Amikor az evés a legnagyobb fájdalommá válik – Kína első kiállítása az alakformálás okozta szorongásról

Kína minden tájáról számos érdeklődőt, rengeteg fiatal lányt vonzott Kína első művészeti kiállítása az alakformálás okozta szorongásról. A sanghaji Himalayas Múzeumban rendezett tárlat két hónapig tartott. A kiállítás kurátora a szintén nagyon fiatal Zhang Qinwen (Csang Csin-ven) 1997-ben született.

Az étkezési rendellenességektől szenvedő egykori betegként Zhang egyrészt különféle esztétikai sztenderdekre szólította fel a társadalmat, miközben ő és csapata művészi módon igyekezett felhívni a közönség figyelmét a kevésbé ismert étkezési rendellenességekre is.

2014-ben a másodikos középiskolás Zhang Qinwen már elégedetlen volt a saját alakjával. Akkoriban az 1,62 méter magas, 50kg-os Zhang egészséges és vidám lány volt, de úgy érezte, hogy még soványabb lehetett volna. Ahogyan sokan mondták is: „jobban néznél ki, ha még vékonyabb lennél”. Akkor fogott bele a fogyókúrába. A következő két évben naponta több mint három órát töltött edzőteremben és csak legfeljebb 800 kalóriát vitt be, miközben egy átlagos felnőtt napi beviteli szükséglete 2000 kalória körül van. Élete teljesen megváltozott, mindez azzal a rögeszmével kezdődött, hogy nem tökéletes, de annak kell lennie.

Az alig 30kg-os Zhang Qinwen 2018-ban

„Amikor a diétát elkezdtem, másodikos gimnazista voltam. Miután felvettek az egyetemre, komoly edzésbe fogtam. A testzsír százalékom 9-re csökkent. Mindig olyan ételt ettem, aminek a tápértéke nem haladta meg a 100 kalóriát, és amikor ennivalót láttam, mindig arra gondoltam, ez vajon hány kalória. A kezemmel mértem az étel súlyát. Akkoriban volt, hogy egy nap banánt ettem, de másnap már úgy éreztem, kevesebb is elég, ezért csak egy almát fogyasztottam. 2018-ban a testsúlyom 28,8 kg-ra csökkent” – emlékezett vissza Zhang.

A lánynak annyira súlyos volt az állapota, hogy egy nap bevitték az intenzívre. Ott mindennap tápoldatot kapott. Tudta, hogy ezzel megmentik az életét, de ugyanakkor félt is.

„Éreztem, hogy veszélyben voltam, minden homályosnak tűnt, a szemem csak a fényt érzékelte… közel éreztem magam a halálhoz. 21 évesen, amikor kórházba kerültem, az orvosok azt mondták, hogy életveszélyes állapotban voltam. Étvágytalanságom, többszervi elégtelenségem és pajzsmirigy-alulműködésem volt. Két hang volt a fejemben, az egyik azt mondta, +egyél!+, a másik azt súgta: +nem szabad!+ Mindennap erős szorongás kerített hatalmába. Később megtudtam, hogy mindezt étkezési rendellenességnek hívják, s a legmagasabb halálozási arányú pszichológiai betegség” – mondta Zhang.

Miután kissé meghízott, a kórházból kiengedték. Ezzel azonban még korántsem lett vége a történetének. Ahogy javult az állapota, a szülei úgy érezték, hogy Zhangnak jót tenne a környezetváltozás, ezért támogatták abban, hogy külföldön tanuljon. Nem gondolták, hogy újabb tragédia történhet. A hatalmas nyomás alatt és az évekig tartó étkezési korlátozás után Zhang mértéktelen étkezésbe fogott. „Sokat ettem. A szobatársam azt hitte, tolvaj vagyok, mert mindent megettem amit a hűtőben találtam, még a nyers húst, a fagyasztott pizzát és a macskaeledelt is.”

Hosszú kezelés után, 4 évvel később végre látta a javulás jelét és gyógyulni kezdett. Az étkezési rendellenesség átlagos időszaka általában 6 év körül van. Zhang már csak egy lépésre volt a teljes felépülésig. Úgy érezte, hogy az étkezési rendellenesség nem befolyásolja már az életét.

Az anorexia nervosa (étvágytalanság) olyan pszichológiai rendellenesség, amelynek előfordulási aránya az 1950-es években a nyugati országokban indult növekedésnek. Az ebben szenvedő páciensek folyamatosan aggódnak a súlyuk miatt, és megpróbálnak a lehető legkevesebbet enni. Ezt az állapotot gyakran más mentális problémák kísérik, mint például depresszió és bipoláris zavar. Az étvágytalanság kezelhető, de a teljes gyógyulás sokak számára nehéz dolog. Ez egy olyan állapot, amellyel sokan éveken át vagy akár egész életükön át küzdenek. Becslések szerint a betegség halálozási aránya 10% körül mozog.

