A damanok: „anyaország megmenekített minket a szegénységből, mi pedig megóvjuk a határterületét”

2021-09-30 09:15:56

A tibeti Rikazeben fekvő Csilung járásban él egy különleges embercsoport, akik több mint száz éve telepedtek meg a kínai-nepáli határterületen, nem volt személyazonosságuk, sem állampolgárságuk. Régen kopott, nádfedeles házakban laktak, és kétkezi munkából éltek. 2003. május 26-án ezek az emberek felvették a kínai állampolgárságot, ezzel a kínai állampolgárok jogait is élvezhetik. Hálából azért, hogy visszafizessék mindazt, amit az anyaországtól kaptak, úgy határoztak, hogy generációról generációra vigyázzák az anyaország határterületét.

Ennek a különleges embercsoportnak van saját neve is: a damanok. 1791-ben az akkori kínai Qing dinasztia hadserege támadást indított az ókori nepáli Gurkha csapatok ellen. A háború után több száz Gurkha katona telepedett le azon a területen. A mai damanok éppen a Gurkha katonák következő generációja, akik több mint kétszáz éve állampolgárság nélkül laktak a kínai-nepáli határterületen.

A damanok a tibeti stílusú ruhákban

A damanok a tibeti stílusú ruhákban

2003-ban a kínai államtanács jóváhagyásával a damanok hivatalosan felvehették a kínai állampolgárságot, ezzel a tibetiekhez tartoznak és az országunk „legfiatalabb” állampolgárai lettek.

Ezután a damanok főleg a kínai kormány segítségével kovács- és erdészeti munkával foglalkoztak. Statisztikai adatok szerint jelenleg összesen 59 család 194 lakosa él a damanok településén.

Ezt a települést Daman falunak is nevezik, ahol közutak és tibeti stílusú lakások épülnek folyamatosan. A falu egyik lakosa, a 66 éves Csahszi Tun-csu elmondta, hogy 18 évvel ezelőtt a damanoknak még nem volt állandó települése, de mindig úgy vélték, hogy Tibethez tartoznak, hiszen tibetiül beszélnek,

is viselnek. A damanok vágytak arra, hogy kínaiakká válhassanak. „Soha nem mertem álmodni róla, hogy egy napon tényleg kínai állampolgár leszek”- mondta Csahszi Tun-csu.

„Régen sehova sem tudtunk elmenni, hiszen nem volt személyazonosságunk. Nem tartoztunk sem Kínához, sem Nepálhoz. Amikor kikiáltották, hogy felvehetjük a kínai állampolgárságot, akkor igazán boldog, büszke voltam. Most országunk kedvezménypolitikájának köszönhetően megérkezett az orvosi ellátás, a nyugdíj, a határellenőrző támogatás, a pásztortámogatás stb.”

Miután felvehették a kínai állampolgárságot, Csahszi Tun-csu és a többi daman lakos évente különböző segítségeket kapnak a kormányzattól: újjáépítették, átalakították lakásaikat, pénzügyi támogatásokra is jogosultak.

2004 májusában országunk 1,25 millió jüanból építette az új Daman falut. A következő júliusban be is költözhettek a lakosok a teljesen új településre. Fontos még megemlíteni, hogy 2011 szeptemberében földrengés rázta meg a Daman falut. Több ház összeomlott a katasztrófa következtében. Ezt követően a helyi kormányzat 5,64 millió jüanból még erősebb, vasbeton szerkezetű házakat építettetett a damanoknak. Ezek az épületek később a 2015-es nepáli földrengést is átvészelték.

Csahszi Tun-csu tavasszal és nyáron gyógynövényeket gyűjt a szomszédos hegységben, ősszel és télen pedig faágakat a fűtéshez. Hétköznap a többi falusival együtt tibeti takarókat szőnek a termelőszövetkezetekben.

Idén Csahszi Tun-csu azt is kérte a helyi kormányzattól, hogy ne kapjon tovább pénzügyi támogatást: „országunk állandó települést adott nekem, ahol boldogan és biztonságosan élünk. Ez már elég!”

Anyaország a legszilárdabb spirituális pillér. Régen nem volt állampolgárságuk, a damanok nem fogadták el az oktatást, többnyire írástudatlanok voltak. A kínai állampolgárságot felvéve a damanok is élvezhetik a tankötelezettséget.

Csahszi Tun-csu lánya, aki Lhászában dolgozik, idén 32 éves. Unokája Csilung járásban tanul középiskolában, nagyon szorgalmas. Az egész család szeretné, ha jövőre felvennék a fiút a felsőoktatásba.

Ezzel kapcsolatban Pa Szang, a Daman falui szövetség vezetője így nyilatkozott:

„Az óvodától a középiskoláig nem fizetnek tandíjat a diákok, a költségeket az állam téríti. Emellett arra is lehetőségük nyílik, hogy a szárazföldre utazzanak tanulni. Eddig a gyerekek beiratkozási aránya elérte a 100%-ot a falunkban.”

A 75 éves Csiaco a legidősebb lakos a Daman faluban. Csiaco máig a falusi termelőszövetkezeteknél dolgozik. 21 éves fia halláskárosult. A családja főleg a kormányzati pénzügyi támogatásból és a termelőszövetkezeteknél keresett munkabérből él.

Fiatal damanok

Fiatal damanok

„Nálunk mindenki évente kaphatja a 7000 jüanos határellenőrző díjat. Emellett a 60 évesnél is idősebbek évente az 1000 jüanos megélhetési támogatást is kaphatják. A feleségem és a fiam is jogosultak pénzügyi támogatásra. Ennek köszönhetően az életünk sokkal jobbra fordult, mint amilyen régen volt” - mondta Csiaco.

Csiaco hétköznap a termelőszövetkezeteknél dolgozik kovácsként. A kovácsmesterség a damanok hagyományos mestersége. Generációról generációra hagyományozódik ez a tudás, s ennek köszönhetően manapság a kovácsmesterség már a helyi, nem anyagi kulturális örökségek közé tartozik. A faluban még több mint 20 fiatal dolgozik kovácsként. Emellett jól működik két kovácsműhely, ahol a damanok által használt háztartási és termelési eszközöket, például konyhakéseket és szekercéket készítenek. A műhelyeket csaknem naponta keresik fel a vásárlók és a megrendelők.

Jelenleg a damanok boldogan élnek egymással, ugyanakkor védelmezik az anyaország határterületét. „Anyaország megmenekített minket a nehézségekből és a szegénységből, mi pedig megóvjuk a határterületét.” Ez a damanok közös kívánsága.