Saihanba, a pusztaságon épített zöld csoda

A kínai fővárostól, Pekingtől északra 200 kilométerre található Saihanba (Szajhanpa) a világ legnagyobb telepített erdeje. Ez az erdészeti csoda több generáció fél évszázados munkájának az eredménye. Az egykori pusztaság végtelennek tűnő erdővé alakult, és ezzel létrejött a helyi faiskola és megvalósult a környező területek zöld gazdaságának fejlesztése.

A Saihanba erdő Hebei (Hopej) tartomány északi részén, a belső-mongol fennsík délkeleti peremén, a tengerszint feletti 1500-2067 méteres magasságban fekszik 74,7 ezer hektáron. Egykor sűrű erdő borította a tájat patakokkal. A Liao- és Jin-dinasztia (Liao és Csin) korában (i. u. 916-1234) „ezer kilométeres fenyőerdőnek” hívták. A nomád mongolok uralmától, a Ming-dinasztiától a Qing-dinasztiáig (Csing) az erdő császári vadászmezőként szolgált. A Qing-dinasztia utolsó szakaszában a földművelés miatt egyre szűkült az erdők területe. A második világháborúban a japán hadsereg letarolta a kínai erdőket, ráadásul erdőtüzek is pusztítottak a területen. Az ország felszabadításáig semmi sem maradt az ősi erdőterületből. A fakitermelés és az elsivatagosodás miatt a föld egyre terméketlenebb lett, a klíma szárazabbá vált. A sivatagi homokot évtizedeken át a szél Pekingbe is elfújta, hiszen az 1400 méterrel a tengerszint feletti fennsíkon lévő Hunshandak-sivatag (Hunsandak) alig 180 km-re van Pekingtől.

Saihanba 1962-ben

A „Saihanba” név a mongol és mandarin nyelv használatának kombinációjából született. Szépséges és magas hegyvidéket jelent. Az elmúlt fél évszázadban történt telepítéseknek köszönhetően az erdőt helyreállították és a térség újra népszerű kirándulóhellyé vált. Idén augusztus második felében Xi Jinping (Hszi Csin-ping) kínai elnök szemleútján felkereste a Saihanba erdőt. Itt arra biztatta az erdőtelepítőket, hogy adják át a rugalmasság szellemét az új generációknak, a jövőbeni célok elérése érdekében.

A fenyő- és nyírerdő ölelésében itt nyáron is hűvös van. Nehéz elképzelni, hogy milyen lehetett a vidék és a klíma ötven évvel ezelőtt, amikor az erdőtelepítők első csapata ide költözött.

Az első erdőtelepítő csoportot hivatalosan 1962-ben hozták létre, 369 ember alkotta. Sok fiatal volt köztük, akiknek az átlagéletkora 24 év alatt volt. Ők voltak az akkori puszta első letelepedett építői. Zhao Zhenyu (Csao Csen-jü) volt az egyikük.

„Eleinte nem gondoltam, hogy ennyire nehezek lesznek az körülmények és ennyire más az éghajlat. Télen a leghidegebb időben volt, hogy mínusz 43,5 Celsius fokot is mértünk, a szél nagy hópelyhekkel fújt. Ha nem takartuk volna jól be az arcunkat, fagydaganataink lettek volna. A feleségemmel együtt a faiskolában dolgoztunk. Akkoriban itt nem voltak óvodák, az éppen ráérő szomszédoknál hagytuk a gyerekeinket. Most, hogy visszagondolok, talán nem volt okos dolog, hogy csak egy valamivel foglalkoztam egész életemben, de egy cseppet sem bánom. A mi munkánk nélkül nem létezne ez az erdő” – jegyezte meg Zhao Zhenyu.

Az erdők fontos szerepet játszanak az ökorendszerben. A Kínai Erdészettudományi Akadémia becslése szerint a Saihanba erdő évente 137 millió köbméter vizet tisztít meg a Peking-Tianjin-Hebei (Peking-Tiencsin-Hopej) térség számára. 747 ezer tonnányi szén-dioxidot dogoz fel, és két millió ember számára biztosíthatja az egy évi lélegzéshez szükséges oxigénmennyiséget. Meteorológiai adatok azt mutatják, hogy e zöld védőfalnak köszönhetően tavasszal Pekingben a homokviharos napok száma 70%-kal csökkent az 1950-es évekhez képest. Az erdőben összesen 1757 fajta növény és állat található – olyan, mint egy természetes génbank.

