Hajótöréstől a tengeri selyemútig
Az elmúlt években Kína intenzíven törekedett a víz alatti régészet fejlesztésére miközben hosszú ideje eredményes együttműködést folytat más országokkal is a közös víz alatti régészeti kutatások területén. A víz alatti régészetnek nélkülözhetetlen szerepe volt a Déli Song-dinasztia (Szung) (1127-1297) idején épült, majd gazdag rakományával elsüllyedt Nanhai-1 (Nanhaj) számú hajó megmentésében és feltárásában. A 30 méter hosszú és 10 méter széles Nanhai-ra (jelentése: Dél-kínai-tenger) 1987-ben találtak rá 25 méter mélyen a tengerben, az ősi kínai tengeri selyemút kiindulópontjához közel. A víz alatti régészetnek így szerepe volt abban is, hogy Quanzhout (Csüancsou) – a világ tengerkereskedelmi központja a kínai Song és Yuan (Szung és Jüan) dinasztiában – felkerült az UNESCO kulturális világörökségek listájára.
A Kína és Szaúd-Arábia közötti többdimenziós – szárazföldi, tengeri és légi – közös régészeti projektje a Keletet és Nyugatot összekötő ősi kereskedelmi útvonalon fekvő al-Serrian kikötő feltárása fontos lépés a tengeri selyemút mentén fekvő országokkal folytatott régészeti kutatások sorában. Jiang Bo (Csiang Po), az ICOMOS (Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa) alelnöke, egyben a Shandong (Santung) Egyetem kulturális örökség intézetének professzora, a kínai-szaúd-arábiai közös régészeti kutatócsoport kínai vezetője szerint a közös régészeti kutatás igen termékeny volt.
„2017-től 2019-ig, két alkalommal végeztünk kutató munkát és ásatásokat az al-Serrian kikötőnél. E tevékenységeket nemcsak a szárazföldön, hanem víz alatt is folytattuk és légi távérzékelési technikát is alkalmaztunk. Felfedeztük a tengeri selyemút futóhomokkal betemetett kikötőromját és feltártunk rengeteg, a tengeri kereskedelemhez kapcsolódó tárgyat. A legfontosabb számunkra az volt, hogy kínai porcelánokat is találtunk, ami élő bizonyítéka a Kína és a Vörös-tenger közötti egykor virágzó kereskedelemnek” – mondta professzor Jiang.
Mahdi Alqarni, a közös régészeti csoport szaúdi vezetője szerint a kutatás eredményei igazolják, hogy a Kína és az arab világ közötti kulturális és kereskedelmi cserekapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza. Ezzel együttt a gazdag leletanyag jó inspiráció a további mélyreható ásatásokhoz és az ország történeti kutatásához.
„A szaúd-arábiai nép számára nagyon fontos ez a projekt. A Kínától a Vörös-tengeren át haladó ókori kereskedelmi csatorna, vagyis a tengeri selyemút, nagymértékben hozzájárult a két fél közötti kulturális és kereskedelmi együttműködéshez. E régészeti kutatás eredményei pontosan ezt igazolták” – fogalmazott Alqarni.
A víz alatti régészet a szárazföldi régészet kiterjesztése a vízi területekre, ugyanakkor egy interdiszciplináris tudomány, amely számos más tudományág – például a tengeri kutatási technológia és a búvár- és víz alatti műszaki technológia – együttes alkalmazását feltételezi.
Mindez a 20. század 80-as éveiben indult fejlődésnek Kínában, és az azóta eltelt több mint 30 évben sikerült komoly előrelépést tenni e területen. Az egyik legfontosabb és leglátványosabb siker éppen az elsüllyedt Nanhai-1-es számú hajó integrált mentése és az abból feltárt emléktárgyak kutatása.
„A Nanhai-1-es számú hajó, amely Quanzhouból indult és még a guangdongi (Kuangtung) tengeri területen elsüllyedt, eredetileg Délkelet-Ázsia irányába, illetve az Indiai-óceán felé tartott. A hajóból feltart ereklyék visszatükrözik az akkori Quanzhou-kikötő életét, belőlük tisztább képet kaphatunk az ősi tengeri kereskedelem részleteiről. Érdemes megemlíteni, hogy a gondos munkának köszönhetően a hajón a Déli Song-dinasztia korából emberi hajszál maradványait is megtaláltuk. Ez ugyancsak gazdagíthatja ismereteinket. A hajó szállítmánya képet ad az ókori tengeri kereskedelemről; találhatók voltak rajta porcelán edények, selyem-, vas- és fémáruk, lakk termékek, valamint az arany- és ezüst tárgyak is. Nagy részük ki is van állítva, az érdeklődők megnézhetik őket a Kuangtungi Tengeri Selymút Múzeum akváriumában” – tájékoztatott Jiang.
A víz alatti régészeti eredmények sokat nyomtak a latban, amikor Quanzhou – 20 év után – felkerült az UNESCO-világörökség listájára, az 56. kínai világörökségként. A 10.-14. században Quanzhou a tengeri selyemúton a „Kelet legnagyobb kikötőjeként” is ismert volt. A város számos történelmi örökséggel rendelkezik, s a víz alatti régészeti leletek lényegében összekötik ezeket a történelmi töredékeket. Jiang Bo erről is beszélt.
„Quanzhou-kikötő környékén is végeztünk régészeti kutatásokat, és találtunk egy vasgyártásban használt olvasztót és egy porcelánok előállítását szolgáló kemencét is, ahol a külföldi piacra szánt porcelánokat égették. Quanzhou városban egyébként sok más történelmi ipari helyszín is található, így például vas- és bádoggyártó helyek a +Datie utcában+ és +Daxi utcában+, amelyek még ma is használatban vannak. Amikor megláttuk a Nanhai-1-es számú hajó rakományából az ókori lakkárukat és bádog termékeket, rögtön társítottuk őket a quanzhou-i kézműves műhelyekkel. Ezért is mondom, hogy a régészeti eredmények gazdagították megértésünket a kikötői romokról és a tengeri kereskedelemről is.”
Jiang szerint a kínai víz alatti régészeti technológiában és a szakemberek képzésében is gyors haladás tapasztalható. Eddig már 145 kínai víz alatti régész végzett, emellett Kenyából, Szaúd-Arábiából, Iránból, Kambodzsából, Thaiföldről és Németországból is érkezett összesen 8 hallgató, akik szakmai végzettséget szereztek Kínában. Miután nehéz víz alatti gyakorlatokon vettek részt, megkapták mind a nemzetközileg hitelesített búvárbizonyítványt, mind a víz alatti régész bizonyítványt, amelyet az Állami Kulturális Emlékek Iroda adott ki. „Ezek a szakemberek nagyon magas szintű víz alatti munka elvégzésére képesek” – állapította meg a professzor, hozzátéve, hogy a Shandong Egyetem azt tervezi, hogy a jövőben különös hangsúlyt feketet a víz alatti régészeti kutatásokra, és nagyobb számban fog régészeket képezni, hogy még több kiművelt szakember foglalkozhasson a tengeri selyemút tanulmányázásával és bekapcsolódhasson a más országokkal folytatott együttműködésekbe.