Hogyan változtatott meg egy kis falut női vezetője és fényképezőgépe?

A ma 48 éves Leng Juzhen (Leng Csü-csen) vágya mindig az volt, hogy egyszer író legyen. Hat évvel ezelőtt azonban hozott egy döntést, ami teljesen más irányba, egy kis faluba vezette. A település szülővárosának, az északkelet-kínai Heilongjiang (Hejlungcsiang) tartománybeli Shuangyashannak a (Suangjasan) közelében fekszik.

2015 decemberében érkezett meg Xiaonanheba (Hsziaonanho) és lett a falu elsőszámú vezetője. Leng teljesen le volt nyűgözve az ottani festői környezettől, a hegyektől és folyóktól. Fényképezőgépével sokat bolyongott ebben a Kína északkeleti határán található faluban azon gondolkodva, hogy hogyan tudná kihasználni a helyi erőforrásokat úgy, hogy Xiaonanhe vonzó legyen a turisták számára.

Leng Juzhen

„Akkoriban azt gondoltam magamban, hogy egy ilyen szép falu nem maradhat szegénységben. Az emberek talán emlékeznek, hogy egy nagy fotóstáskával jöttem, benne volt a digitális tükörreflexes fényképezőgépem, amelyet már régóta használtam. Mindig úgy gondoltam, hogy fotóimmal valósághűen meg tudom mutatni a szememben legszebb tájakat. Emlékszem, az első félévben minden este összeültünk a falu vezetőivel és arról beszélgettünk, hogyan tudnánk tudatni a „világgal”, hogy létezik egy Xiaonanhe nevű csodaszép falu a Dadingzi-hegy (Tatingce) lábánál!” – emlékezett vissza Leng.

Egyes falubelieknek, mint például Chen Zhaojunnek (Csen Csao-csün), eleinte nem tetszett Leng kicsit „nagyképű” hozzáállása. „Nem is értettem, mi szépet látott ebben a kopott kis faluban. És azt sem hittem, hogy tényegesen képes lesz a falunk vezetőjévé válni” – jegyezte meg Chen. Sokan éreztek hasonlóan Leng Juzhen iránt, úgy vélték, azért jött a faluba, hogy jól mutasson majd az önéletrajzában egy kis településen szerzett tapasztalat. Ezért amikor Leng felvetette ötletét egy turisztikai szerveződés létrehozásával kapcsolatban, a több mint 400 falusi többsége egyáltalán nem mutatott érdeklődést.

Bár néha nehéz volt, a xiaonanhei emberek hozzászoktak ahhoz, hogy szegény életet élnek, nem igazán akartak a körülményeiken változtatni. És valójában a változtatáshoz szükséges kellő magabiztosság is hiányzott belőlük. Évről évre mintegy 1300 hektárnyi kopár földet műveltek, idejük nagy részét ivással és mahjongozással, vagyis társasjátékozással töltötték a szomszédokkal.

Xiaonanhe falu a több száz piros lampionnal

Annak érdekében, hogy több falusit is érdekeltté tegyen, illetve bevonjon elképzeléseinek megvalósításába, Leng keményen dolgozott, és egyebek mellett rábeszélte Dong Lianyinget (Tung Lien-jing), akinek nagy tekintélye volt a faluban, hogy vezesse a helyi turisztikai szervezet egyik részét.

„Folyamatosan kerestem az újabb és újabb helyszíneket a legjobb fotók elkészítéséhez. Lassan éreztem a falubeliek támogatását is, s amikor Dong Lianying értesítést küldött WeChat üzenetküldő csoportunkban, hogy mindenki kapcsolja fel a lampionját az udvarán, az összes lampion egymás után világítani kezdett... Így született a fotó egy dombtetőről Xiaonanhe faluról, ahol több száz piros lampion égett. A fénykép pedig hirtelen gyors ütemben terjedni kezdett az interneten. Ezek a fotók hozták meg az első látogatóinkat” – mondta Leng.

Leng elképzelése végül eredményesnek bizonyult. A falubeliek egy része elfogadta az ötletét, hogy új arculatot adjanak a falunak. Hagyományos papírkivágásokat ragasztottak az ablakaikra, és vörös lampionokat függesztettek az ereszek alá… Miután a lampionokkal megvilágított Xiaonanhe faluról készített fotókat közzétették és elterjesztették a közösségi médiában, a közeli amatőr fényképészek elözönlötték a falut a tavaszünnep idején, s igyekeztek a legjobb helyet megtalálni a fényképeik elkészítéséhez.

