Liu Shouren, a juhász akadémikus, akinek Kína a finom gyapjút adó juhait köszönheti

Liu Shouren

87 éves Liu Shouren (Liu Souzsen) ma a xinjiangi (Hszincsiang) Shihezi (Sihoce) város egyik kórházának szobájában él, mert orvosi kezelésre szorul. A tudós, akit a „kínai finom gyapjút adó juhok atyjaként” ismernek, 66 éve dolgozik az északnyugat-kínai Xinjiangban.

Az egyetem elvégzésekor Liu Shouren a munkamegállapodási dokumentumra azt írta, hogy szívesen választja a legnehezebb helyet és végzi a legnehezebb munkát. Két doboz könyvvel érkezett Xinjiangba. Évtizedes kemény munkája révén lehetővé tette, hogy Kína kiváló minőségű finom gyapjút adó juhokkal rendelkezzen, és ezzel lezárt egy korszakot, amelyben Kína a csúcskategóriás gyapjút csak importból szerezhette be.

1955 novemberében a Tianshan-hegység (Tiensan) északi lábánál található Shihezi Ziniquan juhfarmon egy nem túl magas, csillogó szemű fiatal férfi leugrott egy nagy teherautóról. A 21 éves Liu Shouren, aki a Nanjing (Nanking) Mezőgazdasági Főiskolán végzett, több tíz napos viszontagságos utazás után megérkezett erre a hegyi farmra.

Shouren az egyetemen állattenyésztés szakon végzett. Apja arra biztatta, hogy a nagyvárosok jelentette kényelem helyett válassza a vidéket, ahol sok fű és sok állat van, ahol felépítheti a karrierjét. Liu a megérkezése utáni harmadik napon technikus lett.

Akkor a telepen csak a helyi kazah juhok voltak, vegyes színű vastag gyapjújuk volt ami csak korlátozottan volt használható. Az Új-Kína textilipara alakulóban volt és sürgősen szükség volt finom gyapjú alapanyagra. A Szovjetunióból importált néhány altáji finom gyapjút adó juhot elnézve Liu Shouren arra gondolt: vajon érdemes-e keresztezéssel próbálkoznia, növeszthetnek-e a kazah juhok altáji gyapjút? „A Szovjetunióból behozott altáji finom gyapjút adó juhok bőrét nem tudtuk a mi juhainkra ráadni. A kazah juhok nem változtak. A kísérlet összesen 4 generáción át tartott több mint 8 éven keresztül, mire azt lehetett mondani, hogy a kersztezés sikeres volt. Az eredményt junken finom gyapjút adó juhnak hívtuk, és kiállításra is vittük a pekingi Mezőgazdasági Kiállítási Csarnokba.”

Liu Shouren számára az első dolog az volt, hogy megtanulta a juhok terelését és megismerkedett az állatok viselkedésével. A kazak juhászok meglepetten fedezték fel, hogy a technikus Liu pásztorkodott, terelte az állatokat hegyvidéken. Alig 6 hónap telt el és Liu már 360 anyajuhot tudott egyedül terelni.

Laboratóriumuk nem volt, így összegyűjtötte a különböző méretű üres palackokat, és különféle egyszerű eszközöket készített. A lenyírt gyapjú mennyiségének ellenőrzése fontos feladat volt, de a szükséges eszközök hiánya miatt nehéz volt. Liu Xueren egy házilag bambuszból fabrikált rácsot rögzített a birkák testéhez, s úgy vágta le a gyapjút, majd csipesszel, szálanként számolta meg. Egy állatról legalább négy rácsnyi gyapjút vágott le, és minden rácson 500-1000 darab gyapjúszálat számolt.

Annak érdekében, hogy megtalálja a legelőket, amelyeket a juhok jobban szeretnek, több mint 170 fajta legelőt járt végig. Hét napon át vándorolt a Tianshan-hegység mélyén az ideális legelő felkutatása céljából. Az évek során Liu több mint 60 ezer adatot gyűjtött, rögzített és elemzett. Létrehozta az altáji juhok ötgenerációs törzskönyvét, és számtalan hibrid kísérletet végzett.

