepét a megújuló energiaforrások technológiájának élenjáró alkalmazójaként és exportőreként, a legnagyobb szél- és naperőműveket használó országként. Ez a nagyszerű ország újra és újra bebizonyítja képességét arra, hogy túlteljesíti céljait, különösen ha a megújuló energiáról esik szó” – hangoztatta a volt brit energiaügyi miniszter.

A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy Kína több éve a világ első helyén áll a tiszta energiatechnológiai szabadalmak számában, az ezt a területet érintő tőkebefektetésben, a telepített kapacitásban és villamosenergia-termelésben. A megújuló energiákba történő tőkebefektetés évek óta is meghaladja a 100 milliárd amerikai dollárt. A szélenergia és fotovoltaikus energia telepített kapacitása a világénak több mint 30%-át teszi ki. Emellett Kína az ipari szerkezet átalakításával, a szén-dioxid-piac kiépítésének előmozdításával és az erdő szén-dioxid-elnyelésének növelésével törekszik teljesíteni vállalását a kibocsátás csökkentésére. John B. Cobb Jr., az amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia akadémikusa szerint Kína nagy lépést tett előre.

„Kína egyedüliként a nemzetek között az ökológiai civilizáció részének nyilvánította célját, s úgy gondolom, ez jó példa minden ország számára. Kínának ezért hálával tartozunk. Kína csak most kezdte el a cél eléréséhez szükséges változtatásokat. A tény, hogy ez a folyamat elkezdődött, nagyszerű lépés a helyes irányba” – állapította meg John Cobb Jr.

A 14. ötéves program (2021-2025) későbbi szakaszában a másik hét nagy szén-dioxid-kibocsátó iparág várhatóan fokozatosan válik a piac szereplőjévé, és „a szén-dioxid-kibocsátás- csökkentés céljai megvalósításának kulcsfontosságú eszközévé teszik a kereskedelmi mechanizmust”, ahogy Thomas Luedi, a Bain&Co globális vezetési tanácsadó vállalat sanghaji vezető partnere fogalmazott.

Mivel az energiatermeléshez több megújuló energiaforrást használnak fel, a Bain&Co arra számít, hogy Kína nem fosszilis energiatermelésének aránya 2030-ra körülbelül 45%-ra nő. A Nemzeti Energiaügyi Hivatal adatai szerint tavaly ez 30% körül alakult.