Kalandra vágyó lelkek vitorlás kalandjai

2012-ben a 24 éves Xiao Shuyao (Hsziao Su-jao) utazási naplója szinte vírusként terjedt az interneten. A lány képekkel és szövegben osztotta meg gazdag élményeit, amit orzágszerte megtapasztalt, látott és halott kilenc éven át tartó utazásai során. Naplója a netezők ezreit vonzotta, akik kifejezték elismerésüket és csodálatukat helyenként úgy fogalmazva, hogy „így kell élni!”, „fel akarok mondani és utazni akarok én is!” Nem sokkal később a utazási élmények könyv alakban is megjelentek.

Ugyanabban az évben az alig 24 éves félkarú Xu Jingkun (Hszü Csing-kun) önállóan átalakított tengeri vitorlás hajójával befejezte egyéni körutazását a kínai tenger körül. Xu ezzel az első olyan kínai lett, aki véghezvitte a legkiterjedtebb civil „hajókázást” a kínai tengeri területeken.

Ez az utazásra és kalandra vágyó két lélek azután találkozott egymással, és együtt, egy párt alkotva még hihetetlenebb kalandokra vállalkoztak világkörüli útjukon. 2017 és 2020 között 34000 tengeri mérföldet hajóztak vitorlásukkal, több mint 40 országot érintve.

Xiao Shuyao

Első egyéni túrájára 2004-ben indult az egyetemi téli szünetben. 2012-ig, miután négy éven át csak utazott, 32 kínai tartományt és autonóm régiót járt be, csak a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területet és Tajvant hagyta ki. Egyetemi tanulmányai idején részmunkaidőben dolgozott, hogy pénzt gyűjtsön az utazásokra, de a szüleitől is kapott némi anyagi támogatást. Miután azonban befejezte az egyetemet, egy jüant sem kért tőlük, mert szabadúszóként néhány utazási magazinban publikált, s ezzel képes volt fedezni az utazásai költségeit. Elmondása szerint 4-5 hosszabb utazásáról szóló, különböző magazinokban megjelent cikkeivel mintegy 300 ezer jüant keresett. Ezt a pénzt is további utazásaira költötte.

Az interneten megosztott utazási naplójában található egy terjedelmes lista azokról a helyekről, ahol járt. A lány például felkeresett több mint 40 ősi várost. Amikor látni akarta a tengert, utat tervezett a kelet-kínai tengerpart menti tartományokba. Xiao Shuyao élvezte ezt a fajta egyéni utazást, „baráti társaság nélkül a helyzet arra késztetett, hogy több ismeretlennel keressem a kapcsolatot útközben” – mondta.

Xiao visszaemlékezésében elmondta, az utolsó egyetemi évében történt vele az, ami végül teljesen más irányba fordította az életét. Amikor egyik barátnője ruhaboltot nyitott az egyetem közelében, ő is segített neki az üzletben. Portrékat rajzoltak, ruhákat alakítottak át és személyre szabott kiegészítőket készítettek a vevőiknek. Akkor tudatosult először benne, mennyire örömteli dolog olyan tevékenységet folytatni, amit élvez. Ezért aztán lemondta a köztisztviselői állásinterjúját és úgy döntött, teljesen más életet fog élni.

„Fiatalabb koromban hátizsákkal sokat utaztam az országban, majd úgy döntöttem, hogy a déli Hainan (Hajnan) tartományi Sanyaban (Szanja) és a délnyugat-kínai Yunnan (Jünnan) tartományi Lijiangban (Licsiang) nyitok egy kis vendéglőt, kávézót. A sanyai vendéglő lényegében a parton, két jachtklub között található, ahová a vitorlázók és más hajósok jártak. Akik oda betértek sokat meséltek nekem az útjaikról. Ezeket hallgatva nem győztem álmélkodni mint szárazföldön élő és utazó. Ekkor már kísértést éreztem arra, hogy belekóstoljak a vitorlázásba, és attól kezdve fokozatosan egyre közelebb is kerültem hozzá” – mondta Xiao Shuyao.

