Egy kínai akadémikus, a fennsíki vidék első számú orvosa

Wu Tianyi (Vu Tien-ji) orvos, a Kínai Mérnöki Akadémia (Chinese Academy of Engineering) akadémikusa. A „lovas akadémikus” hosszú évek óta foglalkozik fennsíki orvosi kutatómunkával. Az idén 87 éves szakember 55. éve dolgozik a Csinghaj--tibeti-fennsíkon. Több nemzetközi szabványt terjesztett be a magassági megbetegedések megelőzésére és kezelésére, folyékonyan beszél tibeti nyelven, és tibetiek tízezreit vizsgálta és kezelte.

Wu Tianyi 1934-ben született a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen és értelmiségi családban nőtt fel. 1951-ben lett a Kínai Orvostudományi Egyetem hallgatója, majd tanulmányai elvégzése után csatlakozott a hadsereghez. A háborúban Észak-Koreát segítették az Egyesült Államok agressziójával szemben. 1958-ban a katonai kórházzal együtt Csinghajba helyezték át, és ezzel kezdetét vette az örök életre szóló kapcsolata a fennsíki területtel. Abban az időben nagy számban érkeztek emberek Csinghajba az alacsony fekvésű területekről, hogy támogassák a fennsík fejlesztését, de furcsa betegségek okoztak problémákat.

„Egy betegem nagy tengerszint feletti magasságban tüdőödémát kapott. Három nap és három éjszaka dolgoztam azon, hogy megmentsem az ő és egy kollégája életét. Akkor még nem tudtuk, milyen betegség támadta meg. Kardiotonikus gyógyszereket és oxigént adtunk neki, de nem javult az állapota. A beteg elmondta, hogy Észak-Koreában az amerikai imperialista orvlövészek és a tüzérség sem tudott vele végezni, de ott kaphatta el ezt a különös betegséget. Végül nem sikerült megtalálni a gyógymódot és a férfi nem sokkal később elhunyt. A férfi által elmondottak nagy hatással voltak rám, és még nagyon fiatal voltam, amikor elhatároztam, hogy a fennsíki orvostudománnyal fogok foglalkozni.”

Akkoriban a fennsíki gyógyászat kínai kutatása még gyerekcipőben járt. Wu Tianyi elkezdte megfigyelni a magassági betegséget és adatokat, információkat gyűjtött, kereste a magassági betegség kezelésének hatékony módjait. 1978-ban Csinghajban létrejött a fennsíki szívbetegség kutatóintézete. A Csinghaj--tibeti-fennsík tengerszint feletti átlagos magassága meghaladja a 4000 métert. Bár itt a természeti feltételek rosszak, Wu Tianyi természetes laboratóriumként tekint a fennsíki vidékre. Környezeti epidemiológiai kutatásokkal csak a népesség 95%-ának vizsgálatát követően lehet meghatározni a magaslati megbetegedés prevalenciáját és a kockázati tényezőket. A pásztorok a Csinghaj--tibeti-fennsíkon szétszórtan élnek, és az évszakok változását követve vándorolnak. Egyáltalán nem ritka, hogy több tucat kilométert kell gyalogolni, míg végre rátalálunk egy családra. Wu Tianyi számára a távolság leküzdése mellékes probléma, hiszen azt vallja, hogy egy család sem maradhat ki a kutatásból.

„Abban az időszakban lóháton közlekedtünk, az orvosi felszereléseket pedig jakok szállították. A megérkezést követően sátrat vertünk. A tibetiek már messziről hallották a generátor hangját, és azt hitték, forgatócsoport érkezett látogatóba és izgatottan siettek a tábor irányába. Nem várhatunk ölbe tett kézzel arra, hogy a betegek majd megkeresnek minket. Nekünk kell utánuk mennünk. Egy eset kihagyása nem tűnhet problémának százezer esetre vetítve. Ennek ellenére nem helyes feladni egy eset dokumentálását csak azért, mivel nehézségekbe ütköztünk. Még az is előfordulhat, hogy pont az az eset szolgálna a legértékesebb tudományos információkkal, amelyet végül nem vizsgáltunk.”