1957 őszén egy finom gyapjút adó hibrid bárány született a Ziniquan farmon. Abban a pillanatban Liu Shouren mintha csak a gyermekét látta volna meg, gyorsan odaszaladt és átölelte a kis állatot és letörölte a bárányt egy törülközővel. Nagyon megszerette.

Liu Shouren

Liu nagyon örült, ugyanakkor tudta, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján évtizedekig, sőt több száz évig is eltarthat egy új fajta juh kitenyésztése. Az első hibrid bárányok színe és megjelenése az ősökét idézte, a második generációs bárányok 40%-a elpusztult… Liu folyamatosan összesítette a tapasztalatokat és folytatta erőfeszítéseit. 1965-ben a hibrid bárányok túlélési aránya már 98%-ra nőtt, 1968-ban pedig az új fajta finom gyapjút adó juhokat már kiállították a pekingi Mezőgazdasági Kiállítási Csarnokban. Ezután a kínai Mezőgazdasági Minisztérium ezeket a juhokat hivatalosan junken finom gyapjút adó juhoknak nevezte el. Liu több mint tíz éves kemény munka után ért tehát eredményt.

Liu Shourennek hamarosan új célja volt: hogy a világ legjobbjának tartott ausztrál merinói juh bőrét „varázsolja” a junkenek testére. 15 év múlva, 1985-ben a Liu által vezetett kutatócsoport már sikeresen megkezdte a kínai merinói finom gyapjút adó juhok tenyésztését. Ez a fajta gyapjú elérte az ausztrál merinói teljesítményét, a világ élvonalába tartozik. „Ez a Liu Shouren akadémikus által kitenyésztett kínai merinói juh. Az ezektől a juhokról lenyírt gyapjút manapság nagy mennyiségben használják a kínai textiliparban. A kínai merinó juhok a kínai gyapjú stratégiai tartalékát jelentik, Ausztrália és Új-Zéland így nem képezhetnek monopóliumot a kínai gyapjú piacon.”

Liu Shouren és a csapata 2 fajta olyan finom gyapjút adó juh tenyésztésében volt sikeres, amelyeket elterjesztettek Kína 25 tartományában. Ezzel több mint 5 milliárd jüan gazdasági hasznot termeltek.

1989-ben Liu Shouren a Xinjiang Agrártudományi Akadémia dékánja lett. Amikor megérkezett, még nem volt doktor az egész akadémiában. Miután megválasztották a Kínai Műszaki Akadémia akadémikusává, Liu Shouren doktorokat kezdett nevelni a Nanjingi Egyetemen, a Shihezi Egyetemen és más egyetemeken. Liu arra törekedett, hogy ezek a tehetséges fiatalok a pekingi és sanghaji nagy laboratóriumokban is tapasztalatokat szerezzenek. Korábban a zhejiangi (Csöcsiang), nanjingi egyetem is meghívta Liu Shourent, de a professzori állást elutasította, mondván, egy tudós elveszíti valódi értékét, amikor elhagyja a szakma gyakorlását. Ezért Xinjiangban maradt.

Liu szellemétől ihletve több mint egy tucat kutató tért vissza a Xinjiangi Agrártudományi Akadémia állattenyésztési és állatorvosi intézetébe a diploma megszerzése után. 2016-ban létrehozták a juhgenetika fejlesztése és az egészséges tenyésztés állami laboratóriumát ebben az intézetben. Liu Shouren került az élére. A laboratórium nyújtotta lehetőség nagy lökést adott az ott dolgozó szakembereknek.

A kórházban élő idős akadémikus sokat gondol a juhaira. Amikor a munkatársai meglátogatják, ragyog az arca, amikor az állatokról beszél.