Xu Jingkun

Xu Jingkun egy hegyek közötti faluban született és nőtt fel, s 12 éves korában egy balesetben elvesztette a bal alsó karját. Az életét azonban ez nem pecsételte meg véglegesen. Sőt! Fogyatékossága motiválta több fizikai kihívás elfogadására. Tinédzserként csatlakozott a Shandong (Santung) tartományi atlétikai csapathoz, később pedig bejutott a nemzeti vitorlás válogatottba. 2008-ban a pekingi olimpián Xu kínai zászlóvivőként és vitorlás csapatvezetőként vezette be a kínai olimpiai válogatottat a megnyitó ünnepségre a vízi sportoknak otthont adó Qingdaóban (Csingtao).

2015-ben Xu egy 6,5 méteres vitorlással részt vett a világ egyik legnehezebb egyéni egykezes vitorlás versenyén, a Mini Transat 650-en, amelyen a vitorlázóknak át kell hajózniuk az Atlanti-óceánon Franciaországtól Brazíliáig úgy, hogy semmilyen gépi eszközt, műholdas telefont és egyéb kommunikációs berendezést nem használhatnak és természetesen a csúcstechnológiai berendezéseket is nélkülözniük kell. Ez olyan nehéz feladat, mintha egy hangya bambuszlevélen lebegve igyekezne „túlélni” a Duna budapesti szakaszán. Xunek sikerült, és így ő lett a világ első félkarú vitorlázója, aki valaha is sikerrel vett részt ezen az óceáni átkelő versenyen.

2017-ben a Németországban megrendezett para-világbajnokságon Xu Jingkun a negyedik helyen, Kína legjobb eredményével végzett. Még abban az évben elindult egy katamarános tengeri utazásra és az azt követő három évben több mint 34 ezer tengeri mérföldet tett meg – ezúttal a felesége, Xiao Shuyao társaságában.

„Mi magunk vettünk egy hajót. Ez volt az első alkalom, hogy kínaiak ily módon indultak világkörüli útra. A kapitány, vagyis a férjem, és én, mi ketten fizettük a költségeink nagyobb részét. Katamaránunk három hálószobával, konyhával és nappalival volt felszerelve, és egy évre elegendő élelmiszert tároltunk benne. Kicsi koromban mindig gyengén teljesítettem a testnevelésórán, nem vagyok bátor és még most sem tudok úszni. Ráadásul a vízen súlyos tengeri betegségem van. Szinte minden olyan tulajdonsággal rendelkezem, amelyek alapvetően alkalmatlanná tesznek a tengeri hajózásra” – mondta nevetve Xiao.

Xiao első könyve, a Homeland from Afar, egyéni utazási kalandjairól szólt, aztán nemrégiben „tanúként” megírta második könyvét, Az alázatos álmodozó-t, egy történetet a félkarú férje álmának folytatásáról. Xu Jingkun most éppen következő álmának negvalósítására törekszik: a Vendée Globe megszakítatlan egyéni világkörüli vitorlás versenyen szeretne indulni. Célja, hogy egy kínai név is szerepeljen a versenyzők listáján, akik befejezték ezt a nemzetközi extrém vitorlás versenyt. Világszerte több mint 500 ember járt a világűrben, de eddig csak körülbelül 70-en fejezték be a Vendée Globe-ot. „Az élet nem adott nekem lehetőséget a választásra, ezért én lehetőséget adok az életnek, hogy engem válasszon” – fogalmazott Xu.

„A vitorlázás szórakoztatónak tűnik az emberek képzeletében, de valójában nehéz és fárasztó dolog. Kolumbia tengerén ráadásul találkoztunk kalózokkal is, akik mintegy 30 tengeri mérföldön át követtek minket. Igazából a legtöbb vitorláshajón vannak fegyverek, de nekünk nem volt; csak lándzsás eszközöket készítettünk és távcsővel figyeltük őket. Nagyon idegesek voltunk, de szerencsére végül semmi rossz sem történt. Hajózásunk vége felé a világjárvány a legsúlyosabb szakaszába ért világszerte. Európában számos szigetet lezártak, ezért mivel nem tudtunk kikötni, egyenesen az Azori-szigeteket vettük célba. 31 napot töltöttünk egyhuzamban a tengeren. Ez volt a leghosszabb szakasz. Számomra a világkörüli utazásnak egyszerre megvan a fájdalma és az öröme, de amikor véget ér, többé már nem számít a fáradtság. Csak a szép dolgok maradtak meg” – összegzett Xiao.