A világ minden második szaxofonja ebben a kínai faluban készül

Az észak-kínai tengerparti Tiencsinben található egy falu, Sidangkou (Szö Dán-kou), amelyről a kínaiak többsége még csak nem is hallott, a hangszervásárlók körében viszont világszerte ismert a település neve. A világ réz- és fafúvós hangszereinek kétharmada ebből a faluból származik. A falu szinte minden családjában van valaki, aki nyugati hangszerek gyártásával foglalkozik. A falu éves termelési értéke 300 millió jüan, azaz körülbelül 12 milliárd forint.

Sidangkou kevesebb, mint egy óra alatt bejárható, de 34 különféle hangszergyár működik itt, köztük több mint 100 rézfúvós gyártósor, ahol például szaxofon, trombita, fuvola és klarinét készül. Éves termelése 447 ezer kész rézfúvós hangszer és 2,55 millió minihangszer-modell. A termékek 80%-át Európába, az Egyesült Államokba, Japánba, Dél-Koreába és más országokba exportálják.

Liu Tao (Liu-Tao) 2005-ben hagyta ott a Tiencsini Hangszergyárat, hogy saját céget alapítson. A tiencsini hangszeripar történetében elsőként ő nyitott online áruházat hangszerek értékesítésére. Az online áruház megnyitásának első évében sok nehézséggel szembesült, és nem számított arra, hogy a második évben az árbevétele el fogja érni az egymillió jüant. Még egy nagy külkereskedelmi megrendelést is kapott, amelyhez hasonlóra korábban nem volt példa a faluban.

„Akkoriban kezdték a ruházati termékeket online árusítani, ezért úgy gondoltam, hogy a hangszerek online értékesítése is működhet. Eleinte még azt sem tudtam, hogy kell az egeret használni. Nem tudtam, hogy az egér bal gombja aktiválásra, a jobb gomb pedig másolásra és beillesztésre alkalmas. Egy napon hirtelen nagy, több mint 17 millió jüan értékű külkereskedelmi megrendelés futott be az észak-amerikai Dominikából. A megrendelés magában foglalt közel 10 ezer furulyát, több mint 8000 szaxofont, 600 kürtöt és 500 tubát. A külföldi ügyfél az Alibaba e-kereskedelmi platformján keresztül lépett velem kapcsolatba. Eljött Kínába, hogy megtekintse a gyárat, majd ki is fizette az első 5 millió jüanos előleget.”

Egy fiatal férfi, aki ilyen nagy megrendelést kapott az interneten! Nem csoda, hogy gyorsan híre ment a környéken a szenzációs üzletnek. Egyre többen tanultak Liu Tao példájából. Mára a faluban élő több mint 400 család szinte mindegyike üzemeltet online boltot. A faluban több mint 3000 ember foglalkozik közvetlenül hangszergyártással.

Sidangkou több mint 30 hangszergyárának többsége réz- és fafúvós hangszereket gyárt. Wang Yuge (Ván Vü-gö) más területre váltott, minihangszer-modellek gyártására szakosodott. Ezeket a minihangszer-modelleket külföldi üzletekben ajándékként kapják a vevők hangszerek vagy könyvek vásárlásakor. Ma már több különböző nemzetiség és ország 2000 hangszerének miniatűr mását tudják elkészíteni. Nem számít, milyen hangszerről van szó, ha arról az ügyfél képet tud küldeni és megadja a méreteket is, egy hét alatt elkészülhet a minihangszer, és az éves kapacitás körülbelül 1 millió darab.

A hangszeripar fejlődése igazi bevételt hozott Sidangkou lakóinak. A megélhetés érdekében a falusiaknak nem kell elhagyniuk az otthonukat, nem kell munka után nézniük a nagyvárosokban. A kézműves hangszerkészítés még ennél is nagyobb jövedelmet hozhat.

A hangszeripar egyre virágzóbb ágazat, és egyre fontosabb tényező a gyártási folyamat fejlesztése és a termékfrissítés. Fu Guangcheng (Fu Guán-csen) a szaxofongyártás szakértője. Több mint húsz évvel ezelőtt kezdte tanulni a leggyötrelmesebb, legfárasztóbb és legnagyobb kosszal járó csiszolást, hegesztést, amit „kemény munkaként” szoktak emlegetni. Nyolc év után jutott el a szaxofon főbb részeinek összeszereléséig, vagyis a „könnyű munkáig”.

A szaxofont ma már nemcsak Európába és az Egyesült Államokba exportálják, hanem Japánba és Dél-Koreába is. Az európaiak és az ázsiaiak tenyérmérete különbözik, ezért Fu Guangcheng fejlesztésének köszönhetően egy csavarral beállítható a gomb magassága. Éppen ezeknek az apró és nem látványos változásoknak köszönhetően külföldön egyre kedveltebb Sidangkou szaxofonja. Jelenleg a világ szaxofonjainak fele ebből a faluból származik. Fu Guangcheng ma már több mint 100 ezer jüant keres évente. Elmondta, hogy ő maga módosította a szaxofon gyártási folyamatát, és a szaxofonnak köszönhetően javult az életszínvonala.

Évtizedes fejlesztések után, 2010-ben több mint 30 hangszergyár működött a faluban. A verseny egyre élesebbé vált, a haszonkulcs pedig csökkent. 2003-ban a szaxofongyártás átlagos profitja elérte a 30%-ot. De 2010 körül ez a szám kevesebb mint 10%-ra esett vissza. Zhang Guomin (Dzsán Guo-min), egy helyi hangszergyár vezérigazgatója tíz éve gyárt hangszereket. Most úgy döntött, hogy eljött az ideje az átalakításnak.

„Ez nagy fordulópont cégünk számára. Akkoriban úgy döntöttem, hogy közepes és csúcskategóriás termékeket kell kifejlesztenünk, például a tubát. A tuba gyártása nagyon nehéz más hangszerekhez képest. Egy szaxofon 200 darabból készül, és a gyártás folyamata 500 mozzanatból áll. Minden egyes alkatrész elkészítése több fázisból tevődik össze. A tuba 400 darabból áll és a gyártás közel 1000 lépést igényel.”

A tuba gyártása esetén a gyártási formák fejlesztéséhez szükséges ráfordítás már önmagában egyenértékű a szaxofon esetében szükséges összeg ötszörösével. Két év kutatás-fejlesztés után a tuba végül sikeresen elkészült, és ma már több tucatot exportálnak havonta. A kis mennyiségű exportról szólva Zhang Guomin elmondta, hogy egy tuba exportjának nyeresége 100 szaxofon nyereségének felel meg. A csúcskategóriás termékek támogatásával 2019-ben Zhang Guomin cégének éves termelési értéke közel 90 millió jüan volt, és ezzel az élbolyba került a helyi vállalatok között.

Sok kínai faluhoz hasonlóan Sidangkou nem rendelkezik egyedülálló természeti erőforrásokkal, a falusiak korábban földet műveltek. A hangszergyártásra támaszkodva több mint 30 éves fejlesztés eredményeként ez a kevéssé ismert falu mára komoly hírnévre tett szert a nemzetközi piacon egy bizonyos iparágban. Az idei Kína 14. ötéves fejlesztési tervének első éve és a vidéki revitalizáció átfogó támogatásának első éve. A falu története azt mutatja, hogy nincs standard válasz arra, hogyan valósítható meg a vidék revitalizációja, de a virágzó iparág fontos alapja ennek a célkitűzésnek.