Xi Jinping azt hangsúlyozta, hogy a kínai mesterséges erdősítés területe a legnagyobb a világon, ami hatalmas teljesítmény. Ez az óriási telepített erdő, amellyel a természet megőrzésének tipikus példáját hozták létre a világon, hatékonyan állítja meg a Hunshandak-sivatag déli irányú terjeszkedését. Emlékeztetett rá, az ottani erdőtelepítők megszerezték az ENSZ legnagyobb megtiszteltetését, megkapták a Föld bajnoka díjat. Xi elnök arra bátorította a jelenlegi erdőtelepítőket, hogy továbbra is bátran vegyenek részt az állami erdőiskola reformjában, a zöld fejlesztésben, a szén-dioxid-megkötés kapacitásának megerősítésében, hogy még hatékonyabb ökológiai zöldövezetet hozhassanak létre.

A tűzvédelem mindig kiemelt fontosságú volt és lesz is az erdőgazdálkodásban. Az erdőben infravörös tűzjelző radar, videokamerás megfigyelő rendszer és sok egyéb technológiai eszköz működik, de a rendszeres járőrözéseket is folytatják. Az erdőőrök az erdővédelem „szemei”. Munkájuk nem könnyű, magányos feladat. Yu Cheng (Jü Cseng) az erdővédelmi szolgálat tagja.

Az 57 éves Yu Cheng apja ugyanott dolgozott, elsőgenerációs erdőgondozó volt. Yu pedig immár 20 éve dolgozik ebben a munkakörben. Szerinte a magány és a monotónia a legnagyobb probléma ebben a munkában. Mindennap 24 órából 19 órát telefonál az erdő ügyeletére, hogy 15 percenként ellenőrizze, nincs-e tűz az erdőben.

Yu Cheng kollégája, a 63 éves Zou Chun (Cou Csün) 1977-ben kezdett a Saihanba erdőben dolgozni, 2019-ben ment nyugdíjba.

„Minden gödröt megszámoltunk és fákat ültettünk. Mindannyian ott ettünk és aludtunk a hegyekben. Mindezt a kopár góbi sivatagra építettük. A faültetők több évtizedes erőfeszítéseinek köszönhetően ez a kietlen föld hatalmas fatengerré vált. Büszke vagyok rá, hogy az erdőtelepítők egyike lehettem. Én ugyan már nyugdíjas vagyok, de a gyerekeim még mindig itt vannak, folytatják a munkánkat” – mondta Zou Chun.

Az 1989-ben született Zou Jianming (Cou Csien-ming) Zou Chun fia. Ő már családjának harmadik generációja, aki a Saihanba erdőőreként dolgozik. Az erdősítés mindennapi történeteit hallgatva nőtt fel, és megértette az erdőőrök fontos szerepét és kötelességét. Miután befejezte tanulmányait a Hebei Mezőgazdasági Egyetemen, Zou átvette a „stafétát” az édesapjától.

„Itt születtem és élek, ahol a nagyapám fát és bokrokat ültetett, vízfolyásokat és növényzetet gondozott. Az apám második generációs erdőtelepítő. Miközben továbbra is védjük ezt az erdőt, gondoskodnunk kell arról, hogy fenntartható módon adjuk át az erdőt a jövő generációinak. Ezt a mi generációnk felelősségének és küldetésének tekintem” – állapította meg Zou Jianming.

A mai Saihanba erdő területén összesen 1972 erdei munkás él és dolgozik. 1500 családnak saját háza van a terület központjában lévő városban, ahol többnyire az idősek és a gyerekek élnek. A közel 60 éven át tartó erőfeszítések eredményeként az erdő hatalmas társadalmi hasznot hozott. A csemeték nevelése, az ökológiai turizmus, az erdőgazdálkodás és a szállítás sok munkalehetőséget teremtett, ami segített a helybelieknek a szegénységtől történő megszabadulásban. Jelenleg e területen a szociális juttatások összege eléri az évi 600 millió jüant.

Saihanba erdőborítottsága az erdőtelepítés előtti 12%-ról a mára 80%-ra növekedett, aminek igen fontos szerepe van az ökológiai környezet javításában, egyúttal a szénmegkötéssel meg tudják akadályozni az üvegházhatás felgyorsulását is. Saihanba az egykori kopár föld ma már „folyó forrása, felhők otthona, virágok világa és a fák tengere; mennyország a fotósoknak és küzdőtér az erdőművelőknek”…