1980-ban Wu Tianyi közzétett egy tudományos ismereteket népszerűsítő cikket „Az erős emberek, akik alkalmazkodni tudtak a fennsíki élethez” címmel. A cikket egész véletlenül látta az UNESCO épületében dolgozó kínai munkatárs, aki Wu Tianyi húga. Több mint 30 év telt el azóta, hogy Wu Tianyi elszakadt a családjától a Kínai Népköztársaság megalakulása előtt. Wu kapcsolatba lépett több évtizede elveszett családtagjaival. Idős szülei többször kérlelték Wút, hogy költözzön az Egyesült Államokba, sőt, még egy amerikai egyetem is meghívta a szakembert és munkát ajánlott neki. Nehéz döntés előtt állt: családja és kínai hivatása között kellett választania.

„Egy nap épp hazafelé tartottam a hegyekben végzett tudományos kutatás végeztével, és a kollégák azzal a hírrel fogadtak, hogy rám várnak az Egyesült Államokból érkezett szüleim. Amikor elszakadtunk egymástól, ők a negyvenes éveikben jártak, találkozásunkkor pedig már hetven és nyolcvan év között voltak. Alig bírtam úrrá lenni az érzéseimen. 21 évesen érkeztem a Csinghaj--tibeti-fennsíkra, és 40 éves koromra illeszkedtem be ebbe a közegbe, az életem szerves része lett ez a vidék. A helyiekhez mély barátság fűzött. Ami még fontosabb, úgy érzem, hogy a karrierem miatt Kínában, a Csinghaj--tibeti-fennsíkon a helyem.”

A kísérleti munkához 1991-ben Wu Tianyi kidolgozta és megépítette Kína első hiperbarikus kamráját. Ekkor még nem voltak egyértelmű szabványok a kamra különböző mutatóira vonatkozóan, és önkéntesekre volt szükség ahhoz, hogy megtalálják a hibák okait. Erre a veszélyes munkára maga Wu vállalkozott. A teszt során nem sikerült szabályozni a kamrában uralkodó nyomást és beszakadt Wu Tianyi dobhártyája, hallása súlyosan károsodott. Erőfeszítéseinek köszönhetően az oxigénkamrában végzett kísérletek értékes adatokkal szolgáltak a fennsíki orvostudomány tanulmányozásához, és nagy hasznát vették a Csinghaj--Tibet-vasútvonal építésekor.

„Összesen 38, hiperbárikus kamrával felszerelt állomás található a fennsíkon. Súlyos magaslati betegség -- így például fennsíki tüdő- vagy agyi ödéma -- esetén csak annyit kell tennie, hogy belép egy ilyen kamrába, és azonnal normoxikus körülmények közé kerül. A hipoxia patológiája és élettana gyorsan megfordult” -- magyarázta Wu. Irányításával a Csinghaj--Tibet-vasútvonal ötéven át tartó építése során a 140 ezer munkás közül senki sem halt meg akut magaslati betegségben. A tengerszint feletti 4500 méteres magasságban végzett munka nagy intenzitását figyelembe véve, ez csodával határos eredmény a fennsíki gyógyászat történetében.

A fennsíki orvostudomány területén folytatott több mint fél évszázados kutatómunkája során Wu és csapata hasznos eredményeket ért el, például javaslatokat tettek a magassági megbetegedések megelőzésével és kezelésével kapcsolatos nemzetközi szabványokra. Emellett az akadémikus 3,4 millió kínai karakterből álló könyvet írt „Wu Tianyi fennsíki orvostudománya” címmel. A tudomány és a technológia fejlődése érdekében végzett munkájának elismeréseként öt ízben részesült nemzeti kitüntetésben.