Egy kínai autószerelő és a nemi diszkrimináció

A 17 éves Gu Huijing (Gu Huj-csin) számos talkshow vendége volt és több interjút is adott. Idén nyáron még a korábbinál is nagyobb figyelmet kapott a kínai lány. Kínában sokak számára ismerős lehet a kép, amint Gu Huijing a műhelyben kontyba tűzött hajjal, szürke munkaruhában, villáskulccsal a kezében gumiabroncsot cserél. A visszafogott és gyönyörű lány autószerelőként dolgozik.

„Általános iskolásként gyakran mentünk moziba. A fiúk a Halálos iramban című filmet vagy a Transformerst akarták látni a barátnők legnagyobb bánatára. De én imádtam ezeket a filmeket. Autós videókat kezdtem nézni, és így egyre többet tudtam meg a markákról és a piaci viszonyokról. Ma már a szakmámként tekintek az autóiparra.”

Még fiatal volt, amikor a fejébe vette, hogy egyszer majd saját autója lesz, amelyet aztán maga fog javítgatni, módosítani. Ez volt minden vágya. Még el sem végezte a középiskolát, amikor Gu Huijing az autószerviz szakot választotta. Ez volt az első lépés ahhoz, hogy álma valóra váljon.

„Alaposan átgondoltam, mielőtt meghoztam ezt a döntést. Osztálytársaim azt hitték, viccelek. Én úgy voltam vele, hogy később megbánom, ha nem azt választom, ami igazán vonz” -- emlékezett vissza Gu Huijing.

Szülei nem értették, miért döntött így, és nem hitték, hogy egy lánynak jövője lehet ebben a szakmában, és azt remélték, hogy majd jobb szakot talál magának. Arra nem számítottak, hogy a lányuk megszállottja az autószerelésnek.

„A szüleim azt hitték, viccelek. Nagyon meglepődtek. Azt kérdezték, hogy a döntésemkor figyelembe vettem-e a következményeket. Nagyon komolyan elbeszélgettünk erről. A szüleim nyitott emberek, és végül nem szóltak bele, hogy mit csinálok. Nem tiltottak meg semmit, de azt egyértelművé tették, hogy a saját döntésemért én felelek” -- mondta Gu Huijing.

Szülei támogatásával 2019 őszén bekerült a sencseni 2. számú szakképző és műszaki iskolába, ahol alapismereteket és a szaknak megfelelő tananyagot fele-fele arányban tanulják a diákok. Az autószerelés mellett kínai-, matematika, angol- és más kulturális tanfolyamokon is részt kellett vegyen. Nagyon örült, hogy végre elmerülhet az autók világában. De későbbi tanulmányai és az élet sem bizonyult könnyűnek.

Az autószerelés fizikailag és mentálisan is komoly kihívást jelent. Gu negyven osztálytársa közül csak nyolc volt lány. Bár rajongott az autószerelésért, újoncnak számított. A fizikai nehézségek leküzdése érdekében Gu nem sokkal tanulmányai megkezdése után edzeni kezdett. Szabadidejében is konzultált a tanárral, de igyekezett a kötelező tananyagon túl még többet megtudni erről a szakmáról. A testedzésről nem mondott le, hogy javítson a fizikai erőnlétén.

„Tudom, hogy nem vagyok zseni. Kitartásra van szükségem a nehézségek legyőzéséhez. Korábban reggel nyolckor keltem, de most már hatkor talpon vagyok, és az áramkörök összeállítását gyakorlom. Délután ötig tanulok és edzek. Vacsora utánra is marad tanulnivalóm, ezért este tizenegyig, sőt éjfélig a műhelyben szoktam lenni. Az autószereléshez nem csak fizikai erőre van szükség, hanem agyra is. Gyakran mondogatom magamnak, hogy képes vagyok megcsinálni valamit. Szükségem van az önbizalomra.”

Idén márciusban az iskola csapatot állított össze az idei szakversenyre, és Gu neve is ott volt a versenyzők között. Sikerrel vette az iskolán belül megrendezett többfordulós válogatót, és így részt vehetett a tartományi szakképzős diákok szakmai versenyén. Az ezt követő versenyeken első díjat nyert elektromechanikában. Ebben a kategóriában ő volt az első női induló.

Gu Huijing továbbra is népszerű az interneten. Pályaválasztásával a nemi sztereotípiákat és a foglalkozásban kialakult nemi előítéleteket próbálja lebontani. A lány története azt is megmutatta, hogy nem a középiskolai és egyetemi felvételi vizsgán való részvétel az egyetlen lehetőség a pályaválasztáskor.

Jelenleg a kínai társadalomban az az általános felfogás, hogy a jó tanuló gyerekeknek egyetemre kell járniuk, és csak a gyengék választják a szakképző iskolát. Liu Huimin (Liu Huj-min), a sencsen-i 2. számú szakképző és műszaki iskola oktatási adminisztrációjával foglalkozó igazgatója erről a következőket mondta.

„Egy régi kínai mondás szerint az agyát használó ember lesz majd az, aki irányítja a fizikai erővel élő embert. A társadalmi és nemi szerepek mélyen a társadalomban gyökereznek. A társadalom bizonyos mértékben előítéletes a szakképző iskolákkal szemben. A szülők aggódnak a szakképzésben részesülő gyermekek jövője miatt. Sok szülő úgy gondolja, hogy a szakképző iskola elvégzése után a nehéz, alacsony jövedelmű munka nem kínál kedvező jövőt, ezért nem akarják gyermekeiket ilyen iskolába küldeni. Kínában többszintű szakképző rendszer működik. Ha egyszer majd ugyanúgy tisztelik és elismerik a különböző foglalkozásokat, akkor úgy gondolom, hogy ez a fajta társadalmi előítélet és a szülők gondolkodása megváltozhat.”

A nagy népszerűségnek örvendő Gu Huijing példája nem elég ahhoz, hogy a szakképző iskolákban végzett fiatalokat a társadalom megbecsülje, sőt, még maguk a diákok és szüleik is negatív véleménnyel vannak a szakképző iskolákról és az ott tanulókról. Gu Huijing példája lassan változást hozhat a gondolkodásban. Természetesen a kínai szakképzés területén még sok reformra lesz szükség: a koncepciótól az intézkedéseken át a támogatásig változásra kell törekedni.