„Azután a szomszédos városok és megyék fotós-, turista- és természetjáró csoportjai is meglátogattak bennünket, akiknek mi megnyitottuk az ajtóinkat, ők pedig a mi szemünket és a szívünket. Azt mondanám, hogy ők adták nekünk az önbizalmat. Rájöttem, hogy az erőforrásaink felfedezéséhez nem csak megfelelő szemekre van szükség, hanem a gondolkodni és tenni merő szívekre is” – fogalmazott Leng Juzhen.

Aztán jöttek a tévés stábok is Heilongjiang tartományon kívülről, s néhányan közülük úgy döntöttek, hogy alkalmi stúdiókat alakítanak ki a faluban, így új turisztikai látványosságokat is teremtettek. A falubeliek mindeközben egyre több bevételhez jutottak, Leng Juzhen pedig végül elnyerte bizalmukat, úgyis mint a falu felelős tisztviselője. A falubeliek minderre így emlékeznek:

„Az elején azt mondták, hogy több mint 600 turista jönne a falunkba, amit mi nem hittünk el, de valóban eljöttek annyian. Olyan nyüzsgés volt itt, amilyen még soha azelőtt.”

„Azt hiszem, ha így haladunk tovább Leng asszony vezetésével, Xiaonanhe falu napról virágzóbb lesz.”

„Őszintén szólva, nem is álmodtam arról, hogy ennyit kereshetek. Mondhatom, hogy elégedett vagyok!”

„Mostanában a falunk sokkal rendezettebb, szélesebbek és tisztábbak lettek az utcák. Ez így most olyan jó!” – állapították meg az ott lakók.

Bár a turisták életre keltették a szegénység ellen küzdő falut, Leng úgy vélte, hogy a fenntartható gazdasági növekedéshez egyfajta „pillériparra” is szükségük van. Mivel a falubeliek hagyományosan chilipaprikát termelnek, és mindegyik háztartásban készítenek chilis szószt, Leng úgy döntött, hogy kiegészítik a zöldségtermesztést. Így 2016-ban, az őszi aratási szezon után chili szószműhely építésébe kezdtek a faluban.

„Egyedül nem tudom az egész falut megváltoztatni, csak ha sikerül az embereket motiválttá tenni. Ez a falunk fenntartható fejlődésének kulcsa. Viszont be kellett látnunk, hogy megfelelő ipar nélkül a fejlődésünk nem biztosított. Így a kopár földön felépítettünk egy szabványosított gyárat. 2019 végén a chili szószműhely és benne a gyártósor is készen állt. 2020-ban már megrendelések alapján kezdtünk paprikát termeszteni és szószt gyártani. Most már saját márkánk is van. Mindezek együttesen megmutatták az álmok erejét!” – mondta Leng.

Két év fejlesztés és Leng kitartó erőfeszítései után a marketingcsatornák bővítésével a vállalat jól működik, a chili szósz éves értékesítése idén várhatóan meghaladja az 500 ezer üveget. Leng beszámolt arról, hogy 2016 óta több mint 50 ezer látogató érkezett Xiaonanheba, a turizmusból származó bevétel megközelítette az 5 millió jüant. 2019-re a település minden háztartása sikeresen kiszabadult a szegénységből.

A falusi emberek kézzelfogható javulást láttak az életükben. „Életem nagy részét szegénységben töltöttem. Soha nem gondoltam volna, hogy egy nap beköltözhetek egy ennyire szép házba, amelyet a falu támogatásával építettem. Arra sem számítottam, hogy a tyúkjaim tojásai olyan népszerűk lehetnek a turisták körében, hogy pillanatok alatt elfogynak” – mondta elégedetten Yang Junhua (Jang Csün-hua).

Idén augusztusban Lengnek lejárt a mandátuma Xiaonanheban. A párttitkár hat éves ott tartózkodása idején a falusiak átlagos éves jövedelme átlagosan 3000 jüanról 14000 jüanra emelkedett. Nem lett belőle író, s néha eltűnődik, mi történt volna, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy, hiszen eleinte nagyon tartott a kudarctól. De Leng úgy érzi, végül megtalálta igazi önmagát Xiaonanheban, amely ma „tele van élettel és életerővel”.