A The Lancet orvosi folyóiratban 2019-ben közzétett jelentés szerint világszerte mintegy 13,6 millió anorexia- vagy bulimia-eset lehetett és 41,9 millió a mértéktelen evés és egyéb étkezési zavarral küzdő. A betegség leginkább a nőket és a lányokat érinti, a betegségben szenvedők több mint 90%-a nő, és körülbelül minden 200 nőből egyet érint.

Kínában az étkezési rendellenességekkel kapcsolatos részletes adatokhoz nehéz hozzájutni. Sokan szégyellik elmondani, hogy érintettek, de az ország gyors társadalmi-gazdasági fejlődése közepette gyorsan növekszik az ilyen diagnózisok száma. A Sanghaji Mentálhigiénés Központ (SMHC) az ország két olyan kórházának egyike, ahol étkezési rendellenesség-kezelési központ működik. Az intézet statisztikái szerint, a betegek száma ötszörösére nőtt az elmúlt évtizedben, 95%-uk nő.

Tavaly Zhang úgy döntött, hogy megosztja fájdalmas élményeit és kiépített egy közösséget hivatásos pszichiáterekkel, önkéntesekkel és volt betegekkel. Létrehozott egy kis jótékonysági szervezetet is, és idén sikerült egy kiállítást is ennek a témának szentelnie. Az országban első ilyen kiállításnak a sanghaji Himalayas Múzeum adott otthont. A megnyitó ünnepségen a múzeum illetékese kifejezte reményét, hogy némi segítséget nyújthatnak a betegek számára.

„Néhány nappal ezelőtt arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy vajon a civilizációnk elvezetett-e minket egy olyan helyre, ahol csak egy esztétikai orientáció van. Mindegyikünk különböző problémákkal küzd, de a legtöbbször ezek nem egyediek, hanem a társadalom problémái is egyben. A múzeumunk szeretné összekapcsolni a társadalom különböző rétegeit képviselő embereket, a betegeket és a támogató szervezeteket, hogy segítséget nyújtson a rászorulóknak, és tudassa velük, hogy nincsenek egyedül” – mondta a múzeum munkatársa.

Zhang Qinwen arról számolt be, hogy több mint 40 fiatal művész vett részt a kiállításon, versek, festmények, művészeti installációk, videofelvételek és színdarabok formájában jelenítették meg a mondanivalójukat. A művészek egyetemi hallgatókból, sőt középiskolás diákokból verbuválódtak, mindegyiküket zavarja az alakszorongás; voltak, akik már egyszer szenvedtek étkezési rendellenességtől. A 21 éves Beibei (Pejpej) és a 18 éves Xiaomo (Hsziaomo), két gyógyult lány:

„Ez az alkotás az idei legfrissebb művészeti installációm. Ez egy hűtőszekrény, belőle sok-sok színes kar nyúl feléd. Ahogy Diana hercegnő egyszer mondta a bulimiájáról, mintha az étel karjai nyúlnának hozzá és körülvennék” – mondta Beibei.

„Az én művemet Marionett-nek hívják. Ez egy bábu, kezében kést és vonalzót tartva, a fonalak végén egy törött agy van, ami azt jelzi, hogy a testet megmagyarázhatatlan erő vezérli” – mondta Xiaomo.

Zhang Qinwen egy hónappal a kiállítás májusi megnyitása előtt felmondta az állását, mert úgy érezte, minden energiájára szüksége lesz. Végül megállapította, hogy megérte a befektetés. A kiállítás során sok beteggel találkozott, akik keresték a gyógyulást. Ő elbeszélgetett velük, miközben végigjárták a kiállítást.

A múlt héten a Sanghaji Mentálhigiénés Központ (SMHC) elindította Kína első forródrótját, ahol ingyenes tanácsadást kaphatnak az étkezési rendellenességekkel küzdők. Zhang ezt a helyes irányba tett lépésnek tekinti. „A segélyvonal azt mutatja, hogy az erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók” – állapította meg.

„Még mindig nem tudom szeretni magam minden percben, de megtanultam tisztelni és védeni a testemet” – mondta Zhang.

Egy mérleg sosem tudja megmérni az ember valódi értékét. A szépségnek csak akkor van értelme, amikor megtanuljuk szeretni önmagunkat és ki tudunk békülni önmagunkkal.