Idén 100 éves a doktornő, aki egész életen át küzdött a leprával

Egy csésze kávéval, egy almával kezdi a napot az idén 100 éves doktornő. „A reggelim kávé, alma és tej, semmi más. Négy évig tartózkodtam az Egyesült Államokban, és még mindig megvan ez a szokásom" - mondta a lepra megelőzésének és kezelésének világhírű szakértője, Li Huanying (Li Huán-jin).

Li 1921-ben született Pekingben, elvégezte a hazai orvostudományi egyetemet, majd az amerikai Johns Hopkins Egyetemet is. Kiváló eredményének köszönhetően oktatója ajánlására 29 éves korában az Egészségügyi Világszervezet tisztviselője és a nemi betegségek szakértője lett. A hétéves mandátum lejárta után Li Huanying visszautasította az Egészségügyi Világszervezet további meghívását. 1958-ban egyedül tért vissza hazájába, anélkül, hogy szólt volna szüleinek és négy kisebb testvérének, akik akkor már kivándoroltak az Egyesült Államokba.

„Kínai állampolgár vagyok, Pekingben születtem. Nem felejthetem el a szülőföldemet. A harmincas éveimben tértem vissza, a legmegfelelőbb életkorban. Ha 40 évesen jövök haza, miután elég sok pénzt kerestem az ENSZ-ben, akkor már túl öreg vagyok. A legjobb időmet a hazámnak akartam szentelni. A szüleim eljöttek Kínába, és el akartak vinni az Egyesült Államokba, de nem mentem. Ragaszkodtam ahhoz, hogy Kínában maradjak, mert az országnak szüksége volt rám.”

Miután visszatért Kínába, Li fertőző betegségek megelőzésével és kezelésével foglalkozott. 1978-ban Li Huanyinget elküldték a Pekingi Barátság Kórház Trópusi Orvostudományi Intézetébe, akkor kapcsolatba került a leprával. A lepra ősi fertőző betegség. A betegek keze, lába és bőre fekélyesedik és sorvad, az arc összeomlik és eltorzul. Az ősi időkben Európában is, Kínában is a betegeket ördögnek tekintették. Nemcsak ritkán kezelték a betegeket, hanem zárt helyre vitték és elhagyták őket, hogy magukban éljenek tovább vagy haljanak meg. Egyes betegeket élve égettek el vagy élve temettek el. Amikor a Kínai Népköztársaságot 1949-ben megalapították, Kínában 520 ezer leprás volt.

A délkelet-kínai Jünnan tartománybeli Mengla járásban tucatnyi kisebb-nagyobb falu van. Ezek a falvak már régóta elszigeteltek voltak a külvilágtól, mert sok leprás ember élt itt. 1979-ben Li Huanying először lépett be ezekbe a falvakba, és nemcsak az Egészségügyi Világszervezet által támogatott ingyenes gyógyszereket hozta el a helyi lakosoknak, hanem kézfogásokat és öleléseket is. „A lepra fertőzőképessége korlátozott, megelőzhető, gyógyítható és nem szörnyű. A betegekhez fordulok, karantén nélkül kezelek, meg lehet szüntetni a betegek szomorúságát és fájdalmát, valamint a társadalmi megkülönböztetést”, mondta Li Huanying. Yuan Lianchao (Jüen Lien-csao), Li Huanying asszisztense így emlékeztetett:

„Először kezet fogott, néhány beteg első reakciója az volt, hogy néhány lépést hátralépett, szégyellték magukat. De Li orvos ragaszkodott kézfogáshoz, megsimogatta a betegek vállát, és még meg is ölelte őket. Miért? Hogy a beteg meggyőződhessen róla, hogy a betegség gyógyítható. Ezenkívül a helyi tisztviselőknek meg kellett mutatni, hogy a lepra nem szörnyű. Nem szavakkal bizonyította az álláspontját, hanem tettekkel.”

Hogy jobb kezelési módszert találjon, Li Huanying mert újítani is. Kombinálta a fejlett külföldi kezelési módszereket Kína adottságaival, megtalálta a „rövid távú kombinált kemoterápia” nevű kezelést, amely szerint a beteg 24 hónapig szed gyógyszert. Az új kezelésnek köszönhetően a kínai leprás betegek száma 110 ezerről tízezernél kevesebbre csökkent, az éves kiújulási arány csak 0,03% lett, ami jóval alacsonyabb, mint a WHO 1%-os szintje.

Li Huanying és a lepra kezelésével foglalkozó helyi dolgozók erőfeszítéseivel kétéves kezelés után Mengla járásban minden leprás beteg megkapta a helyi egészségügyi szerv által kiadott „gyógyító tanúsítványt”. Li vitathatatlan tényekkel bizonyította, hogy a „rövid távú kombinált kemoterápia” hatékonysági aránya 100%. 1994-ben ezt a terápiát világszerte népszerűsítették. 2007-ben Kína bejelentette a világnak, hogy több mint 50 éves kemény munka után a leprás betegek száma 6300-ra csökkent, és Kína végre kikerült a lepra korából.

A lepra megelőzésében és kezelésében nyújtott kiemelkedő hozzájárulása miatt Li Huanying elnyerte a Nemzeti Tudományos és Technológiai Haladás első díját, a Nemzeti Orvosi Etikai Modell, az Idők példaképe és más kitüntetéseket. 2016 szeptemberében Pekingben rendezték meg a 19. Nemzetközi Leprakonferenciát, amelyen Li Huanying a kínai lepra megelőzéséről és kezeléséről szóló életműdíjat kapott.

A százéves Li Huanyingnak most is van még egy kívánsága, hogy visszatérjen Jünnanba, ahol egykor dolgozott. Törődik a meggyógyult leprás betegekkel, és még jobban a lepra patogenezisével, amelyet még nem találtak meg a világon. De mivel már nagyon idős, a kórháza már nem merte odaküldeni, csak helyi járványmegelőző dolgozók érkeznek Pekingbe, hogy jelentést tegyenek neki.

Jelenleg Kínában kevesebb mint 3000 leprás ember él, de Li Huanying álma a lepra nélküli világ megvalósítása. Ennek érdekében továbbra is dolgozik. Bár 2014-ben elintézte a nyugdíjazási papírmunkát, még minden nap bemegy Pekingi Barátság Kórház Trópusi Orvostudományi Intézetébe dolgozni, nem akarja elengedni a kutatásait és a betegeket. „Remélem, hogy az életemben még lesz lehetőségem meglátogatni azokat a helyeket, ahol még küzdenek a lepra ellen. Hajlandó vagyok továbbra is segíteni, amennyit csak tudok. Ha otthon ülök, regényeket olvasok, tévét nézek, az nekem időpazarlást. Miért ne tegyek valami értelmesebbet?” - mondta a 100 éves Li Huanying.